149391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin előállítására

2 149.391 A feltárt és a fehérjekötésből felszabadított heparin tisztítására vonatkozó kísérleteink alapján megállapítottuk azt is, hogy a heparint kísérő mukoid és lipoid szennyezések előnyösen szilikát alapú adszorbenssel, célszerűen kaolinnal, vagy aszbeszttel távolíthatók el a heparin oldatából, s elkülönítésük után a tiszta heparin önmagában ismert módon izolálható. A találmány értelmében tehát a heparintartalmú állati szövet feltárását és a heparin-fehérje vegyület megbontását nascens klórt leadó vegyülettel semleges kémhatású só, célszerűen nátriumklorid jelenlétében egy lépésben végezzük, a heparintartalmú oldatot a szöveti rostoktól és a rostokra lecsapott fehérjétől pl. szűréssel, vagy centrifugálással elkülönítjük és a heparint az oldatból kinyerjük. A találmány szerinti eljárás értelmében a heparinnak a heparintartalmú szövetekből történő feltárásakor célszerűen úgy járunk el, hogy a frissen fagyasztott, majd felengedett, finomra felaprított szervet 40—6'0 C°-ra melegítjük, a vizes szervőrleménybe literenként 0,05—1,0 mol hipoklórossavat, illetve annak alkáli fémmel, vagy földfémmel képzett sóját, vagy 0,05—1,0 mol nátrium-, ill. káliumklorátot, vagy a hipokloritok és klorátok keverékét és 0,5—2,0 mol/liter neutrális sót, előnyösen nátriumkloridot adagolunk, állítjuk be. A feltárási folyamat időtartama 1—2 óra; ennek letelte után az elegyet nátronlúggal gyengén alkaiizáljuk (pH 8,0—8,5 közé), majd felforraljuk; forralás után 40—50 C°-ra visszahűtjük és pH-ját 1,0—3,0 közé állítjuk be; ezáltal a fehérjéket a heparin mellől a hődenaturált szöveti rostokra lecsapjuk, azokat együttesen elkülönítjük, így a heparint a heparin-fehérje vegyületből egy lépésben felszabadítjuk. A rostoktól és fehérjéktől mentes heparinoldat mukoid és lipoid szennyezéseit célszerűen úgy távolítjuk el, hogy az oldatba adszorbenst, különösen szilikát alapú adszorbens!, előnyösen literenként 10—40 g kaolint, vagy azbesztet keverünk, s ezután pl. sósavval, vagy más ásványi vagy szerves savval megsavanyítjuk pH 2,0—4,0 határok közé; a szennyezéseket az adszorbensen megkötjük, majd az adszorbens elkülönítése után a heparint az oldatból izoláljuk. 1. példa: 1 kg fagyasztott, majd hirtelen felengedett tüdőt 0,8 liter csapvízzel finomra darálunk, majd 200 ml 1 mólos hipoklórossavat és 120 g nátriumkloridot mérünk hozzá; a pH-t 5,0-re a hőmérsékletet 50 C°-ra állítjuk be s ezen a hőmérsékleten tartjuk az anyagot 1 órán át. A feltárás befejezése után az elegyet nátriumhidroxiddal közömbösítjük (pH 7,0-re), felforraljuk, majd visszahűtjük 50 C°-ra és sósavval megsavanyítjuk pH 2,0-re. A hődenaturált szöveti rostokra lecsapott fehérjéket centrifugálással távolítjuk el. A heparintartalmú fölöttes léhez literenként 10 g kaolint adunk s 5—10 C° közti hőmérsékleten 15 percig kevertetünk; ezután az adszorbenst szűréssel, vagy centrifugálással eltávolítjuk, s a heparint a tiszta, neutralizált oldatból izoláljuk. Nyeredék 98 mg 102 NE/mg hatóértékű heparin 2. példa: 1 kg fagyasztott marhatüdőt 1 liter csapvíz felhasználásával finomra aprítunk (darálás-j-késes őrlés) és 0,3 mol náiriumhipokloritot, majd .1,2 mol nátriumkloridot mérünk hozzá; a pH-t 6,5-re, a hőmérsékletet 55 C°-ra állítjuk be s ezen a hőmérsékleten tartjuk az anyagot kevertetés közben 90 percen át. A feltárás befejeztével az elegyet 40%-os nátronlúggal gyengén meglúgosítjuk (pH 8,0—8,5) és felforraljuk; forralás után 80 C'-ra visszahűtjük és 2'0%-os sósavval pH 2,5-re savanyítjuk: ezáltal az oldatban levő fehérjéket a hődenaturált szöveti rostokra lecsapjuk s azokat ülepítéssel és szűréssel egy lépésben eltávolítjuk. A fölöttes heparintartalmú oldathoz ezután 10 C° hőmérsékleten literenként 20 g azbesztet mérünk; 20—30 perc időtartamú kevertetés után az adszorbenst centrifugálással eltávolítjuk, s a kristálytiszta heparintartalmú fölöttes léből a heparint izoláljuk. Hozam: 120 mg 105 NE/mg hatóértékű heparin, 3. példa: 2 kg kolloidméretű részecskékre aprított tüdőhöz 2 liter csapvizet, 1 .mol/liter káliumklorátot, 0,8 mol/liter nátriumkloridot adunk; az elegy pH-ját sósavval 5,0-re, hőmérsékletét 60 C°-ra állítjuk be, s ezen a hőmérsékleten tartjuk 60 percig; ezután a levet 40%-os nátriumhidroxid hozzáadásával pH 8.5-re alkaiizáljuk és felforraljuk. Forralás után 50 C°-ra hűtjük vissza és pH 1,5-re savanyítjuk; a hődenaturált rostokra ezáltal lecsapott fehérjéket a rostokkal együtt nyomószűréssel távolítjuk el. A fölöttes lében maradt heparint ezután betöményítjük, pl. úgy, hogy oldatából — ismert módon — szerves oldószerrel kicsapjuk, elkülönítjük és sós vízben feloldjuk; a 100—500 NE/ml heparint tartalmazó oldatot ezután 5 C° hőmérsékletre hűtjük, 100 ml-enként 1,5 g kaolint adunk hozzá s keverés közben' a pH-ját pl. sósavval 2,0—3,0 közé állítjuk be; 20 perc időtartamú keverés után az adszorbenst eltávolítjuk, az oldat vegyhatását a neutrális pontra állítjuk be s belőle a heparint izoláljuk. Hozam: 155 mg 1O0 NE/mg hatóértékű heparin. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás heparin kinyerésére heparintartalmú állati szervből, melynél a heparintartalmú aprít.)íí állati szövetet feltárjuk, majd a heparin-fehérje vegyületet megbontjuk és a felszabadított heparint elkülönítjük, melyre jellemző, hogy az állati szövet feltárását és a heparin-fehérje vegyület megbontását nascens klórt leadó vegyülettel semleges kémhatású só, célszerűen nátriumklorid jelenlétében egy lépésben végezzük, a heparintartalmú oldatot a szöveti rostoktól és a kicsapott fehérjéktől elkülönítjük, majd a heparint az oldatból kinyerjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí-