149258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a karboximetildextran komplex vassóinak előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.258. SZÁM 30. h. 1-8 OSZTÁLY — SE—979. ALAPSZÁM Eljárás a karboximetildextran komplex vassóinak elállítására VEB Serum-Werk Bernburg cég, Bernburg (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Dr. Behrens Ulrich, Leipzig, dr. Ring pfeil Manfred, Leipzig, dr. Gabert Anton vegyész, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1960. március 12. Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1959. március 12. A találmány célja a kariboximetildextran, vízben oldódó komplex vassóinak előállítása. A dextrán vasvegyületei a legutóbbi időben érdeklődést keltettek, mivel ezek, ellentétben az ismert vasszaharátokkal (Brit J. Pharmacol, 10, 375, 55) intramuszkulárisan alkalmazhatók. A 938 502 számú NSZK szabadalom leírja a dextrán kolloidális vaskomplexének előállítását, különösen intramuszkuláris; injekció céljára. Ahhoz, hogy a dextránt vashidroxiddal reagáltatni lehessen, kifejezetten alacsonymolekulájú dextránt kell alkalmazni, előnyösen olyat, amelynek belső viszkozitása 0,03—0,06, ami körülbelül 1000—4000 molekulasúlynak felel meg. Ismeretes, hogy ilyen alacsonymolekulájú dextránok csak aránytalanul nagy mennyiségű kicsapó anyag felhasználásával nyerhetők. Azonkívül a vasdextrán vegyület, mint kolloid, aggregátumként jelentkezik, amelynek reprodukálható előállítása nehézkes, pedig ez a stabilitásnak és a tűrhetőségnek feltétele. A 2 856 398 számú USA szabadalom leírja a karboximetildextran vaskomplexeinek előállítását, ezek azonban nem gyógyszerészeti célra, hanem mint többé-kevésbé oldhatatlan vegyületek, talajjavításra és hasonló célokra vannak szánva. A karboximetildextránnak vassókkal történő reagáltatása ebben az esetben vagy erősen savas (pH< 1,5) vagy alkalikus (pH>7.0) tartományban történik. A vegyületek izolálását az oldatnak az 1,5—5,5 közötti pH-tartományba történő beállítása útján végzik, amikor is a vegyület kicsapódik, vagy pedig a vegyület oldatát erősen alkalikus pH-érték mellett alkohollal csapják ki. Az így izolált vegyület híg alkáliákban oldva nagyviszkozitású, gélszerű oldatot ad. Ilyen vegyületek injekciós célra nem alkalmazhatók. Meglepő módon azt találtuk, hogy meghatározott molekulasúlyú dextránokból specifikus előállítási módszerrel valódi komplex jellegű vegyületek állíthatók elő, amelyek magas vastartalmuk ellenére, csak kismértékben viszkózusak és az injekciós célra szükséges 4,5—7 pH határon belül oldhatók. A találmány szerinti előállítás úgy történik, hogy egy Fe III-só oldathoz a karboximetildextran egy neutrális sóját, előnyösen a nátriumsóját adjuk hozzá feleslegben és amennyiben szükséges, enyhén megsavanyítjuk. Ily módon nehezen oldódó, okker színű Fe Ill-karboximetildextrán vegyület válik ki. Ezt leszűrjük és desztillált vízzel a mosóvíz vasmentességéig mossuk. Az így tisztított vegyületet lúghoz adjuk, amikor komplex képződés közben mély sötétbarna színnel tisztán feloldódik. Alkohol hozzáadásával a terméket csapadékként izoláljuk és egy- vagy többszöri átcsapással a lúg nyomaitól megszabadítjuk. A folyadékréteg dekantálása után a maradékot vízben vesszük fel és sósavval az injekció® célra szükséges pH tartományba állítjuk be. Az itt megadott előállítás csak meghatározott molekulasúly tartományon belüli dextránokkal sikerül. Ez a tartomány a karboximetilezés előtt, amelyet az ismert módon végzünk, 20 000 és 40 000 között van. Magasabb és alacsonyabb molekulasúlyú dextránokból kiindulva olyan termékekhez jutunk, amelyek gélesednek és injekciós célra nem használhatók.