149350. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű olvadó biztosító

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.350 SZÁM 21. c. 68-72. OSZTÁLY — TA—555. ALAPSZÁM Nagyfeszültségű olvadó biztosító VEB Transformatorenwerk Karl Liebknecht, Berlin-Oberschöneweide (Német Demokratikus Köztársaság) Feltaláló: Lohausen Karl-August oki. mérnök, Berlin-Hohenschönhausen A bejelentés napja: 1960. május 25. A találmány nagyfeszültségű olvadó biztosító szalag alakú olvadó vezetékeikkel, amelyek éghetetlen anyaggal töltött tokban vannak elrendezve. Nagyfeszültségű elektromos biztosító olvadó vezetékeit, kedvező kiolvadási feltételek elérése céljából egész hosszukban lépcsősen kialakított keresztmetszettel készítik. Általában az olvadó vezetékeket egy hordozó testre kinyújtott alakban, vagy tekercs, formájában erősítik fel. Ilyenkor különösen nagyfeszültsógeknél, az a feladat, hogy az olvadó vezetékeket a biztosítókban úgy helyezzék el, hogy ezáltal a kiolvadási karakterisztika kedvező legyen, és emellett az olvadó vezetékek elhelyezésénél lehetőleg kicsiny legyen a helyszükséglet. Ismeretes az is, hogy az olvadó vezetékeket, amelyek egész hosszukban szabályosan lépcsőzött keresztmetszettel készülnek, a legnagyobb és legkisebb keresztmetszetű helyein behajtják úgy, hogy cikcakk alakú vezető keletkezik. Ismieretes az is, hogy az ilyen hajtogatott olvadó vezetéket a biztosítótokban úgy helyezik el, hogy azok a hajlítási élek, amelyek a legkisebb keresztmetszetű helyeken vannak, a biztosítótokhoz közelebb helyezkedjenek el, mint a legnagyobb keresztmetszetű helyeken levő élek és ezáltal a legkisebb keresztmetszetű helyek a kedvezőbb hőelvezetési következtében jobban vannak hűtve, mint a legnagyobb keresztmetszetű helyek. Ennek az elrendezésnek az a hátránya, hogy hengeres biztosítótokon bélül a rendelkezésre álló tér csak tökéletlenül van kihasználva. Egy további hátránya, hogy — amint azt a nagyfeszültségű biztosítókon végzett vizsgálatok megmutatták — kedvező kiolvadási karakterisztika elérésié szempontjából előnyösebb, ha a legkisebb keresztmetszetű helyek kevésbé vannak hűtve. A találmány értelmében olyan nagyfeszültségű olvadó biztosítót javasolunk, amelynek lépcsős keresztmetszetű olvadó vezetékei vannak és amelynél az olvadó vezetékek elhelyezésiére rendelkezésre álló tér teljesen ki van használva és kedvező kiolvadási karakterisztikát biztosít. A találmány értelmében a szalag alakú olvadó vezetékeket legkisebb és legnagyobb keresztmetszetű helyeken behajtogatjuk és hengeres biztosítótokban úgy rendezzük el, hogy a legnagyobb keresztmetszetű helyek a házfal közelében, a legkisebb keresztmetszetű helyek pedig a biztosítóház közepe felé helyezkedjenek, el. Hogy a rendelkezésre álló teret még jobban kihasználjuk, az alvadó vezetékeket a legkisebb és legnagyobb keresztmetszetű helyeken több hajtogatással láthatjuk el. Arra kell ügyelni, hogy a hajtogatási ne legyen túl szoros, hogy az egyes hajtások között adódó feszültségkülönbsiégeket figyelembe vegyük. A hajtások között levő kb. 45°-os szög kedvező hajtogatást ad. A találmány szerinti biztosítót rajzok kapcsán két kiviteli példán részletesebben ismertetjük. Az 1. és 2. ábra a nagyfeszültségű biztosi tó elvi rajzának két összetartozó metszete. Az 1 bizr tosítótokban 2—7 és 21, 22 olvadó vezetők vannak elhelyezve. Ezenkívül elhelyezhető még a házban 8 tartótest is az olvadó vezetékek számára. Az ábrákon 9 éghetetlen töltőanyagot jelöl. Amint az különösen a 2 ábrából kitűnik, az olvadó vezetékek számára rendelkezésre álló teret nagymértékben kihasználjuk. Minthogy az olvadó vezetékek legkisebb keresztmetszetű helyei belül feküfiznek, az ezeken a helyeken fellépő melege-