149202. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és anyagösszetétel felöntések, illetve öntecsfejek melegen tartására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.202. SZÁM 31. c. 10—15. OSZTÁLY — DU-73. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és anyagösszetétel felöntések, illetve öntecsfejek melegen tartására Dunai Vasmű, Dunaújváros Feltaláló: Horváth Aurél kutatómérnök, Dunaújváros A bejelentés napja: 1960. augusztus 23. A találmány eljárás és anyagösszetétel folyékony vas, acél, illetve fémöntvények, továbbá acélönteceek öntése közben a felöntőfej és az öntecsfej melegen tartására, amellyel megakadályozzuk az öntvény, illetve öntecs felső részéinek idő előtti megdermedését és ezáltal nagyméretű szívódási üreg képződését. A vas, acél és fémöntásekiiél az öntött anyag először a folyékony anyag szélén kezd dermedni. A. dermedés! folyamat a leghidegebb helyeken, tehát a bornokformák és kokillák falánál kezdődik. A további dermedés a hőelvonás hatására és a hőelvonás irányában megy végbe. A vas, acél és fémöntvények dermedés közben jelentős mértékben zsugorodnak. A dermedés középső szakaszában az öntött anyag külső burkoló része — a felső felület kivételével — már dermedt állapotban van, amikor a középső magrész —- és esatieg a felső felület is — • még folyékony állapotban, van. A külső megdermedt részek a további lehűlés folyamán már csak kis mértékben zsugorodnak, és nem követik a belső, még folyékony rész dermedés közbeni jelentős zsugorodását. Ennek eredményeként — főként öntecseknél — az öntecs felső felületétől kiinduló, befelé csökkenő átmérőjű ún. szívódási üreg képződik. A szívódási üreget tartalmazó öntvény vagy önteesrész továbbfelhasználásra nem alkalmas., ezért ezt levágják, eltávolítják. Ennek eredményeként a kihozatal jelentősen csökken. A felül nyitott üreg képződésénél károsabb hatású az a jelenség, amelynél az öntecs vagy öntvény felső felülete is — az itt is fellépő intenzív hőelvonás következtében — megdermed még mielőtt az, öntvény vagy öntecs belseje teljes keresztmetszetében megdermedt volna. Ezek az üregek vagy légüresek, illetve vákuumot tartalmaznak, vagy különféle gázokkal vannak kitöltve. Az ilyen üregképződésnél még nagyobb mennyiségű öntöttanyagot kell eltávolítani, mint nyitott üreg képződése esetén, tehát a kihozatal még rosszabb, azonkívül — főként túlnyomású gázokkal töltött üreg esetén — az öntött darab belsejében még a szokásosnál is nagyobb mértékű gázbólyagképződés lép fel. Az ismertetett hátrányos jelenségek kiküszöbölésére már különféle eljárásokkal próbálkoztak, így pl. az üreg mélységének csökkentése céljából a dermedő fémhez fokozatosan friss folyékony fémet öntenek, a kokillákra vagy öntőformákra felöntéseket, űri. felöntőfejeket tesznek annak érdékében, hogy a lehűlés az öntvény, illetve öntecs felső felületén legyen a legkisebb, és a dermedés következtében egyébként létrejövő üreget kitöltsék. Ezzel az eljárással megfelelő eredményt lehet ugyan elérni, azonban a felöntőfejek és az összekötőesatornák nem. megfelelő kialakítása esetén a képződött üreg és a felöntőfej közötti összeköttetés esetleg megszakad. Ez az eljárás jelentős fizikai erőkifejtést igényel, azonkívül a dermedő anyagot állandóan felügyelet alatt kell tartani, ami gazdaságossági szempontból hátrányos. Ismert olyan eljárás is, amelynél a kiöntött fémre homokot, szenet vagy általában! valamilyen rossz hővezető anyagot szórnak. Ennek hibája, hogy a szemcsés anyagok szétterítése az öntési viszonyok között nehéz és nem egyszer veszélyes feladat. A. szétterítés egyenletességét nem mindig lehet biztosítani, ezért keletkezhetnek olyan felületrészek, amelyeket a borítóanyag nem fed be és itt az, intenzív hőelvonás következtében helyileg megdermed a felületen levő anyag, ami rövidesen az egész, felületre is továbbterjedhet. Az így szétterített szemcsés rétegek rendszerint nem olyan vas-