149150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinilpiridinek polimerizálására

149.150 való jelenléte következtében savas színezékekkel könnyen színezhetek; A 4-vmilpiridinből kapott polimer általában ki­sebbfokú kristályosságot mutat, mint az ugyan­olyan körülmények között 2-vinilpiridinből elő­állított polimerek. A találmány szerinti eljárással előállított poli­-4-vinilpiridin forró benzolban és egyéb aromás szénhidrogénekben oldhatatlan. E szénhidrogé­nekben való rossz oldhatósága arra mutat, hogy a polimer makromolekulái főláncukban szabályos szerkezetűek. Az a hőmérséklet, amelynél a poli-2-vinilpiri­din kristálycssága megszűnik, 170 C° és 215 C° között van. A poli-4-vinilpiridin lágyulási hő­mérséklete kb. 190 C° és 200 C° között van. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik; megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre egyáltalán nem korlátozódik ezekre a pél­dákra. A példákban megadott „részek" — amennyi­ben más nincsen feltüntetve —, súlyrészeket jelen­tenek. 1. példa: Egy keverővel, visszacsepegő hűtővel és csepeg­tetőtölcsérrei felszerelt 250 mm-es lombikba, amelyben száraz nirfcrogen-legkört tartunk fenn, 100 ml lég- és vízmentes toluolt és 1 g száraz fenilmagnéziumbromidot viszünk be. Ezután 10 g frissen desztillált, lég- és vízimentes 2-vinilpiri­dint töltünk a lezárt tölcsérbe. A lombikban levő elegyet 70 C° hőmérsékletre melegítjük fel, majd a monomert a csepegltetőtölcsérből lassan, keve­rés közben hozzáadjuk a lombikban levő elegy­hez. A reakcióelegyet további 5 óra hosszat kever­jük 70 ' C° hőmérsékleten. Ezután a reakciót 200 ml heptámnak az elegyhez való öntése útján­megszakítjuk, amikor is fehér csapadék válik ki. Az így kapott nyersterméket leszűrjük és 150 ml n-sósavol dalban oldjuk. Az oldatot megszűrj ük és ammóniumklorid-oldatba való beöntés útján sem­legesítjük. A kapott polimert vízzel mossuk, majd 500 ml benzolban oldjuk. Ezután a benzolt ledesztilláljuk, míg az oldatban jelenlevő összes víz el nem távozik. Ezután heptán hozzáadásával kicsapjuk a polimert, amelyet ezt követően le­szűrünk és megszárítunk. Végül a terméket 2 óra hosszat acetonban főzzük, .majd ismét leszűrjük és megszárítjuk. A fehér por alakjában kapott polimer vízben, alifás 'Szénhidrogénekben, acetonban és metiletil­ketonban oldhatatlan, metánban, benzolban és kloroformban azonban oldódik. A termék nagy­mértékben kristályos, ami röntgenvizsgálattal mu­tatható ki. A Geiger-számlálóval felvett por­spektruma (Cu K«) intenzív csúcsokat mutat a 2 H szögekre az alábbi értékeknél: 8° . 15: 12°. 45; 17°.1; 18°. 0; 21°.9. Az ily módon előállított poli-2-vinilpiridin kö­zepes lágyulási pontja kb. 173 C°; a polimer megolvasztott állapotban szálakká sajtolható ki. Ha ezeket a szálakat 150 C° hőmérsékleten, vaze­linben kezeljük, kristályos áilapotűakká alakul­nak és a röntgenvizsgálat során az orientált ros­tokra jellemző színképet mutatnak. A polimer 30 C° hőmérsékleten benzolban meghatározott határ viszkozitása 0,15. A 2-vinilpiridin e példában leírt polimerizá­ciója gyakorlatilag a monomer teljes átalakulá­sával megy végbe. Az acetonban oldhatatlan kristályos termék ,a kapott polimer teljes meny­nyiségének 75—80%-a. 2. példa: A polimerizációt az 1. példában leírthoz ha­sonló módon folytatjuk le, az ott említett 70 C" helyett azonban 40 C° hőmérsékleten dolgozunk és így a kapott poli-2-vinilpiridin fenti módon történő tisztítása során 10 g polimert (100%-os átalakulás) kapunk, amelynek forró acetonban oldhatatlan kristályos része kb. 90%; a polimer forró acetonnal az 1. példában leírt módon tör­ténő kezelés után kristályos szerkezetet mutat. Az így kapott polimer igen kemény szilárd anyag, amelynek tulajdonságai hasonlóak az 1. példában leírt módon kapott termék tulajdonsá­gaihoz. Molekulasúlya azonban nagyobb, benzol­ban 30 C° hőmérsékleten meghatározott határ­viszkozitása pedig 0,45. E nagyobb molekulasúly folytán ez a polimer alkalmasabb a szálakká történő fonásra. Ha ezt a polimert 150 C° hőmérsékleten vaze­linban kezeljük, akkor a Geiger-számlálóval fel­vett röntgen-porszínkép (Cu K>) az anyag nagy­mértékben kristályos szerkezetét mutatja. 3. példa: A polimerizációt az 1. példában leírt módon folytatjuk le, az ott említett 70 C° helyett azon­ban 15 C° hőmérsékleten dolgozunk; a kapott poli-2-vinilpiridint az 1. példában leírt módon tisztítjuk, ily módon gyakorlatilag 100%-os át­alakulási fokkal kapjuk meg a polimert, amely­nek kristályos, forró acetonban nem oldódó része kb. 85%. E polimer kristályosodása elősegíthető, ha a polimert vazelinben 150 C° hőmérsékletre hevít­jük. Az így kapott polimer igen kemény, szilárd anyag, amely a röntgenvizsgálat során kristályos szerkezetet mutat; tulajdonságai hasonlóak a 2. példa szerinti módon kapott termék tulajdon­ságaihoz. E polimer határviszkozitása, benzolban 30 C° hőmérsékleten meghatározva 0,75 (molekula­súlya kb. 160 000). 4. példa: Egy keveio^L1 c^ j i ^tetőtőltcsérrel felszerelt. 500 ml-es hue i i lombikba, nitrogén lég­körben 0,25 r r -> i í ndietilt és 250 ml víz­mentes ben7 i + ?i il be. Az elegyet 5 percig szobahőmérsr J^ ke* ijük, majd a tölcséren keresztül 15 1 n 1 pijidin 40 ml vízmentes benzollal kc^/i e"a ">llü\'~ adjuk hozzá. A mo­nomer hozznda>„ kh 1 perc alatt befejeződik és a reakcic °le" mmerséklete 20 C°-ről kb. 30 ,C°-ra ei 1 i keverést 3 óra hosszat

Next

/
Thumbnails
Contents