149231. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítési rendszer vasbeton aljakhoz, valamint ehhez való csavarhorgonyzó betét

149.231 3 tonozzuk a 7 betétet. A vasúti felépítmény szerelésekor az 1 vasbeton aljat elhelyezzük a kavicságyon, maid a rugalmas műanyagból készült 3 alátétlemez közbeiktatásával elhelyezzük a 4 sínt az 1 vasbeton aljon. A 4 sín leszorításához alkalmazott 6 csavarokat elhelyezzük az 5 üregben, miközben kalapácsfejüket átbúj tatjuk a 7 betétek 11 nyílásán. A 6 csavarok kalapácsfeje most megfekszik a 7 betéteik alsó homoklapján, minthogy hosszabb mérete nagyobb, mint a 7e nyílás átmérője. A 6 csavarok fölső végére, amely kiáll az 5 üregből, ráfűzzük a szorító 12 lemezt, majd a 16 alátétlemez és a rugalmas 9 alátét közbeiktatásával rácsavarjuk a 8 anyát. Amint a 8 anyát meghúzzuk, a 6 csavar és kalapácsfeje a 8 anyával való súrlódás folytán az 1. ábrán baloldalon látható helyzetbe fordul el, amikor is a kalapácsfej egyik oldalfala a fészek hoszszabb tengelyirányú 7b oldalfalainak ütközik. A 8 anya meghúzása közben tehát a 6 csavar kalapácsfeje már végleges szöghelyzetében van. Amint a 8 anyát a 6 csavarra hajtjuk, utóbbi a 9 alátét rugalmas megfeszülése közben egyre inkább följebb emelkedik. Végülis a kalapácsfej az 1. ábra baloldala szerinti helyzetbe jut, amelyben másik oldallapja a rövidebb tengelyirányú 7c oldalfallal kerül fedésbe. Ebben a helyzetben tehát a 6 csavar már egyik irányban sem fordulhat el. A 8 anya teljes meghúzása után a sínleerősítés mind mechanikai, mind villamos szempontból be van fejezve. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a 4 sín az 1 vasbeton aljjal sehol sem jut vezető összeköttetésbe. Talpát a műanyagból készült 3 alátétlemez szigeteli el az 1 vasbeton alj süllyesztett 2 fészkétől, tehát magától a vasbeton aljtól is. A 6 csavaron át való zárlatot a szorító 12 lemez akadályozza meg, amely műanyagból lévén ugyancsak szigetel. További biztosítékot nyújt a szintén műanyagból készült 7 betét. A találmány szerinti sínleerősítési rendszer ábrázolt példakén ti kiviteli alakjának szétszereléséhez mindössze a 8 anya oldására van szükség, ami viszonylag egyszerűen foganatosítható, mert a 6 csavar bármely irányú elfordulással szemben bizitosítvia van, és így a 8 anya a 6 prtiv.ar menetes részéről még rozsdásodás esetén is lehajtható. Amikor a kalapácsfej elhagyta a fészket, vagyis a rövidebb tengelyirányú 7c oldalfal alsó éle alá süllyedt, az oldás irányában 90° szög alatt már elfordítható és így a 11 nyíláson át a 7 betétből kiemelhető. Látjuk tehát, hogy a sínleerősítő rendszer valamennyi alkatrésze cserélhető, anélkül, hogy magát a felépítményt meg kellene bolygatnunk. Az 1. ábra jobboldali része és a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alak főleg abban különbözik az előbbitől, hogy a betét sapkaszerű alsó 7 részből és ennek üregét lezáró tárcsaszerű fölső 7a résziből áll. A "apfcaszecrű 7 rész műanyagból, az üreget lezáró tárcsaszerű 7a rész viszont acélból van. Előnye ennek a megoldásnak a viszonylag egyszerűbb gyártási technológia. További különbség, hogy a szorító 12 lemez nem műanyagból, hanem vasból van, az 1 vasbeton aljtól te'hiát adott esetben villamosan szigetelendő. A villamos szigetelést az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén az biztosítja, hogy a 8 csavar és a 16 alátétlemez közé műanyagból készült peremes 15 hüvely, a szorító 12 lemez és az 1 vasbeton alj közé viszont ugyancsak műanyagból készült 13 betét van iktatva. Ily módon a 4 sín az 1 vasbeton aljtól villamosan ugyancsak szigetelve van. Végül különbség, hogy a 6 csavar maga négyszögletes szelvényű 10 nyak közbeiktatásával megy át a kalapácsfejbe. Ennek következtében a rövidebb 7 c oldalfalra nyilván nincs szükség. E sínleerősítési rendszer fölszerelése és szétszerelése lényegében ugyanúgy megy végbe, mint az előző példakénti kiviteli alak esetén. Különbség mindössze az, hogy a szorító 12 lemez elhelyezésekor gondoskodunk a 13 betét és a 15 hüvely elhelyezéséről is. Fentiekben a találmányt általában vas és műanyag említésével ismertettük. Nyilvánvaló azonban, hogy e két fogalom a leírásban a szakmai gyakorlatnak megfelelően kiterjedten értelmezendő. Nevezetesen a vas fogalma alá tartoznak az acélgyártásnak a vasúti felépítményeknél rendszeresen fölhasznált anyagai, amilyenek a szerkezeti acélok, rugóacélok stb. Műanyag alatt minden olyan szintetikus anyag értendő, amely mechanikai és villamos tulajdonságainál fogva vasúti felépítményeknél való felhasználásra alkalmas. Így például a peremes 15 hüvely és a 13 betét nagynyomású polietilénből, a 7 betét és a szorító 12 lemez poliészteres társított műanyagból készülhet. Szabadalmi igénypontok: 1. Sínleerősítési rendszer vasbeton aljakhoz, amelynél a vasbeton alj süllyesztett fészkén, rugalmas alátétlemez közvetítésével nyugvó sínt szorítólemezek, ezeket pedig a vasbeton aljban a süllyesztett fészek egy-egy oldalán kialakított üregekbe helyezett szorító csavarok rögzítik, a csavarok meghúzott állapotukban az üregekbe betonozott csavarhorgonyzó betétek fészkébe fognak, a fészek két átellenes oldalát a szorító csavart bármilyen elfordulással szemben biztosító hosszabb, illetőleg rövidebb ütköző felületek alkotják, amelyek páronként egymással átlósan szemben vannak elhelyezve, azzal jellemezve, hogy a betét tárcsa alakú doboz (7), amelynek a szorító csavar (6) fejét meghúzott állapotban támasztó homlokfelülete (7a) van, a rövidebb ütköző felületeket pedig a homlokfelület belső oldalán kialakított szemek oldalfelületei (7c) alkotják. 2. Az 1. igénypont szerinti rendszer változata, amelynél a betét sapkaszerű alsó részből és ennek üregét lezáró tárcsaszerű fölső részből áll, azzal jellemezve, hogy a rövidebb ütköző felületek helyett a fölső részben (7a) a szorító csavar (6) négyszögletes keresztmetszetű nyakrészéhez (10) illeszkedő nyílás van. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rendszer kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a betétnek (7) hengeres oldalfala van, amelynek palástjában a betét és a vasbeton alj (1) viszonylagos elfordu-