149387. lajstromszámú szabadalom • Fénnyalábok folyamatos középponti rekeszelésére szolgáló szerkezet

2 149:387 A 6.. ábra a harmadik megoldás oldalnézeti képe. A 7. ábra az 5. ábra szerinti 27 és 27a rekeszek felülnézeti képe. A 8. ábra a negyedik megoldás szemléltető képe. A 9. ábra a negyedik megoldás oldalnézeti képe. Az 1. ábrán, az 1 hengeres fényátbocsátó test két végét ugyancsak fényátbocsátó egyenlő hajlásszögű 2, 3 kúpfelületek: határolják. A kúpfelületek 4, 5 csúcsai a 6 forgástengelyen foglalnak helyet. Ha az egész forgástest szimmetria-síkjában • — pl. a papír síkjában — haladó sugárnyaláb útját követjük, azt látjuk, hogy a nyaláb szélein haladó 7, 8 sugarak a kilépéskor a középpontba kerülnek 7a és 8a; míg a belépő sugárnyaláb középpontjában haladó 9 és 10 sugarak a kilépéskor a sugárnyaláb szélső sugarait 9a és 10a fogják képviselni. Mivel az 1 forgástestün'k keresztmetszete a 6 forgástengelyre merőleges irányban kör, az áthaladó sugárnyaláb is kör alakban lesz határolva .és kilépéskor a nyaláb keresztmetszete megegyezik a belépő sugárnyaláb keresztmetszetével, ami viszont a fénykihasználás szempontjából lényeges. A 11 belépő, valamint a 12 kilépő nyílások elé kör alakban zárható 13, 14 rekeszek vannak elhelyezve. Míg ezeknek a rekeszeknek a nyílása 'megegyezik az 1 forgástest teljes körkeresztmetszetével, az áthaladó sugárnyalábok keresztmetszete úgy a be-, valamint a kilépéskor ugyanazon állandó érték marad. Ha most a 2. ábra szerint a 13 rekesz nyílásán pl. 15 értékre zárjuk, a 11 keresztmetszetű sugárnyaláb sugarait a 16 és 17 sugarakig kirekesztjük. Ennek megfelelően a kilépő sugárnyaláb belső határoló sugarai 15a és 17a lesznek, melyek között a 15 nyílással egyenlő értékű 15a sötét tér keletkezik. A kilépő sugárnyaláb külső átmérőjét a 14 rekesz szűkítésével tudjuk csökkentetni. Pl. a 14 rekeszt 18 nyílásra szűkítve az 1 forgástestből olyan körgyűrű keresztmetszetű sugárnyaláb lép ki, amiben a belső sötét mag átmérője 15a, a világítógyűrű külső átmérője pedig 18 (ezt a 3. ábra mutatja). Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az 1 forgástest és a vele együtt alkalmazott egyszerű és 14 rekeszek segítségével valamely sugárnyalábban nemcsak folyamatos középponti rekeszelést tudunk végrehajtani, hanem a körgyűrű formában kilépő sugárnyalábnál a gyűrű szélességét is folyamatosan tudjuk változtatni. Mivel az 1 forgástest valamely átlátszó anyagból, pl. üvegből, vagy kvarcból készíthető, csak a be- és a kilépésnél keletkező reflexiós' és az anyag elnyeléséből származó fényveszteségeket kell figyelembe venni, melyek együttes értéke mindig alatta marad az ahiminiurnmal bevont, szabad tükörfelületeknél fellépő fényveszteségek értékének. Második előny abban rejlik, hogy a szabad tükörfelületek kikapcsolásával tartós és időálló szerkezetekkel rendelkezünk. Az 1 forgástest úgy is kiképezhető, ahogy azt a 4. ábra mutatja. Ebben az esetben az 1 forgástest két átellenes végét bemélyedő egyenlő hajlásszögű fényátbocsátó olyan 19, 20 kúpfelületek határolják, melyeknek 21 és 22 csúcsai ugyancsak a 23 