149282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin kinyerésére nyers vizes szervkivonatokból

Megjelent: 1962. április 30. MAGYAR NÉP K öZTÁRSASÁG 1l T TI LLM T TT I "R . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.282. SZÁM 30. h. 1-OSZTALY Rí—21?. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALAL:-Í\:J t' Eljárás heparin kinyerésére nyers vizes szervid von átokból ^ 1 • í1

\»

"•"' I ll it ' ) -i "* i i n ii J , 11 r> i-> h-1 i. iieiio rr -I l ' 1 '-v l ' ' v ' ' n OOi '' JLLV I u "in 1 1 d. i^ i ditva, m^ ' I-1C J-'/ ic

^

°íi)'i ii ' Jr

, oldatban k - í'^o, n^4 merrvi o" i fehcne ^ rí i .daul lipj'd e^ t ?o\ ' maid. tvan\ok Jcin í icbeui A Li„ ro s7enn\t'i k ív anvistge az old UbuJi iibb 7az, set e'ti >zcre^ íe i> lehet ÍI hepaxm mennyiségének Minden piepaiatív, vagy ipán eloillitasi moa szer első termeké tehát egy enyhen alkalikus nyers vizes kivonat, és az ipari .gyártásnak a legnehezebb problémája a heparinnak a kinyerése ebből a nagy térfogatú, és sok szerves kísérőanyagot .tartalmazó nyers kivonatból, természetesen minél kevesebb veszteséggel és minél kevesebb szennyeződés kíséretében. Ennek a feladatnak egy új, az eddig ismereteseknél lényegesen előnyösebb megoldását mutatja be a találmány. Az eddig ismeretes módszerek a heparin kinyerésére a vizes szervkivonatból a következő elvek szerint jártak el: A vízben jól oldódó heparin alkoholban, vagy ti ' acx-P-2 1 1 \ 'I

I ' 0'>_^ " \ )' 11 \ ">} 1 ' , ' i wL I 1 I P 1 T I "1 ri| ',1 1 j. ,. J-i k •> ' -\ ' 1 ' ) 'íj iv ^ ' ' i^ v TI ' 4d.

»L 'íi dn'v. n oix l

ti' ' ' ^ ' Ll-i^ iv.'1

' H •- v. ' -a OO'i v j. o - "r

i

'L u i _, < ' vm A 17

-lit. iiMi<

lflj lop ni it nivt ID', fclino1 i ton hr v ii Ia-3ii\t

1 k' -.íOjak (idézett U S példa) A E O'Keeffe es m t a meis hepaiinoldaibol a hatoanvagot alkilammokkdl reag Ü1 it^a oldószeres atiázavsal nven ki (U S P 2 552 107) A szabadalmi leír as 4 ooldaia szenrut a tudóból az ismert autolizis es ezt koveto alkalikus extrakció útján nyert nyers kivonatot térfogatának egynegyed részét kitevő 2,5% n.dodecilaminit "tartalmazó amilalkohollal extrahálja, és az így kapott oldószeres kivonatból a hatóanyagot ismételt lúgos vizes' mosással nyeri ki. Mindkét ismertetett eljárás túlságosan költséges és körülményes ahhoz, hogy ipari alkalmazásban kiszorítsa az időben korábbi, lényegesen egyszerűbb és olcsóbb, Charles és Scott által alkalmazott módszert (J. Biol. Chem 102. 425, 1933.), ami csak abból áll, hogy a heparintartalmú nyers kivonatot kénsawal 2,0—2,5 pH-értékre megsavanyítjuk. Az ekkor leváló fehérje csapadék a