149282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin kinyerésére nyers vizes szervkivonatokból

149.282 3 Keretében, AI, Fe, vagy Zn ionok hatására. Tehát így elértük azt, hogy a nyers kivonat összes felesleges kísérőszennyezését eltávolítottuk és egy éppen szükséges mennyiségű vivőanyagot állítottunk elő olyan protein-nfémkomplexből, ami leválása közben a heparint magával viszi. Az eljárásra jellemző előnyös lehetőség, hogy a komplex vivőanyag mennyiségét szabályozni tudjuk, mert így a felesleges ballasztot is el tudjuk kerülni, de el tudjuk kerülni a komplex túl kevés mennyisége miatt bekövetkezhető veszteséget is. Az optimális vivő komplex mennyiségét egyrészt az adagolt fómsó mennyiségével, másrészt a CaCl.2-os hőkezelés mellett benne hagyott fehérje menynyiségóvel tudjuk beállítani, mely utóbbi egy adott módon előállított nyerskivonat esetében csak az alkalmazott CaCl2 mennyiségétől, függ. A komplex leválására az optimális pH 2,5—3,5 között van, ami szintén előnyösebb, mint a savas kicsapásnál szükséges 2,0—2,5 pH, amit nagyon pontosan be kell tartani, mert a heparin 2,0 pH alatt rohamosan bomlik. Igen lényeges azonban, hogy az így előkezelt és enyhén alkalikus kivonathoz a pH beállításhoz szükséges sav adagolásával megfelelő módon kapcsolva adagoljuk a kornplexképző nehézfémsót, mert ha nem így járunk el, hanem a fémsóoldatot a pH beállítás előtt, vagy után adagoljuk, csak zavarosodás keletkezik és csapadék nem, vagy olyan csapadék válik le, ami nern viszi magával a heparint. Komplexképző kationként a III. analitikai oszt. kationjai legalkalmasabbak, célszerűen az Al, amiből literenként 600—800 mg szükséges, de megfelelő mennyiségiben véve jól használható a Fe, vagy Zn is. Az eljárás részleteit és alkalmazásának előnyeit összehasonlító példákban mutatjuk be: 1. példa: A Charles—Scott-féle módszerrel — intenzív, 24 óráig végzett autolízis mellett előállított nyerskivonatból, melynek hatóanyagtartalma a szokásos véralvadási módszerrel vizsgálva 9,7 NE/ml, 2X2 litert mérünk ki. A folyadék sötétbarna, átlátszatlan és kolloid szennyeződéseken kívül lebegő szervfoszlányokat is tartalmaz, kémhatása pH 8,6. Az egyik 2 l-es mennyiségiből az ismert módon, saját vivőiéin érj éi kicsapásával nyerjük ki a heparint, tehát ezt híg kénsawal pH 2,3-ra savanyítjuk. Dús csapadék kiválást kapunk, mely 24 óra alatt a teljes térfogatnak 34%-ára ülepedik. Az üledéket poharas centrifugán tovább tömörítjük, és oentrifuganedves állapotában lemérjük, súlya 164. g. A szupernatáns ihatóamyagtartalma 3,5 NE/ml, a csapadék aliquot részéből értékmérést végezve megállapítható, hogy a 84 NÉ/g hátóanyagtartalmú, így teljes mennyiségében 13 800 E heparint tartalmaz, azaz 164 g nedves csapadék formájában megkapjuk a hatóanyag 71%-át. 2. példa: Az 1. példa kiindulási anyagából félretett másik" 2 liter nyerskivonathoz hozzáadunk 26 g CaCl2 sicc. 50 ml vízzel készült oldatát, és keverés közben forralásig melegítjük, majd , 5'-ág forraljuk. Az oldatból csapadék válik ki, ami lehűlés után szivacsszerűen összetömörül az edény aljára. Erről teljesen tiszta, átlátszó, sárgás oldatot lehet ledekantálni, a visszamaradó csapadékot 200 ml csapvízzel átmossuk, és a mosóvizet a törzsoldathoz adjuk. Az így nyert, összesen 2030 ml előkezelt kivonatot most a találmány szerint savanyú AICI3 oldattal csapjuk ki. E célból először potenciometrikus titrálással megállapítjuk, hogy az oldatból kivett 100 ml mennyi 50

/<ros HCl-t igényel, hogy a pH-értéke 3,0 legyen. A titrálásnál fogyott 1,73 ml. A visszamaradt 1,93 liter oldat megsavanyítására tehát még szükséges 19,30X1-73 = = 33,4 ml 5%-os HCl. Ezt a .mennyiséget kimérjük és hozzáadunk 10%-os AICI3 oldatból 9,6 mU. Az így készült reagenst fogjuk használni a proitein-fémkomplex előállítására, de előbb a titráláshoz használt 100 ml oldatot vissza öntjük az 1,93 liter eredeti oldathoz és a teljes mennyiséghez még a kicsapás megkezdése előtt, előre hozzáadunk 4,8 ml 10%-os AICI3 oldatot. Alapos keverés után csak enyhe opalizálás látható, ehhez az oldathoz állandó keverés közben, lassú ütemben, kb. 10' alatt, beosepegtetjük az előkészített sósavas AICI3 kicsapó reagenst. A keverést még 10'-ig folytatjuk, majd az elegyet ülepedni hagyjuk. Másnap csaknem tükrösen tiszta szupernatáns alatt kevés fehér üledéket találunk, aminek a térfogata 7,5%^a a teljes térfogatnak. A szupernatánst ledekantáljuk és értékmérésre félretesszük, a csapadékot poharas centrifugán tömörítjük. Súlya centrifuganedves állapotban 30,5 g. Az értékmérés azt mutatja, hogy a szupernatáns hatóanyagtartalma kisebb 1,1 NE/ml-nél, a 30,6 g csapadékban pedig g-onként 530 E, összesen 16 200 NE heparint találunk, ami megfelel 83%-os kitermelésnek. A példában bemutatott laboratóriumi kísérletből az látható, hogy a találmány szerint eljárva 530 ~T7" — 6,3-szer nagyobb tisztaságban és 12°/crk:al 84 magasabb nyeredéket értünk el. A 'találmány alkalmazásának rendkívüli előnye azonban az üzemi méretek mellett ennél sokkal nagyobb mértékben érvényesül. Ugyanis — mint a fenti kísérletből is átszámítható, az ismeretes savas kiesapáseal, pl. 1,5 m3

nyers kivonat esetén 510 liter üledéket kapunk. Ezt a továbbfeldolgozás érdekében még feltétlenül tömöríteni kell. Míg azonban ez a tömörítés laboratóriumi méretekben, poharas centrifugán, veszteségmentesen keresztülvihető volt, az 510 liter fehérjecsapadék tömörítésére csak folyamatos szupercentrifuga, esetleg szeparátor jöhet számításba. Az üzemi tapasztalatok szerint itt egy újabb, rendikívül nagy veszteség lép fel. Az történik ugyanis, hogy míg az üledékről dekantálással elválasztott szupernatáns megfelel a laboratóriumi kíséretében talált 3,5 E/ml heparint tartalmazó szupernatánsnak —• a centrifugáról lefolyó szupematánsban 15—20 NE/ml heparin van. így a kb. 400 liter centrifugáról lefolyó szupernaitánsban 6—9 millió NE heparin, azaz a teljes rneny-