149296. lajstromszámú szabadalom • Keretrács huzalok feszítettségének optikai ellenőrzése
Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG * HPSfr SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.296. SZÁM 21. g. 1 — 16. OSZTÁLY — EE—741. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Keretrács huzalok feszíteítségének optikai ellenőrzése Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Budapest Feltalálók: Nágel Ferenc vegyész és Schalk Ervin elektromérnök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. február 26. Keretrácsok huzalainak feszítettségét rezonancia naódszerrel szokás ellenőrizni. Ez úgy történik, hogy a rács síkjával párhuzamos ellenelektróda és a rács közé változtatott frekvenciájú feszültséget adnak, így a huzalokra periodikus elektrosztatikus erő hat. A rezonáló húrokat pl. az ellenelektróda hasadékán át megfigyelik. Mint ismeretes, a rezonáló húr rezgésének frekvenciája: f =-i r I 2 1 ahol f frekvencia, n 1, 2, 3, 4, 5, stb., 1 a húr hossza, P a feszítő erő, p az egységnyi hosszú húrdarab tömege. Ez az összefüggés felhasználható feszített rendszerek feszítésének vizsgálatára. Ismeretes továbbá, hogy a keretrácsok minőségének egyik lényeges adata a huzalok feszítettsége. Ennek .mérésére az egyik legalkalmasabb roncsolásmentes vizsgálati módszer a rezonancia vizsgálat. Ha a fentiekben már említett módon a kerefrácsot vizsgálatra előkészítettük és ugyancsak a fentiekben említett módon a feszültséget a keretrácsra adtuk, .a keretrácsok rezonáló menetein ez látható mozgást hoz létre. Rezonancia esetén, a gerjesztett legalacsonyabb frekvencia: f0 = 1 21 Miután ,o és 1 a rácson kis szórású konstrukciós adat, jó közelítéssel igaz, hogy a húzóerő az alapharmonikus frekvencia négyzetével arányos. A vizsgálat tehát úgy történik, hogy az ellenelektródával szemben befogott rács huzalait alkalmas optikai rendszerrel megfigyeljük. Az elektróda és rács közé változtatható frekvenciájú 'generátorból adjuk a jelet. A vizsgálati tartomány a szokásos méretek esetén pl. néhány száz ciklustól néhány tíz kilociklusig tart, szélesebb rezonancia miatt célszerűen alulról felfelé mérve. A ráeshuzalokra ható erő, a rács síkjára merőleges, így az elmozdulás: is. Az elmozdulásnak csak egyenlőtlenül, vagy göndör huzalból tekert rácsoknál van a rácsaikba eső komponense. Ha megfigyelő optikai berendezéssel a rácsot ferdén figyeljük meg, hogy a mozgásnak legyen közvetlenül eléletienedést okozó komponense, a szokásos rácskeret a felső meneteket takarja. Hasonló okból bajos a ferdén világított rács árnyékképének megfigyelése is. A megfigyelést általában a rács síkjára .merőleges irányból, tehát az elmozdulás irányából végzik, és a. mozgó huzal képe azáltal lesz életlen, hogy mozgása közben, a mélység-élesség határaiból: kilép. Ilyen optikai rendszer felépítése nagyon, költséges, hiszen pl. 10—20 mm-es tá.rgyat kell. nagy élességgel, de nagyon kis, pl. 0,01—0,02 mm mélységi élességgel leképezni. Tehát a méréshez igen kis mélység-élességű, de nagy látóterű és kb. 30—50-szeres nagyítású optika kell. Ez csak igen nehezen készíthető el, az általánosan használt optikák általában ilyen szigorú követelmények teljesítésére nem alkalmasak. További hátránya ennek az eljárásnak, hogy nem gépesíthető, mert az eléletienedést csak emberi szem tudja megfigyelni. Az találtuk, hogy a rezonanciát sokkal enyhébb feltételeknek megfelelő optikai elemek alkalmazásával ugyanolyan kielégítő eredménnyel megfigyelhetjük, ha az eddig használt mérési módszert és berendezést találmányunknak megfelelően módosítjuk. A találmányunk szerinti eljárás alkalmazása esetében az eljárás végrehajtására általunk alkalmazott berendezés olyan, hogy a rezonancia műszeres megfigyelését is lehetővé teszi.