149289. lajstromszámú szabadalom • Hőmérsékletstabilizált klímaálló elektromos készülék

2 149.289 leneiájának feltételei között az állandóan nedves­meleg környezet mellett a nyugodt árarnlásmen­tes légállapot szerepel. Nedves-trópuson, vagy ezzel egyenértékű mikroklímán a berendezések zárt részei ideálisan teremtik meg a penészedés környezeti feltételeit és ha a felhasznált anyagok táptalajul szolgálhatnak, a romboló penészedés be is következik. Adott körülmények között egyes rovarok nemcsak a faanyagokat, hanem a szerves és szervetlen szigetelőanyagokat, sőt egyes fém­részeket, vezetékeket is szétrágják. A rovarok megtelepülésükkel a berendezésekben a mecha­nikai mozgásokat (pl. jelfogók) akadályozhatják. Továbbá a fészkek beépítése elektromos részek közé nem kívánt átvezetések, sőt átütések okozója lehet. Emberi beavatkozások közé sorolandó első­sorban a szállítás közbeni hatások. Általános elv, hogy a berendezések mechanikai igénybevételek­kel szembeni ellenállóképessége a megbízhatóság alappillére és ezt nem a csomagolástechnikának kell megoldania. A berendezés szempontjából igen fontos tényező a rázkódás, lökés és rezgés. A helyhez kötött berendezések gyakorlatilag a szál­lítási igényibevételekre méretezettek. Az ütések, rázások, rezgések elleni védekezés kétirányú, Az egyik a rugózó felfüggesztés, a puha ágyazás, amely a helyigényt növeli. A másik módszer a konstrukció üzembiztosan rezgésállóvá tétele, A felsorolt károsító tényezők ellen már a konst­rukció és az anyagok helyes megválasztásával vé­dekeznek. A gyakorlatban mind a, kettő folyik. Az alkatrészgyártó ipar olyan szerkezeti elemek, ellenállások, kondenzátorok stb. előállítására tö­rekszik, amelyek már önmagukban teljesen klíma­állóak abból a célból, hogy csupa ilyen alkatrész összeépítésével a teljes berendezés is- klímaálló legyen. De annak ellenére, hogy a klímaálló alkat­részek előállítása sokkal költségesebb, mégsem várható ez az eredmény. Egyenlőre ugyanis nem szüntethető meg számos áramköri elem hőfok­függése. Egy korszerű konstrukciónál ezért a ká­rosító klímatényezők kiküszöbölése •mellett a hő­mérsékletingadozás kiküszöbölésére is törekedni kell. A kedvező mikroklíma előállításának egyik el­terjedt módja, hogy a berendezést kondicionált légterű helyiségben helyezik el. Annak ellenére, hogy a klimatizáló segédberendezéseik előállítási és fenntartási költsége igen magas, mégis nagy hátránya ennek a rendszernek, hogy nem védi a beredeziést a kényszerű üzemszünetekben, ami­kor esetleg a külső klíma is behatol a helyiségbe és tartós . rongálást okoz. Szokásos a kedvező mikroklímát a védendő áramkörök mind kisebb környezetében megvalósítani. Részben jó megol­dás ilyen esetben a dobozos elrendezés. A beren­dezést kisebb egységekre osztják, aim ely eket né­hány dm3 térfogatú fémdobozokban helyeznek el. Hőforrást nem tartalmazó dobozokat esetleg lég­mentesen lezárnak, leiforrasztanak. Azonban ezek hőmérséklete sem tartható állandó szinten, mert a környezet hőfokát követik. Ezért ezek is káros hőmérsékletingadozásnak vannak kitéve. Legna­gyobb problémát ezeknél a konstrukcióknál a hő­forrást (nagy terhelési ellenállást, elektroncsövet) tartalmazó dobozok okozzák a hőfelhalmozódás