149231. lajstromszámú szabadalom • Sínleerősítési rendszer vasbeton aljakhoz, valamint ehhez való csavarhorgonyzó betét

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.231. SZÁM 18. a. 7—14. OSZTÁLY — KO—1527. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Sínleerősítési rendszer vasbeton aljakhoz, valamint ehhez való csavarhorgonyzó betét Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Budapest Feltalálók: Kutasy Lajos oki. mérnök, Budapest, Bodócs Géza oki. gépészmérnök, Budapest, Nemes Ernő főintéző, Budapest, Bedé István technikus, Budapest A bejelentés napja: 1960. augusztus 27. A találmány vasbeton aljakhoz való sínleerősítési rendszer, valamint ehhez való csavarhorgonyzó betét. Ismeretes, hogy vasúti vonalak forgalombiztos állaptbain való fenntartása, korszerűsítése, valamint a kapacitást növelő új vonalak építése évről-évre nagymennyiségű talpfát igényel, amely számos kedvező tulajdonságánál fogva különösen alkalmas vasúti felépítmények létesítésére. A talpfa szükséglet és a vasúti üzemmel kapcsolatos igények egyre fokozódó növekedése azonban mindinkább előtérbe juttatja a talpfának vasbeton aljakkal való helyettesítését. Ezek szilárdsági szempontból a célnak teljesen megfelelnek és előfeezítés esetén még a talpfák rugalmasságával is rendelkeznek ugyan, de nehézséget okoz egyrészt a síneknek az aljon való rögzítése, másrészt az önműködő vasúti biztosító berendezésekhez szükséges villamos szigetelés. A síneknek az aljakon való rögzítése végett javasolták már úgynevezett fabetétek alkalmazását, amelyek mintegy a talpfa elemi darabjának felelnek meg és lehetővé teszik szokásos sínszeg vagy síncsavar alkalmazását. Jóllehet, ez a rendszer átülteti a talpfa előnyeit a vasbeton aljba, egyszerűen szerelhető és viszonylag rugalmas erőátadást biztosít, a tengelynyomás és az utazási sebességek növekedésével járó fokozott igénybevételek miatt • ma már csak alárendelt vonalakon alkalmazhatók. A korszerű vasúti pályák ugyanis elképzelhetetlenek önműködő villamos biztosító berendezések nélkül, amelyek viszont megkövetelik a sínszálak bizonyos szakaszainak villamos szigetelését. Ez azonban vasbeton aljak esetén különleges feladatot jelent, mert a vasbeton a villamosságot jól vezeti. Ehhez járul, hogy a fabetéteket kiváló minőségű tölgy- vagy bükkfából kell elkészíteni és élettartamuk a korróziós és mechanikus behatások következtében, legföljebb tizenöt év, cseréjük pedig viszonylag bonyolult feladat. E nehézségek kiküszöbölése végett használnak olyan előfeszített vasbeton aljakat, amelyeknél rozsdamentes acélból készült spirális alakú elemet betonoznak be. A sínleszorító csavar mármost fámenetek útján ezzel a spirális alakú elemmel, fémmenetek útján pedig szokásos csavaranyával kapcsolódik. A rozsdamentes acélból készült spirális alakú elem van hivatva a rögzítést biztosítani. Ennek az ismert rendszernek hátránya azonban,, hogy egyrészt a spirális alakú elem anyaga rozsdamentes acél, másrészt a csavar kialakítása kétféle menet miatt költséges. Ismeretes olyan sínleerősítő rendszer is, amelynél egy-egy vasbeton aljat vastartóval összekötött két betontömb alkot. A síneket a betontömböket összekötő vastartóban kialakított fészkekbe illeszkedő szorító csavarokkal horgonyozzák le. Fő hátrány, hogy a vastartó alkalmazása folytán viszonylag sok vasat igényel. Az ismertetett két korszerű rendszertől egyaránt különbözik a sínleerősítésnek az a további, de ugyancsak korszerű módja, amely elvben visszatér a fabetétes rendszerhez. Lényege, hogy a fabetétet szigetelő bitumennel való kiöntés útján, a sínt pedig alátét lemeze és a vasbeton alj között alkalmazott bitumenréteg útján szigetelik el a földtől. Maguk a betétek hosszirányban osztottak és így