149153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék papír- és kartonlapok enyvezési fokának megállapítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.153. SZÁM 55. c. OSZTÁLY — PA—684. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Eljárás és készülék papír- és kartonlapok enyvezési fokának megállapítására Papíripari Kutató Intézet, Budapest írodagépipari és Finommechanikai Vállalat, Budapest Feltalálók: Pásztor Jenő oki. gépészmérnök (Papíripari Kutató Intézet), Budapest, Pál Sándor oki. elektromérnök, (írodagépipari és Finommechanikai V.), Budapest A bejelentés napja: 1961. január 6. A találmány tárgya eljárás és készülék papír-és kartonlapok enyvezési fokának gyors és ofoj ektív megállapítására. Papír- és kartonlapok enyvezési fokának megállapításéra általában a MSZ 5389—53 „Irhatóság tintával és tussal" című szabványos módszer használatos. Eszerint a papír négyzetmétersúlyátói függő vonalvastagsággal a vizsgálandó papírlapon vonalakat húznak és vizsgálják azt a maximális vonalszélességet, amelynél a vizsgálandó folyadék még nem üt át a papír másik oldalán, illetőleg a felületen nem szálkásodik. Amennyiben a meghatározott vonalszélességet a papír bírja, azt íróképessóg szempontjából megfelelőnek nyilvánítják. Ez a szabványos mérési módszer sok hibaforrást rejt magában, elsősorban azt, hogy tisztán szubjektív megítélés alá esik, hogy milyen vonalszéiesség tekinthető még elfogadhatónak, mert nincs pontosan meghatározva, mikor tekintik folyadéktól átütöttnek a papírt, azonkívül a tusskihúzóban levő tinta mennyiségié a vonal kihúzása közben csökken és befolyásolja a vizsgálat eredményét. Egy másik használatos eljárás az enyvezési fok meghatározására az ún. úsztatással való meghatározás. Ennél a vizsgálatnál ugyanazt a folyadékot, tintát vagy tusst szokták alkalmazni, mint az előbb említett szabványos vizsgálatnál. Ennél a vizsgálatnál kis tálban levő folyadék felszínére ráhelyezik a vizsgálandó papírlapot és stopperórával másodpercben vagy percben mérik azt az időt, amely alatt az itató folyadék a lap felső felületién megjelenik. Természetesen itt is egyidejűleg közlik a vizsgált papír g/m2

súlyát. Ennél a próbánál a papírlapnak a tintára való ráhelyezésénél a kezdő időpont megállapítása és' az átszívódás végpontjának időbeni meghatározása rendkívül szubjektív és teljesen a vizsgáló egyénektől függ, hogy mikor tekintik a folyadékot átszívódoifctnak. A találmány szerinti eljárás az úsztat ásd próbával összehasonlítható eredményt ad, de az előbb említett hibákat teljes egészében kiküszöböli és objektív vizsgálatot eredményez. A találmány szerinti eljárásnál meghatározott jellemzőkkel bíró folyadékkal itatjuk át a vizsgálandó lapot és mérjük azt az időt, amely egy bizonyos előre megállapított állandó mértékű átitatáshoz szükséges. Ez a mért idő jellemző az enyvezési fok mértékére, mert a papirosnál a folyadék felszívásának sebessége főleg az enyvezési foktól függ. Az eljárást úgy végezzük, hogy a meghatározott alakú próbadarabot egyenfeszültségforrás két pólusára kötött befogó elektródák közé iktatjuk, miközben egyik lapjával meghatározott állandó pH értékű, illetőleg eiektrolyt tartalmú folyadékkal érintkezik és ezáltal itatódik, és az enyvezési fok jellemzése céljából egyidejűleg mérjük azt az időtartamot, amely az itatás megkezdésétől eltelik egészen addig, amíg az áramkörben a papírdarabon keresztülfolyó áram meghatározott értéket el nem ér. Tekintettel arra, hogy a berendezés végeredményben ennek az eljárásinak folyamán vezetőképességet mér, a vezetőképesség pedig az itató-