lehetősége miatt. A dobozok légmentes lezárása is tartalmaz bizonytalanságot, mert a tömítési hibák csak a kondenzvíz, vagy más károsodás fellépte után észlelhetők. Belső túlnyomás fenn­tartása hosszabb szállítás, raktározás és üzem­szünet esetén gyakorlatilag nem valósítható meg. A találmány lényege, hogy a klimatikus be­hatások és, az ezzel járó hőingadozások ellen vé­dendő elektromos berendezés (áramkör) kívülről légmentesen lezárt dobozban van elhelyezve és a doboz az áramkör üzemi hőmérsékletén olvadék­fázisú, túlnyomásmentes anyaggal van kiöntve. A túlnyomásmantésséget a doboz: belső terében el­helyezkedő, a doboz falán tömi tetten átvezetett nyomáskiegyenlítő {műanyag) zsák biztosítja, mely zsáknak belső tere a környező térrel szabad össze­köttetésben van. A kiöntőanyag szilárd halmaz­állapotából az olvadékfázisba való — mechanikus sérülést nem okozó — átalakulását az erre a célra elhelyezett, árammal melegített vezeték mentén keletkező folyadékcsatorna teszi lehetővé. A találmány szerinti készülék egyik példakép­pen i kiviteli alakját a két nézetben és metszetben rajzolt ábra. szemlélteti. Az —1— alumínium­doboz szükség esetén —2— hűtőbordákkal és —3— áramátvezető csatlakozásokkal van ellátva. A doboz kívülről eloxálva és festékkel bevonva teljesen trópusálló. Az áraimköri egység a —4— szerelvénylapon van elhelyezve. Az —5— hő­források (elektroncsövek,'' transzformátorok, nagy­terhelésű ellenállások) és a hőmérséklet válto­zására érzékeny áramköri elemek (germánium­diódák, tranzisztorok, rezgőkörök) közvetlen köze­lében —6— ellenálláshuzal van elvezetve úgy, hogy annak két vége a szerelvénylap legmaga­sabban elhelyezkedő pontjáig ér. A doboz leg­felsőbb térségében —-7— nyomáskiegyenlítő (mű­anyag, pl. polietilén zsák) helyezkedik el, amely­nek belső tere a doboz falán keresztül vezető csövön összeköttetésben van a külső térrel. A do­boz folyékony —8— paraffinnal, vagy más ha­sonló tulajdonságú kiöntőanyaggal (szigetelőanyag­gal) van feltöltve, majd csavaros kötéssel és meg­felelő tömítésekkel ellátva légmentesen lezárva. A kiöntőanyag a küső tértől légmentesen el van választva. A kiöntőanyag most teljesen kitölti' a dobozt és a műanyagzsákból a levegőt kiszorítja. Lehűléskor a kiöntőanyag összehúzódik és a sza­baddá váló térrészt kitölti a zsák a belsejében áramló levegővel. Normál hőmérsékleten a kiöntő­anyag szilárd, mert olvadáspontja pl. a paraffin­nál kb. 54 C°. A szilárd halmazállapotú kiöntő­anyagban a szerelvénylap a rajta levő szerkezeti, áramköri elemekkel igen szilárdan és elmozdulás­mentesen, van rögzítve. A találmány szerinti klímaálló elektromos ké­szülékben a hőmérséklet a következőképpen stabilizálódik: Az áramkör bekapcsolásakor áram halad át az ellenálláshuzalori is, amely így fel­melegszik. Erre az ellenálláshuzal közvetlen köze­lében a paraffin megolvad és egy idő múlva néhány mm 0-jű folyadékcsatoma keletkezik. Az olvadó kiöntőanyag kiterjed a szóba jöhető hő­mérséklethatárok között, pl. a paraffinnal kb. 15 térfogatszázalékkal. A többletfolyadék a ke­letkezett csatornán keresztül feljut a szilárd ki­öntőanyag tetejére, ugyanannyi térfogatú levegőt kiszorítva a zsákból a szabad térre. A hőforrá-

Next

/
Thumbnails
Contents