149194. lajstromszámú szabadalom • Keverő-törőberendezés szilárd-, folyékony- és gázhalmazállapotú anyagok háromirányú keverésére

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.194 SZÁM 12. g. OSZTÁLY — BA—1451. ALAPSZÁM Keverő-törő berendezés szilárd-, folyékony- és gázhalmazállapotú anyagok háromirányú keverésére Feltalálók: Bazsika Gábor oki. gépészmérnök, Győri József oki, gépészmérnök, Komjáthy Jenő vegyésztechnikus, mindhárman Budapest A bejelentés napja: 1960. május 5. A vegyiparban ismert nehézséget jelent olyan folyamatokban résztvevő anyagok jó összekeverése, amelyek a keverés tartama alatt a kezdeti híg folyadékállapotból fokozatosan egyre sűrűsödő péppé, végül szilárd anyaggá válnak. A szilárddá váló anyagot eközben teljesen elporíitani, majd egyes technológiai kívánalmaknak megfelelően valamely gáznemű anyaggal kezelni kell. A berendezésnek tehát lehetővé kell tennie azt, hogy szilárd-, folyékony- és gáz-halmazállapotú, illetve pépes elegyek együttesen legyenek keverhetők. Követelmény az is, hogy a szilárduló pépnek a készülék falára való tapadása minimális értékű legyen. A hőmérsékletnek az egész térben közel azonosnak kell lennie. A keverő a teljes folyamat alatt — amely a legtöbb esetben több órát, néha napokat vesz igénybe — nem állhat le. Az ilyen folyamatok közül is közismerten a legnagyobb nehézséget a Kolb—Schmidt-típuisú reakciókkal végbemenő eljárások lefolytatása, pl. a ezalicilsav-íéleségek előállítása okozza. Az eddig használatos keverőberendezések a fenti folyamatoknál kívánt követelményeket nem tudták kellően kielégíteni. Vannak ugyan olyan berendezések, •amelyek egyik vagy kívánalomnak eleget tesznek, de a feladatot a maga egészében jól megoldó szerkezet, ill. berendezés nem ismeretes. Az eddig isimert berendezéseknél ugyanis viszonylag kicsi a készülék térfogatának hasznosítható része, ami az eddigi keverőszerkezetek nem kielégítő működésének — ki néni küszöbölhetőnek tekintett — következménye. Ebből kifolyóan nagyobb mennyiségek (charge) egyszerre való feldolgozása nem volt lehetséges. A fenti nehézségek elsősorban abból álltak elő, hogy a megszilárduló anyag a készülék falára rátapad és rásül. A hőátadás ennek következtében egyre romlik. Különösen hátrányos ez exoterm reakciók esetén, amikor ebből kifolyóan helyi túlmelegedés lép fel és a konverzió leromlik. A készülék belsejében összekeményedő szilárd rögök és a falról időnként kemény darabokban leváló anyag a keverés energiaszükségletét olyan mértékűre növeli, ami az adott berendezéssel már nem áll rendelkezésre, így a keverő megáll. Ez pedig mint már említettük, a reakcióra hátrányos. Hiánypótló tehát olyan berendezés kialakítása, amely a fenti feladatot jól megoldja és oly eljárás alkalmazását teszi lehetővé, aminek következtében — változatlan hűtési és fűtési viszonyok mellett, az energiaszükséglet emelkedése nélkül — az egyszerre gyártható anyagmennyiség a chargeidő egyidejű csökkenése mellett növekszik és így a termelés gazdaságossága fokozódik. A találmány szerinti keverő-törő berendezésben a függőleges forgatótengelyre egy-egy síkban egynél több keverő és/vagy kaparó-terelő lapokkal ellátott keverőkar, továbbá a készülék falára erősített törőkarok vannak alkalmazva úgy, hogy a keverőkarok egymáshoz képest egyenlő szöget zárnak be, ezekről merőlegesen a keverőkarok hossztengelyével az. alsókon 30—70, célszerűen 45°-os szöget bezáró keverő-terelő lapok állnak ki, a legbelső keverő-terelő' lapok pedig a keverőkar lapjával 70—90, célszerűen 80°-ois szöget zárnak be; a keverőkarok és a törőkarok a keverendő eleggyel töltött, ún. hasznos készülék-térfogatot 1/2—3/4, célszerűen 2/3 magasságig a készülék függőleges középvonalán átmenő, egyik, célszerűen a rajzlap síkiába forgatva, a készülék hasznos keresztmetszetéi: 2—10, célszerűen 6 mm-es hézagokkal teljesen fedik. A törőkarok a készülék falára fixen, vagy oldhatóan erősítettek. Határoló éleik a felerősítés helyén a kaparóterelőlapok felületnövelő ferde,