forgástengelyen fekszenek. A fénysugarak útja itt is a papír síkjában fekvő szimmetriasíkban van feltüntetve. A bemenő sugárnyaláb külső sugarai a kilépéskor itt is a középponti részben haladnak tovább, a középponti belépősugarak pedig a kilépő sugárnyaláb szélső sugarait fogják képviselni. Pl. a 25 fénysugár a 19 felületen megtörve éri a fényesre megmunkált 24 hengerpalástot. Itt olyan beesési szög alakult ki, mely nagyobb mint a teljes visszaverődés határíizöge, tehát a 25 fénysugár teljes visszaverődés után jut el a 20 felületig, amiből a teljes szimmetria folytán ugyanolyan szöggel lép ki, mint amennyi volt a 19 felületen a belépés szöge. Az 1 forgástest 24 külső palástját tehát mindenkor fényesre kell megmunkálni. Ezt tükröző réteggel is bevonhatjuk, de ugyanekkor ezt a tükörfelületet külső védőréteggel is elláthatjuk, mert lényegileg belső tükrözésről van szó. A be- és kilépő nyílások közelében elhelyezett változtatható környílású 13, 14 rekeszek működtetésével a kilépő sugárnyalábbán ugyanolyan rekeszeléseket lehet végezni, mint ahogy az a 2. és 3. ábrákban van feltüntetve. A fénynyalábok folyamatos négyszög formában történő középponti rekeszelését végzn az 5. ábrában feltüntetett megoldás. A 26 átlátszó testet síklapok határolják. Az egymással szembenfekvő végeken levő átlátszó 27, 27a és 28, 28a határolólapok hajlásszögei azonosak, pl. 90°-os szöget zárnak be és ugyanezen lapok metszésvonaiai 30b, 29 szimmetria-tengelyen haladnak keresztül. Ennél a fényátbocsátó 26 hasábnál a belépő sugárnyaláb belső 30, 31 sugarai a kilépéskor a külső zónákba 30a és 31a helyekre, a széleken levő 32 és 33 sugarak pedig a belső zónákba 32a és 33a helyekre kerülnek. Ezért a belépő nyílás elé helyezett és az egymással szemben eltolható négyszög formájú 34 és 34a rekeszek segítségével a kimenő sugárnyaláb középponti részében folyamatosan növekvő négyszög formájú sötét zónát lehet létesíteni. A kimenő nyílás elé helyezett, ugyancsak egymással szemben eltolható 33 és 35a négyszög alakú rekeszekkel a kimenő sugárnyaláb külső méretét lehet változtatni. Ugyanezen megoldás egy másik kivitelezési formáját' a 8. ábrában láthatjuk. Ez két egyenes látású 36, 37 prizmából áll, melyeik a 38 lapok mentén össze vannak ragasztva. A bemenő sugárnyaláb sugarai a kilépéskor itt is átfordulnak. A fénysugarak útját követve azt látjuk, hogy azok a prizmákba való belépés után a fényesre megmunkált 40, 41 lapokról teljes visszaverődéssel jutnak a kilépő felülethez. A belépő nyílás elé helyezett négyszög alakú egymással szemben eltolható 34, 34a rekeszekkel, melyeknek felülnézeti képét a 7. ábra mutatja, a kimenő nyaláb középpontjában a 9. ábra szerinti oldalnézeti képen feltüntetett és szaggatott vonallal határolt 39 területen belül lehet a söté zónát, vagyis a rekeszelést végrehajtani. A kimenő nyílás előtt helyetfoglaló 35, 35a rekeszeket egymással szembetolva a kilépő sugárnyaláb két szembenfekvő külső oldalán lehet a fénysávot szűkíteni. Szabadalmi igénypontok: 1. Fénynyalábok középponti folyamatos rekeszelésére szolgáló szerkezet, jellemezve olyan fény-