149180. lajstromszámú szabadalom • Változtatható hosszúságú, többrészű csuklós tengely

2 149.180 keletkezésével jár együtt és így a kopás még tovább csökken. Megemlítendő még, hogy a rúd alakú továbbítókat könnyen lehet cserélni és átmérőjük megfelelő megválasztásával minden kívánt nagyságú játékot (közteret) el lehet érni, ha a hornyok bizonyos mértékben megkoptak. E célból egyszerűen csak nagyobb méretű továbbító rudakat kell behelyezni és máris előállott a teljesen üzemképes állapot. Ha játékot egyáltalán nem akarunk, akkor, mint már említettük, gyengén ívelt vagy hajlított rudakat kell behelyezni. Ellentétben a szokásos ékpályás tengelyekkel, amelyeknél a kenőanyag (zsír) a csúszófelületről eltávozik, ill. azt a részek végén levő él eltolja, a találmánynál újszerű és javított zsír-hozzávezetés valósítható meg; a köracélból álló továbbítók ugyanis a kenőanyagot egyrészt érintő irányban, másrészt tengelyirányban is mozgás közben tovább viszik. Ez a hatás főleg akkor előnyös, ha a rudak nagyobb sugár alkalmazásával végeiknél legömbölyítettek, vagy ha végeik kúpos kialakításúak (vagy ha mindkét kialakítást alkalmazzuk). A tengelyek megmunkálása, beleértve a rúd alakú továbbító számára készített hornyokat is, nagyon egyszerű művelet, mert a felfekvő felületek simasága tehát minősége szempontjából nem kell különleges feltételeket kielégíteni. A felületeknek üzem közben keletkező, fentiekben említett tömörítése már rövid használat után bekövetkezik és ekkor a működés nagyon kedvező. Szétszedhető csuklós tengelyeknél a helytelen összeszerelés meggátlása végett szükséges lehet a csuklók összeállítását a részeknek mindig azonos helyzetében végrehajtani. Ezt a találmány szerinti tengelynél egyszerűen úgy érhetjük el, hogy a szabadon behelyezett továbbítók egyike hosszabb mint a többi és megfelelően eltolt helyzetű ütközőkkel működik együtt. Köracélból álló továbbítók alkalmazásánál a szakaszos forgás következtében az egymással érintkező részek állandóan eltolódnak és így az élettartam még tovább növekszik. A hosszirányú eltolódáskor vagy csúsztatásíkor további kismértékű elfordulás áll elő a hossztengely körül, miáltal az eltolódás elleni ellenállás tovább csökken; érintő irányban ugyanis a mozgás folyamán nem az álló súrlódás, hanem a mozgós súrlódás érvényesül. A gömbölyű felfekvő felületek a mozgás csekély játéka esetén lehetővé teszik azt a fajtájú erőátvitelt, amelynél nem élek szorulnak egymáshoz. Előnyös se is, hogy a továbbító rudak csak keskeny felületek mentén érintkeznek a hornyokkal. A találmány szerinti csuklós tengelynél meglepő módon azt a lehetőséget tapasztaltuk, hogy az előállítás olcsó, gyors és szűk törések betartását nem teszi szükségessé, mégis a kopásállóság jó és a súrlódás kicsi. A rajz a találmány példaképpeni kiviteli alakját az 1. ábrán távlati feltüntetésben, részben metszve szemlélteti. Az ábra szerint a tengelynek két csatlakozó csuklója van. A 2. és 3. ábra egy-egy keresztmetszetet mutat nagyobb léptékben és a 4. ábra további kiviteli alak részleges keresztmetszete, amelynél a hornyok mind a belső, mind a külső tengelyrészen trapéz alakúak. A belső 1 tengely a külső 2 csőtengelyben hosszirányban eltolható. Mindkét tengelyrészt hosszirányú hornyokkal látjuk el, amelyekben a rúd alakú 3 továbbítók szabadon vagy lazán vannak behelyezve. A körkeresztmetszetű továbbítók ütközők között hosszirányban eltolódhatnak. Az 1. ábra szerinti példánál két egymással szembenfekvő továbbítót alkalmaztunk, de lehet természetesen a tengelyek kerülete mentén több hornyot is elosztani. A 2. ábra szerint a külső, tehát cső alakú 2 tengely hosszirányú hornya lényegileg háromszög alakú, a belső 1 tengely hornya pedig V alakú. A 3. ábra szerint a belső tengelyben trapézkeresztmetszetű, a külsőben pedig háromszögkeresztmetszetű horony van. Ennek előnye, hogy üzem közben a forgatónyomaték átvitele folytán sugárirányban befelé szorított 3 továbbító a trapéz alak fenékrészén felfeküdhet és így még kopás esetén is tökéletes az erőátvitel, a beékelődés tehát nem lehetséges. A 4. ábra szerint a hornyok, belül és kívül egyaránt trapéz alakúak és így a fentiekben említett előny még nagyobb mértékben érvényesül. Ha üzem közben a tengely hossza változik, akkor a belső tengelyrész a külső 2 részhez képest eltolódik. Ekkor a két rész között szabadon behelyezett 3 továbbítók követhetik az egyik tengelyrész mozgását és így eltolódhatnak, de az is megtörténhetik, hogy tengelyirányban nem mozdulnak el. Ha valamelyik ponton nagyobb súrlódási ellenállás keletkezik, akkor itt a továbbítók eltolódnak, ami meggátolja azt, hogy e helyen berágódás vagy összehegedés keletkezzen. További előny még az is, hogy a rúd alakú továbbító sugár- és tengelyirányú elmozdulása a kenőanyagot állandóan mozgásban tartja, miáltal valamennyi felfekvő felület állandóan kenve van. A körkeresztmetszetű továbbító felülete mentén a hornyoknak olyan sarokrészei vannak, amelyekben viszonylag nagy kenőanyag-készlet halmozódhat fel. A továbbítókat tengelyirányban végzett mozgásuk szempontjából rögzített vagy rugalmas ütközők határolják, amelyek a 4 elzáró sapkával együtt meggátolják, hogy az egyes tengelyrészek nem szándékolt módon egymástól eltávolodjanak. A 4 zárósapka a külső tengelyrészre van erősítve. A találmány nem korlátozódik rúd alakú és körkeresztmetszetű továbbítókra, mert a leírt előnyök más kialakítású és tengelyirányban szabadon vagy lazán elmozduló továbbítókkal is elérhetők, melyek ütközők között mozognak és az egyes ten^ gelyrészek között helyezkednek el. Szabadalmi igénypontok: 1. Változtatható hosszúságú, többrészű csuklós tengely, amelynek hosszanti hornyaiban tengelyirányban mozgatható továbbítók vannak elhelyezve, azzal jellemezve, hogy ezek a továbbítók a belső és külső tengelyrészekben készített hornyokban, ütközők között, szabadon behelyezett, körkeresztmetszetű rudakból (3) állnak.