149237. lajstromszámú szabadalom • Siemens-Martin és más ipari kemencék regeneratív kamráinak vízszintes rácsszerkezete

c Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 ^ SZABADALMI LE ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.237. SZÁM 18. b. 8—23 OSZTÁLY - MA—927. ALAPSZÁM Siemens—Martin- és más ipari kemencék regeneratív kamráinak vízszintes rácsszerkezete Maerz Ofenbau Aktiengesellschaft, Zürich Feltaláló: Bartu Franz, oki. mérnök, Zollikon-Zü lieh A bejelentés napja: 1960. március 12. Siemens—Martin- és más ipari kemencék regeneratív kamráinak rácsszerkezeteinél főleg a négyszögletes téglákból létesített ún. rostélyrácsot használják, melynél minden egyes vízszintes téglaréteg végigmenő és egymással párhuzamos téglasorból áll. A következő réteg is vízszintes, végigmenő téglasarokból áll, de ez utóbbiak az alattuk fekvő téglasorokhoz képest 90°-kai eltoltak. Ennek az egyszerű rostélyrácsnak hátrányai a következők: a) Az egyes téglák felfekvési felületei korlátoltak és főleg vékony téglák alkalmazásánál igen kicsinyek, úgy, hogy nagy felfekvési nyomás lép fel és a tégla magas hőmérsékleten a terhelésnek nem. képes ellenállni. b) Az áramlási viszonyok gyakran olyanok, hogy a vízszintes felületen porlerakódások, illetve tapadékok képződnek. Ad: a) Az a) alatti hátrány — a túl kicsiny felfekvési felület — oly rostélyráccsal küszöbölhető ki, melynél minden második téglaréteg téglái nem egymás mögött, hanem egymás mellett vannak elrendezve, úgy, hogy minden tégla egész szélességében fekszik fel az alatta fekvő tégla egész szélességén. A felfekvési felület kétszer akkora, mint az egyszerű, el nem tolt rostélyrácsnál, a felfekvési nyomás tehát csak félakkora. Ad: b) Függélyes irányban egymás alatt elrendezett, vízszintes párhuzamos tégláknál, melyek időzött tér van, négyszögletes tégláknál az áramlás a függélyes oldalfal végén elválik a téglától. A téglakeresztmetszet végén holtvíztér képződik. Ha két egymás fölött fekvő tégla közötti távolság nem nagyobb a holtvízöv hosszánál, akkor a holtvíztér áptal körülvett felületeken a tégláknál mind szélfélőli, mind szélvédett oldalán tetemes porlerakódás észlelhető. Ezért ovális keresztmetszetű téglákat javasoltak abban a feltevésben, hogy ezek aerodinamikailag kedvezőbbek, és hogy a holtvíztér kiküszöbölhető lesz. Az ovális tégláknak a gyakorlatban figyelembe jövő keresztmetszeteinél azonban a holtvíztér nem küszöbölhető ki teljesen. Csak magas és igen keskeny téglák alkalmazásával volna kiküszöbölhető, melyekből az áramlás nem válik le. Ily magas téglák előállítása azonban igen drága, a törési veszély nagy és stabilitásuk csekély. A holtvíztér hátrányai kiküszöbölhetők, ha két egymás fölött fekvő tégla közötti távolságot igen nagyra választjuk, úgy, hogy a holtvíztér már a következő tégla szélfelőli oldala előtt végződik. Ekkor azonban a nagy közbenső terek miatt kis fűtőfelületű és kis tégla súlyú rácsszerkezetet kapunk, ami nem gazdaságos. A holtvízterek hátrányai kiküszöbölésének másik módja az, hogy a téglákat egymáshoz képest eltoljuk. Kettősen eltolt rostélyrács esetében a rácsrendszernek egyforma ós egymás fölött fekvő két tégla közötti távolsága akkora, hogy az áramtól ért téglának szélfelőli oldala nem fekszik többé az előbb körüláramlott tégla holtvízterében. Ennek a megoldásnak a hátránya azonban a rácé-' téglák nagy megterhelése. Minden rácstéglát a felette fekvő rácsszerkezet súlya veszi igénybe, mint egy két végén felfekvő rudat a közepére ható terhelés. Ezáltal a téglák járulékos hajlítási igénybevételt szenvednek, mely a téglák tartósságára igen veszélyes. Azonkívül a téglának szélfelőli oldalán az áram vízszintes felületeket ér, melyeken feltétlenül képződnek porlerakódások. Ezeket a hátrányokat a találmány azzal küszöböli ki, hogy henger alakú, kerek, vagy ovális keresztmetszetű rúd alakú rácstéglák, melyek kerületük szembenfekvő oldalain a tégla hosszára elosztott vájatokkal vannak ellátva, melyeknek segélyével a harántirányban egymás fölé fektetett rácstéglák egymásba eresztettek, úgy vannak el-