149145. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenőanyagok, mint gépzsír, kocsikenőcs, hűtő és kenő folyadékok előállítására

Megjelent: 1962. március 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •0 "*&• SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.145. SZÁM 23. c. OSZTÁLY — LA—468. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás kenőanyagok, mint gépzsír, kocsi kenőcs, hűtő- és kenőfolyadékok előállítására Lardoline Kőolajipari Vállalat, Budapest Feltaláló: Dr. Pogány János vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. január 8. Az eddig megismert módszerek szerint a külön­böző kenőanyagokat, felhasználási igényeiknek megfelelően, különböző alapanyagok felhasználá­sával, egymástól eltérő eljárások segítségével állí­tották elő. így más volt a kocsikenőcs és gépzsír alapanyaga és előállítási technológiája és mind­ezektől merőben eltérő az úgynevezett emulziós kenő- és hűtőfolyadékoké is. Kocsikenőcsöt eddig általában ún. görög gyan­tából készítettek. Az eljárás lényege, hogy a gyantát előzetesen pinolinmentesítették, majd ásványolajban feloldották és mészhidrát szuszpen­zióval elszappanosítottak. Az így kapott termé­ket a kívánt töltő- és nehezítőanyagok hozzá­adása, majd homogenizálása után hozták forga­lomba. Egy másik eljárás szerint neutrálolajból, zsírsavakból kalciumsót állítottak elő, majd ismert módon töltötték, illetve nehezítették. Gépzsírok előállíásának eddig ismert módszere szerint növényi eredetű zsírsavakat egyenérték mennyiségű alkáliával elszappanosítottak, majd az elérni kívánt viszkozitásnak megfelelő mennyi­ségű ásványolajban diszpergáltak. Az ún. emulziós kenő- és hűtőfolyadékokat, a legutóbb megismert eljárások szerint nagyobb molekulasúlyú szénhidrogének részleges oxidálása útján kapott termékből állítottak elő, ezeknek Na-, K-, vagy NH4-hidroxiddal történő elszappa­nosításival. Az ismertetett eljárások közös hátránya, hogy alapanyagként olyan értékes állati, vagy növényi eredetű sziradékot igényelnek, amelyeket pl. élel­mezési, tehát értékesebb célokra is fel lehetne használni. Amennyiben pedig valamilyen ásvány­olajszármazék az alapanyag, akkor is csak az értékesebb párlatok ekrülhetnek felhasználásra. Az a törekvés, hogy kenőanyagok előállítására ásványolaj származékok maradékait lehessen fel­használni, mind a mai napig nem járt sikerrel. Ennek ellenére ismerünk olyan próbálkozásokat, miszerint egyes ásványolaj származékok mellék­termékeinek részleges oxidátumát valamilyen alkáliával elszappanosítottak. Ez a termék azon­ban korrodeáló tulajdonsága miatt csak puffer­sók egyidejű alkalmazásával volt felhasználható. Ennek tudható be, hogy az eddigi módszerek főleg értékes alapanyagigényük miatt a kenőanyagok előállítási költségét megnövelték. A találmány az ismertetett eljárások hátrányos tulajdonságait azáltal kívánja kiküszöbölni, hogy alapanyagként, a kenőanyagok területén egy tel­jesen új, eddig melléktermékként kezelt anyagot alkalmaz, melynek oxidátuma egyaránt alkalmas kocsikenőcs, gépzsír, vagy akár emulziós kenő­éi- hűtőfolyadék előállítására. A találmány ezzel a megoldással kettős célt ér el, egyrészt lehetővé teszi értéktelennek vélt melléktermék felhaszná­lását, másrészt nagyban csökkenti a kenőanyagok előállítási költségét. Ezen túlmenően a találmány egy bizonyos mérvű egységesítést is biztosít a kenőanyagok technológiájában. További előnye még, hogy nagy mennyiségű növényi és állati eredetű zsiradékot szabadít fel az élelmiszeripar számára. A találmány lényege, hogy nehéz kenőolaj­párlatok oldószeres paraffinmentesítésekor mellék­termékként keletkező olajtartalmú cerezint, amely összetételét tekintve telített alkil, alkil-áromás, alkil-nafténes vegyületek elegye, kénsavas tisztí­tás után legalább 350 átlagmolakulasúlyú, gyűrű-

Next

/
Thumbnails
Contents