149193. lajstromszámú szabadalom • Bázikus tűzálló tégla

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEIRÁ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.193. SZÁM 80. b. 8. OSZTÁLY — BA—1425. ALAPSZÁM Bázikus tűzálló tégla Feltalálók: Balsay István oki. koliőmérnök, egyetemi tanár (30%), Ecker Ferenc főmérnök (40%), Pál József gépészmérnök (30%), mindhárman Budapest A bejelentés napja: 1960. február 22. A találmány bázikus tűzálló tégla. Ismeretes, hogy különösen vaskohászati kemencékhez égetett bázikus tűzálló téglákat alkalmaznak, amelyek közé a kemence építésekor körülbelül 0,7 mm vastagságú vaslemezt helyeznek. A vasleimez ugyanis a kemencehőmérséklet (1200— 1300 C°) hatása alatt oxidálódik, részben megömlik és a téglákba diffundál, részben pedig mint a téglák közötti vasoxid réteg biztosítja a szomszédos téglák egymáshoz való tapadását. Meggátolja egyben, hogy a téglák közötti réseken át levegő hatoljon a kemencetérbe, illetőleg égéstermékek kiszökjenek. Ismeretes továbbá, hogy ugyancsak főleg vaskohászati kemencékhez vegyi kötésű bázikus tűzálló téglákat is használnak, amelyeknek oldalfelületeit a tégla sajtolásakor 0,6—0,8 mm vastagságú vaslemez burkolattal látják el. Ez a vaslemez burkolat a kemencetéi' hőmérsékletének baíása alatt a fentiekben említett módon ugyancsak oxidálódik és biztosítja a szomszédos téglák kötését, tehát ugyancsak meggátolja levegőnek a kemencetérbe való behatolását, illetőleg az égéstermékeknek a kernen cetérből való kiszökését. Előnye az előbbi megoldással szemben, hogy az ilyen vaslemez burkolattal ellátott téglák szállítással szemben kevésbé érzékenyek, mint a vaslemez burkolat nélküli, téglák, amelyeknek élei és felületei szállításkor könnyen megsérülhetnek és ezzel a kemence falazatába való beépítésre alkalmatlanná válhatnak. Akár az egyik, akár a smásik ismert megoldásnál a vaslemez vastagságának megválasztásakor figyelemmel kellene lenni a bázikus tűzálló téglák hőmérséklet okozta kiterjedésére. Ez ugyanis az ilyen tűzálló téglákból készüli falazatokban olyan káros feszültségeket okozhat, amelyek a tűzálló falazatot idő előtt tönkreteszik, illetőleg élettartamát jelentősen csökkentik, ha kiegyenlítésükről nem gondoskodnak. A hő okozta kiterjedésekből származó káros feszültségek kiküszöbölése végett alkalmaznak úgynevezett dilatációs hézagokat, amelyek általában a falazat hosszának 1,8—4 százalékát teszik ki. A dilatációs hézag nagysága elsősorban a téglák hő okozta kiterjedésétől függ, de nagymértékben függ egyrészt a téglák közé helyezett, illetőleg a téglákat burkoló vaslemezek vastagságától, másrészt magának a bázikus tűzálló téglának anyagminőségétől is. A vaslemez ugyanis, mint már említettük, a felhasználás helyén a kemencében uralkodó hőmérséklet hatása alatt előbb oxidálódik, maid a kemencetér felé eső részén megolvad és a megolvadt vasoxid a tégla anyagába diffundál. A vas oxidálódása mintegy háromszoros térfogatnövekedéssel jár és így nagyobb dilatációs lehetőséget igényel, mint maga a bázikus tűzálló tégla. A tégla vonalas hőkiterjedése ugyanis 1700 C° hőmérsékleten körülbelül 2%. Vaslemez alkalmazása nélkül tehát körülbelül mindössze 1,6— 1,8% dilatációs lehetőséget kellene biztosítani. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban az 1,6—1,8% dilatációs köz vaslemez alkalmazása esetén nem elég. Egyrészt, mert a vaslemez térfogata oxidálódás következtében körülbelül a háromszorosára növekszik, másrészt, mert vaslemez burkolattal ellátott téglák esetén technológiai okok miatt nem célszerű 0,7 mm alá menni. Ennél vékonyabb lemezek ugyanis saj toláskor erősen -gyűrődnek. így a téglák közé helyezett vaslemez, illetőleg a téglák vaslemez burkolata miatt legalább 3,5% nagyságú dilatációs közt keli alkalmazni, hogy a bázikus tűzálló tégla és az oxidálódó vaslemez együttes térfogatnövekedéee kiegyenlíthető legyen és így káros feszültségek ne lépjenek fel. Ami a bázikus tűzálló tégla anyagának a dilatációs közök nagyságára való befolyását illeti, r-~