149288. lajstromszámú szabadalom • Elevátor kapásnövények betakarítógépeihez

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.288 SZÁM 45. e. 30. 45. c. 18—19. OSZTÁLY — BO—779. ALAPSZÁM Elevátor kapásnövények betakarítógépeihez VEB Bodenbearbeitungsgeräte cég, Leipzig (NDK) Feltalálók: Kretzschmar Herbert mérnök, Knaut naundorf, Bösdorf/Elster (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1960. augusztus 19. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. augusztus 20. A találmány elevátor kapásnövények betakarító gépeihez, amely szállítási helyzetbe fordítható el. Kapásnövények betakarításánál, különösen a répa betakarításánál olyan betakarító gépeket alkalmaznak, amelyek a levelet és a répát ezétválasztva hosszirányú rendekbe rakják le. Hosszanti irányú rendekbe történő lerakásra azért van elsősorban is szükség, hogy a répalevelekbein az utána haladó járművek ne tegyenek kárt. Arra törekszenek, hogy egyrészt a talajnyomás megnövelése nélkül a lehető legkisebb maradjon a betakar!tógépek keréknyoma, másrészt pedig ne essenek össze a kerekek nyomai, hanem lehetőleg oszoljanak meg. Ezáltal kisebb mértékben tömörítik a talajt, és megóvják a leveleket és a répáit. Éhből a célból a betakarítógépek mögött elevátort helyeznek •el, amely közvetlenül átveszi a gépről a betakarításra kerülő terméket és felrakodja a mellette haladó szállító kocsira. Mivel egy korszerű répabetakarítási eljárásnál 6 sorig kerül egy rendbe lerakásra a répa, ill. a levelek, így az elevátorokat a répa betakarításához igen távolra kirakodóan kell szerkeszteni. Ilyen elevátor kirakodása —• pl. 6 soros levéllerakásnál — legalább a 6. répasoron túl kell, hogy érjen, mivel a répaszállító kocsit nem lehet közelebb vezetni. Nyilvános közlekedési útvonalakon nem lehet a betakarítógépeket szállítani az oldalt távolra rakodó elevátorral. Ismeretesek a betakarítógépekhez kapcsolódó olyan elevátorok is, amelyeiket hátrafelé el lehet fordítani. Ebből a célból az elevátorokat a gépen rögzítetten felszerelt forgózsámolyra ágyazzák. Az ilyen forgózsámoly-ágyazás igen nagy befektetést igényel anyagban és komplikált ezerkezet, különösen a gép meghajtásának átvitelében az elevátorra és a forgózsámolyon történő csapágyazásában. Ez az ismert f orgózeámoly-csapágyazás továbbá nem alkalmas távolra kirakodó elevátorokhoz, mivel hátrányosan hat a betakarítógép billen tőnyomatékára. Egy, a fent leírt módon, elhelyezett elevátor a betakarítógép rögzített szerkezetét) képezi. Az nem lehetséges, hogy szükség esetén a répát rendbe lerakják. Egy szállítókocsinak állandóan rendelkezésre kell állnia. Ezt az utóbbi hátrányt küszöbölik ki a betakarítógép mögött elhelyezett másik ismert elrendezéssel. Ebben az esetben a forgózsámolyt egy j áróműalvázra szerelik, amelyet a gépen, lekapcsolhatóan vezérelnek. Ennek az elrendezésnek — a kicserélhetőségen kívül —• ugyanazok a hibái vannak, mint a fent leírt kivitelnek. Ehhez járul még, hogy a járóműalváz futókerekeinek nyomai a betakarítógép futókeréknyomait követik, illetőleg itt nem teljesül az a kívánalom, hogy a szükséges keréknyomokat lehetőség szerint minél több répa-sor között oszlassák meg. Annak érdekében, hogy ezeket a hátrányokat kiküszöböljük, a találmány szerint több járulékos futókerék elhagyásával olyan elevátort alakítunk ki, amely a kapásnövény betakairítógépen hátrafelé elfordíthatóan van felfüggesztve anélkül,, hogy a gép ibillentőnyomatékát hátrányosan befolyásolná, és így azok közutakon is szállíthatók. A találmány szerint ezt oly módon érjük el, hogy az egy támasztókerékkel ellátott elevátort a kapásnövény betakarítógépen kardántengely segítségével hajtatjuk meg. Az elevátor alsó végződésénél egy villa nyúlik át, melynek végződései ezen vízszintes irányban elfordíthatóan vannak ágyazva. A villa gerincvonalán keresztül egy füg-