149269. lajstromszámú szabadalom • Reverzálható elektromotoros hajtóműnek négy éren át való vezérlésére

2 149.269 amelyek egyaránt váltakozó áramú források. Egyegy pontjuk egymással és a földdel, van összekötve. Itt vannak továbbá a szükséges biztosítékok és esetleges vezetékkiegyenlítő ellenállások. Az elektromotoros A hajtás Ll—L4 vezetékek útján van a B vezérlő berendezéssel összekötve. A rendszert, illetőleg berendezést felügyeleti helyzetben tüntettük fel. A felügyeleti áram például pozitív félhullám esetén a felügyeleti áramforrás egyik sarkától SÍ a biztosítékon, 1 telepváltó, illetőleg, az állító áramot kapcsoló 2 jelfogó zárt 112, illetőleg 213 érintkezőin, vezérlő 3 jelfogó 315 érintkezőjén, az L4 vezetéken, valamint az elektromotor II fázistekercsének egyik • felén át folyik. Az Ali felé irányuló áramutat az A21 érintkező megszakítja, a szelep pedig az áramkör zárási irányában helyezkedik el, úgyhogy ott áram nem folyhatik. A felügyeleti áram egyetlen lehetséges útja a II fázistekercs másik felén át az L3 vezeték felé irányul. A B5 transzformátoron át vezető áramutat 218 és 214 érintkezők szakítják meg, úgyhogy az áram az állítóáram 2 jelfogójának zárt 217 érintkezőjén át a váltó pozitív helyzetével társított felügyeleti jelfogó B2 tekercsén folyik át. Ezután 313, 216 és 511 érintkezőkön, valamint az L2 vezetéken és az elektromotor I fázistekercsének egyik felén, majd másik felén, az Ll vezetéken, a vezérlő 3 jelfogó 314 érintkezőin, az 1 telepváltó 111 és 211 érintkezőin, az állító áramot kapcsoló 2 jelfogón és az 5 jelfogó tekercsén át a felügyeleti áramforrás földelt pólusához folyik. Ha mármost az 1 telepváltót (amelyet váltakozó áramú felügyelet esetén is így neveznek) vezéreljük, a 111 és 112 érintkezők a felügyeleti áramot lekapcsolják. A vezérlő 3 jelfogó is átállítódik, az állító áramot vezérlő 2 jelfogó pedig gerjesztést kap, úgy, hogy 211, 213, 216 és 217 érintkezői nyitnak, 212, 214, 215, 218 és 219 érintkezői pedig zárnak. Az állító áramot most a 212, 214, 215 és 218 érintkezők kapcsolják. A vezérlő 3, 4 jelfogókból álló pár átállása folytán,a 311 és 312 érintkezők nyitnak, a 411 és 412 érintkezők viszont zárnak, aminek következtében átváltódik az elektromotor forgásiránya. Az állító áram most a transzformátor 1 fázistekercséből az L2 vezetéken át az I motortekercsbe, majd az Ll vezetéken át visszaáramlik, a 2 fázistekercs viszont változatlan marad. Az L3—L4 vezetékekben az áramok azonos fázisúak, a B5 transzformátor kapcsain pedig a teljes feszültség lép fel. A B5 transzformátor másik két tekercse egymással szembe van kapcsolva, úgyhogy az U—V kapcsokon nincs feszültség. Ezzel szemben a B5 transzformátor I fázisából S0° alatt elforgatott feszültséget veszünk le, amelyet az U—V kapcsokra adunk. Az L3—L4 vezetékekhez csatlakoztatott tekercsekben most oly feszültség lép fel, amely az X—Y kapcsokból az 0 közép felé irányul. Ekkor tehát a következő áramkör zárul: A 0 középpont (B5 transzformátor), a most zárt 416 érintkező, a véghelyzetet ellenőrző B3 jelfogó féltekercse, a C mezőben látható táptranszformátor középpontja, szimmetrikus Ia/Ib tekercságak, az Ll—L2 vezetékek, az elektromotor I fázistekercse, az Ali—A12 érintkezők, a V szelepelrendezés, a II fázistekercs közepe, az L3—L4 vezetékek és a B5 transzformátor X—Y pontjai. A táptranszformátor (C mező) IIa/IIb tekercsein át az X—Y pontok felé haladó párhuzamos ágat a B4 fojtótekercs zárja le. A töltőárammal szemben a B4 fojtótekercs hatástalan, mert az L3—L4 vezetékekben az áramok azonos nagyságúak, de ellentétes irányúak. Minthogy a véghelyzetet ellenőrző B3 jelfogó kettős tekercsű polarizált jelfogó, a V szelepelrendezés pedig az egyik félhullámot kirekeszti, a B3 jelfogóban csak a másik félhullám fejti ki hatását, A V szelepelrendezést úgy rendezzük el és a véghelyzetet ellenőrző B3 jelfogó tekercseit úgy választjuk meg, hogy a hajtás indításakor fellépő áram — iránya folytán — a jelfogót nem tudja működtetni. A motor megindul. Az A hajtás mozgása folytán az Ali és A12 érintkezők átallnak. Ennek következtében a fázistekercsek középpontjai az A12—A22 érintkezőkön át közvetlen összeköttetésbe kerülnek. Az egyenirányító hatás eltűnik, úgyhogy a véghelyzetet ellenőrző B3 jelfogó tekercsén tiszta váltóáram folyik át. Minthogy azonban az áramkör impedanciája az áramot kielégítően határolja, a B3 jelfogó tekercsén átfolyó áram a jelfogót nem befolyásolja. Az állítási folyamat végén viszont az A21—A22 érintkezők állnak át, úgyhogy a V szelepelrendezés ismét hatásossá válik, azonban most a másik félhullámot ereszti át, úgyhogy az egyenáram megváltoztatja irányát és a véghelyzetet ellenőrző B3 jelfogót működésbe hozza. Ez kiváltja az 1 telepváltó és így az állító áramot kapcsoló 2 jelfogó működését. E jelfogók érintkezői ennek következtében, ismét a rajzon feltüntetett helyzetekbe állnak át. Minthogy a 3/4 jelfogók az állítási folyamat megindítása végett helyzetüket átváltották, a most folyó felügyeleti áram működésbe hozza a felügyeleti jelfogónak a váltó mínuszhelyzetével társított Bl tekercsét, úgyhogy a berendezés jelzi a hajtás mínuszállását. A berendezés vagy rendszer alaphelyzete ezzel ismét el van érve, azonban a hajtás másik állásában. A villamos hajtás újbóli indításakor a fentiekben leírt folyamat hasonló módon megy végbe. Szabadalmi igénypont: A 147 427 lajstromszámú törzsszabadalom 1—3. igénypontjainak bármelyike szerinti és reverzálható elektromotoros hajtás négy éren át való vezérlésére vonatkozó rendszer kiviteli alakja, különösen vasúti berendezések állító szerkezeteihez, amikor is a hajtómű kétfázisú motorral van ellátva és nyugalmi állapotában felügyeleti áramot vezet, azzal jellemezve, hogy vezérlő berendezés (B) és a hajtómű (A) közötti két-ikét ér (Ll—L4) egy-egy fázistekerccsel (I, II) helyetállóan van összekötve, az egyik fázistekercs (I) közepe pedig a másik fázistekercs (II) közepével váltóérintkezőkön (Ali, A12, A21, A22) át magában a hajtás-