149126. lajstromszámú szabadalom • Mozgó röntgenbesugárzó készülék

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •flT •^ SZABADAL OKSZAGOS TAL ALM AN YJ HIVATAL 149.126. SZÁM 30. a 1-7. OSZTÁLY — EO—112Í ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Mozgó röntgenbesugárzó készülék Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet, Budapest Feltaláló: Pattá János tervező technikus, Budapest A bejelentés napja: 1960. augusztus 9. A találmány mozgó röntgenbesugárzó készülék. Ismeretes, hogy a mozgó röntgenbesugárzás célja a sugárterhelésnek minél nagyobb bőrfelületen, való megosztása. Erre a célra különféle rendszerű mozgó röntgenbesugárzó készülékeket alkalmaznak, amelyek a kezelő sugarakat szolgáltató röntgencsövet általában két tengelyhez viszonyítva menesztik és ezzel viszonylag nagy dózist tesznek lehetővé, anélkül, hogy a bőrfelületet és a kezelendő góc körüli ép szöveteket veszélyes mérvű besugárzásnak tennék ki. Ebbe a rendszerbe tartozik az a besugárzási mód is, amelynél a kezelendő sugarakat szolgáltató röntgencsövet egyrészt vízszintes tengely körül elfordítják („ingamozgás"), másrészt az elfordítás síkjából kétoldalt kitérítik („transzlációs mozgás"), a röntgencsővel tehát például meandervonalat íratnak le. Ennek az ismert rendszernek nagy előnye, hogy a kezelő sugarak igen nagy bőrfelületre oszthatók meg, mert a röntgencső gyakorlatilag majdnem teljesen megkerülheti az elfordítás' tengelyében fekvő beteg testét. A teljes megkerülésnek határt szab a röntgenosövet az áramforráshoz csatlakoztató kábel, amely a körülfordulás során a készülék állórészébe akad. Ezért az ismert készülékekkel elérhető legnagyobb középponti szög, amely a röntgencsővel a kar forgástengelye körül leírható, általában legfeljebb 33'0°. Ez azt jelenti, hogy a beteg bőrfelületének jelentős része a besugárzás szempontjából kihasználatlanul marad és e bőrfelület arányában a sugarak által ért tényleges bőrfelület viszonylag nagyobb terhelésnek van kitéve, vagy a gócban alkalmazható dózisnak viszonylag kisebbnek kell lennie. A találmány célja e nehézség kiküszöbölése és oly mozgó röntgenbesugárzó készülék létesítése, amely lehetővé teszi a röntgencső teljes körülfordítását, sőt, olyan középponti szög alkalmazását is, amely nagyobb mint 36'0"\ A találmány alapja az a felismerés, hogy a röntgencsövet az áramforráshoz csatlakoztató kábelköteget a készüléken belül kell vezetni, mert az egyrészt eleve kizárja a kábelkötegnek a készülék állórészén. való megakadását, másrészt biztonsági és esztétikai, sőt pszichológiai szempontok miatt is kedvezőbb, mint a külső kábelvezetés. A találmány szerinti mozgó röntgenbesugárzó készüléknek az ismert készülékekhez hasonlóan ugyancsak van állórésze. A röntgencső maga önmagában ismert módon tartókaron van elrendezve, amely az állórészben vízszintes tengely körül forgathatóan van ágyazva. A tartókar tehát forgatáskor hengerfelületet ír le, amelynek mértani középvonala összeesik a tartókar forgatásának tengelyével (ingamozgás"). A röntgencső forgatásának síkjára harántirányban való kitérés végett a röntgencső a tartókar forgástengelyének irányában alternatív mozgásra van berendezve („transzlációs mozgás"). A kábeltömeg maga a röntgencsőhöz van csatlakoztatva. A találmány mármost abban van, hogy a tartókar legalább 360° alatti elforgathatóségának biztosítása végett a tartókar tengelye a kábelköteget befogó és vezető cső tengelyként van kialakítva, amelyből a kábelköteg a tartókaron belül van a röntgencsőhöz vezetve. Nyilvánvaló, hagy a kábelkötegnek a tartókar forgástengelyében elrendezett csőtengelyben való befogása eleve kiküszöböli a kábelköteg és a csőtengelyt ágyazó állórész ütközésének lehetőségét. Mindössze a kábelköteg csavarodása marad meg, azonban ez is kifejezetten a kábelkötegnek arra a szakaszára terjed ki, mely az áramforrás és a csőtengely közé esik. A csőtengelyen beiül a röntgencsőhöz vezető kábelkötegszakasz elcsavarodás alól már mentesítve van, szemben "az ismert készülékekkel.