149401. lajstromszámú szabadalom • Objektív ampullavizsgáló berendezés
Megjelent: 1962. június 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.401. SZÁM 30. g. 1-6. OSZTÁLY — ME—407. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Objektív ampullavizsgáló berendezés Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium, Budapest Feltaláló: Haas András mérnök, Budapest A bejelentés napja: 1980. február 26. A találmány objektív ampullavizsgáló készülékre és különösen annak zajszintcsökkentésre szolgáló optikájára vonatkozik. A gyógyszeres ampullákban levő igen kis méretű lebegő üvegcserép stb. szennyezések objektív úton történő érzékeny vizsgálata átmenő fénynyel dolgozó ismert fotoelektromos berendezéseknél megbízhatatlan. Ennek az az oka, hogy a vizsgált térnek a fotocellára való leképezésénél a háttér zajszintje e kisméretű . szennyezésekről származó igen kis hasznos fényjelhez képest magas és így ezek érzékelése a 'gyógyszeriparban szükséges megbízhatósággal nem lehetséges. A megvilágító fényforrás még stabilizált egyenáramú feszültségtáplálás esetén is jelentős zajgenerátor szerepét tölti be a benne lezajló instacionar folyamatok következtében. A fotocella zajszintje is a ráeső fénymennyiséggel Van szoros kapcsolatban. A találmány szerinti berendezés a zajszint csökkentését és a szükséges jel/zaj viszony elérését teszi lehetővé. Ismeretes, hogy a 145 834 sz. magyar szabadalomban leírt berendezés csökkentett fénymenvnyiséggel éri el a magas jel/zaj viszonyt. Ezen szabadalom értelmében az ún. fátyolmódszer nyer alkalmazást ampullavizsgálatra. Ennél a módszernél egyrészt igen nagy fényteljesítményekkel kell dolgozni, másrészt igen nagy méretű korrigált optikára van szükség. Mindehhez jön az a nehézség, hogy a hengeres és optikailag tökéletlen ampullák átvilágításakor a rés képe nem mindig ugyanarra a helyre képződik le. Így a rés képének egy beállít" t fátyolrekesszel való letakarása bizonytalanná v ik. Ezen nehézséget csak áz ampulla immerziój: ?al lehetne elkerülni, ami azonban az ampulla forgatását — aminek célja a benne levő folyadéknak az ampulla megállítása utáni mozgása — igen körülményessé tenné. A fenti költséges és műszakilag is nehézkes megoldás hátrányait a találmány kiküszöböli és olcsó, könnyen előállítható készüléket alkot. A találmány tárgya objektív ampullavizsgáló berendezés fényforrással, fénynyaláb-előállító réssel, optikával és fotoelektromos felvevő ernyővel és a berendezésnél az ampullán áthaladott fénynyalábot a fényforrást és ernyőt összekötő optikai tengelyből optikai szerv téríti ki. Az ampulla forgatásával, majd azt követő megállításával a folyadékkal együtt mozgásba hozott szennyezéseket egy kondenzor lencsén és függőleges résen keresztül keskeny intenzív fénynyalábbal világítjuk meg. Ha a vizsgált függőleges tengelyű ampullát az optikai tengelyen kívül, ahhoz képest oldalt eltolt helyzetben rendezzük el, az ampullán áthaladó fő fénynyaláb az ampullából kilépve az optikai tengelyhez képest szög alatt halad és a leképző optikába csak kis része jut bele. Ezen maradékot a fényárnyékban haladó fénymennyiséggel együtt leképező optika után elhelyezett állítható szélességű és helyzetű második rést határoló lemez segítségével letakarjuk, így fátyolrekesz (Schlierenblende) nélkül sikerül lefedni a rés világos képét, miáltal sötét háttér keletkezik, míg a szennyezésekről tovahaladó szórt fény a lencserendszer által képpé egyesítve a fényérzékeny ernyőre jut. így a seznnyezések intenzív kis fényfoltokként jelentkező képét erős kontrasztot adó sötét, tehát zajmentes háttéren képezzük le a fotocella katódjára. Amint látható, itt az excentrikusán elhelyezett ampulla téríti ki a fénynyalábot az optikai tengely irányából.
