149299. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés zajtényező mérésére

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG w SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.299. SZÁM 21. e. 37. OSZTÁLY — EE-801. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés zajtényező mérésére Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Budapest Feltalálók: Valkó Iván Péter és Hidas György mérnökök, a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet Elektronikus Laboratóriumának munkatársai A bejelentés napja: 1960. szeptember 17. Erősítők zajtényezőjének meghatározása, általá­ban két külön méréssel történik. Először a zajfor­rás (pl. eső, vagy tranzisztor) által keltett zajtel­jesítményt mérik, majd ezt összehasonlítják egy ismert jelszinttel, ami akár zaj, akár egyetlen frek­vencia lehet. A két mérést az erősítőelem egyedeik­től függő változó paraméterei és emiatt változó erősítése tetszik szükségessé. Azt találtuk azonban, hogy egy méréssel ás meg­határozható a zajtényező — ós ezzel az eljárás kíb. kétszeresen meggyorsítható —• az erősítés megfele­lő stabilizálásával. így a kiadott zajteljesítmény csak az erősítő zaj tényezőjétől függ, mivel minden egyéb tényező állandó és a méréshez nines szük­ség külső összehasonlító normáidéra. Tranzisztor esetén pl. úgy tehetjük az erősítést állandóvá, ha a 'mérendő tranzisztort földelt bázisú erősítőként kapcsoljuk. Elméleti megfontolások és ellenőrző mérések szerint a földelt emitteres és földelt bázisú tran­zisztor zajtényezője ugyanis egyenlő. így a fokozat erősítése állandó generátorellenállást és rövidzárt jelentő állandó terhelőelfenálMst feltételezve csak a tranzisztor áramerősítési tényezőjétől függ, ami elhanyagolhatóan kis szórású. A találmányunk szerinti eljárás ezek szerinti tranzisztorok zajtényezőjéneik meghatározását 'Cé­lozza külső összehasonlító zajforrás nélkül, és az­zal van jellemezve, hogy a mérendő tranzisztort földelt bázisú oly, a zaj-tényezőt nem változtató méroáraimkörben vetjük mérésnek alá, melyben a tranzisztor teljesítményátvitele meghatározható ér­téken gyakorlatilag stabilizálva van, és e mérő­áramikörbein a tranzisztor kimenő zajteljesítményét az adott bemeneti viszonyok imélett az ideálisan zajtalan tranzisztornál nyerhető értékhez viszo­nyítva mérjük. A találmányunk szerinti berendezés pedig jel­lemezve van egy enőfátésire stabilizált mérőáram­körrel, ezen mérőáraimikör után kötött erősítővel, sávszűrővel és négyzetes detektorral, valamint célszerűen egy attenuátorral és végül ezen elemek után beiktatott zajtényezőre kalibrált mérőműszer­rel. A imérődraimkör .mérendő tranzisztorból, egy foe^ menetet lezáró és egy munkaellenállásból, vala­mint a szükséges tápfeszültségékből áll, mimellett a bemenetet lezáró ellenállás a tranzisztor emitte­re 'és bázisa között, a munlkaéllenállás pedig a tranzisztor kollektora és bázisa között helyezkedik el. A berendezéshez tartozik még az áramerősítési tényezőre és/vagy a tranzisztor bemenő ellenál­lásának a imunkapontii áramtól függő értékre állan­dó vagy változtatható niódon korrigált erősítővel. Az indikátorműszer célszerűen a valóságos zaj­tényezőre van kalibrálva. A zajtényező mérése a következőképpen történ­het: (1. ábra). A 21 generátor ellenállás (jelölése Rg ) u z zajfeszültséget kelt (ami a 23 feszültség­generátorral jelképesen ábrázolható), ez iz zaj ára­mot hoz létre az emitterkőrben, ahol hn a tran­zisztor 22 bemenő ellenállása: _ uz _ 4KTBR g Rg + h u Rg + hu Innen a 4k = Boltamann állandó T = abszolút hőmérséklet Kelvin fok­ban B = átvitel effektív iSávszélesHége. Az áraimerősítésá tényezőt l^nek feltételezve

Next

/
Thumbnails
Contents