149235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítetlen poliésztergyanta előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.235. SZÁM 39- c. OSZTÁLY — MA-868. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás telítetlen poliésztergyanta előállítására Lakk- és Festékipari Vállalat Feltalálók: Mayer Alfonz és Szerecz János A bejelentés napja: 1959. május 3. Ismeretes, hogy a telítetlen poliésztergyanták dialkoholokból és dikarbonsavakból épülnek fel. Ügy a dikarbonsavak, mint a diaikoholok részben, vagy egészben telítetlenek lehetnek. Gyakorlatilag a legtöbb esetben dikarbonsav, vagy annak egy bizonyos hányada tartalmaz telítetlen kötéseket. Az ilyen módon felépített telítetlen poliésztergyanták azután valamely monomer vinilszármazékkal, (stirol, metilmetakrilát, vinilacetát stb.) „in situ" polimerizálhatok, mint lakkbevonatok, vastokkal erősített szerkezeti anyagok, elektromos kiöntőgyanták stb. céljára. A reaktív telítetlen dikarbonsav legtöbbször maleinsav, diaikohol gyanánt pedig 1—2 propilénglikol, 1—3 butilénglikol, dietilénglikol stb., ill. ezeknek elegyet szolgálnak. A legegyszerűbb diaikohol az etilénglikol telítetlen poliésztergyanta gyártására nern alkalmas, mert az ebből készült termék mind polimerizáciő előtt, mind után, kristályosodásra hajlamos. Ennek elkerülésére a telítetlen poliésztergyanta gyártásánál aszimmetrikus rnolekulaMneoik kialakítására törekednek oly módon, hogy az etilénglikolt részben, vagy egészben aszimmetrikus glifcollal (1— 2 propilénglikol, 1—3 butilénglikol) helyettesítik. A molekulalánc szimetriája megbontható dietilénglikol hozzákeverésével is, amely ugyancsak nem aszimmetrikus, de a láncba beépülve a poláros, észterkötések szabályos periodicitását megzavarja és így kristályosodás nem léphet fel. Kísérleteink során az etilénglikol okozta fentemlített kellemetlen sajátságot olyan vegyületek kismértékbeni hozzáadásával sikerült kiküszöbölni, melyeknek a poliészter molekulaláncba való jelenléte az etilénglrkol-bázisú poliésztergyarrták egyébként kitűnő fizikai és kémiai tulajdonságait ruem zavarja. Erre a célra olyan típusú vegyületek mutatkoznak a legalkalmasabbaknak, melyeket az jellemez, hogy a molekulán belül hidroxil és karboxil-csopoírtok együttesen fordulnak elő. Ilyen pl. a ricinolsav és a levegővel fúvatott növényi zsírsavak, illetőleg ezeknek di-, vagy polialkoholokkal képzett észterei. Megállapítást nyert, hogy ezen vegyületekből aránylag csekély mennyiség (2—10%) elegendő ahhoz, hogy a poliészterláncba beépülve az etilénglikol okozta kristályosodást biztosan meggátolják. Az említett szempontok szerint előállított poliésztergyantákból például kitűnő minőségű poliészterlakkok és zománcok készíthetők, melyeknek keménysége és rugalmassága a követelményeknek megfelelően variálható. 1. példa: Megfelelő ellenálló-képességű szerkezeti anyagokból készített készülékbe beadagolunk: 66,6 sr. maleinsavanhidridet, 36,—• sr. ftálsavanhidridet, 10,— sr. ricinusolajat, 58,— sr. etilénglikolt és 10,— sr. xilolt. Fűtéssel a keveréket kb 160 C°-ra melegítjük fel azeotropOiS vízleválasztóval egybekötött visszafolyóhűtő alkalmazása mellett, állandó keverés közben. Ezen a hőfokon már többnyire megindul az exoterm észtereződési reakció, mely a hőmér-