149112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nedvszívó építményrészek, különösen falazatok kiszárítására, ill. szárazon tartására

2 . . 149.112 A 2. ábra néhány elektródarúdnak és a gyűjtővezeték egy darabjának felülnézete. Az 1—2. ábrákon If a kiszárítandó falrész, la a fal alsó része, a 2 a belső helyiség padlója, 3 a külső tér talajfelszíne, 4 a talajvíz felszíne. A találmány szerint az lf és la falrészek találkozási síkjában a falban kívülről, egyenlő távolságban lyukakat fúrunk, melyekben egy-egy vasrudat rakunk be. Ezek együttesen elektródarendszert alkotnak. A furatok a falban a belső falfelület közelében végződnek. Az 5 rudak külső végeit közös 6 gyűjtővezeték útján kötjük össze, melyet a 7 vezeték magábanvéve ismert módon földel. A gyűjtővezeték befogadására a falban hornyot alakítunk ki, mely a lyukakat összeköti. A 2. ábrán látható módon az említett munkák elvégzése után a falat külső vakolással úgy állítjuk helyre, hogy az egész vezetékrendszer rejtett, kivéve a 7 földelőhuzal kivezetését. Ily módon a következő áramkört kapjuk: talaj — 7 földvezeték — 6 gyűjtővezeték — 5 vasrudak — la alsó falrész — talaj. Ennek az áramkörnek a hatása nem engedi a talajnedvességet az 5 rudakat tartalmazó vízszintes sík fölé szivárogni az la faltestben. Az lf felső falrész tehát vízutánpótlás hiányában kiszárad és többé nem válik nedvessé. Pincehelyiségek kiszárításánál, ill. szigetelésénél a vakolat megbontása után minden falfelületen, tehát a padlón és a mennyezeten is, a belső oldal felől létesítjük az említett furatokat és az egész helyiséget vezetékhálózattal vesszük körül, melyet több helyen földelünk. A kellő hatás elérésére az elektródavezetékek teljes felületét különböző mérhető adatok alapján előre ki kell számítani. Ilyen adatok: a fal százalékos nedvességtartalma, az alapfal mélysége és szélessége, a talajszelvény, a talajvízszint mélysége, ingadozásának mértéke, a fal teljes fajlagos villamos ellenállása, a talaj fajlagos villamos ellenállása, a földelés ellenálása, a falazat és a talaj kapilláris tulajdonságai, a talajvíz vegyvizsgálati adatai. A számítás alapján megállapítjuk az elektródarudak kölcsönös távolságának értékét is, mely általában 20—60 cm között változik. A gyűjtővezeték rendszerint acélhuzal, 6 mm körüli átmérővel. Az elektródarudak köracélok, laposacélok vagy más alakú fémszálak lehetnek. A találmány szerinti eljárással nemcsak falak, hanem egyéb nedvszívó hatású építményrészek; így tartók, oszlopok stb. is kiszáríthatók, illetve szigetelhetők. A találmány szerinti berendezést új építményeknél a szokásos vízszigetelések helyett vagy mellett is beépíthetjük. Ilyen esetekben az elektródahuzalokat az építés folyamán helyezzük el a falban. Az elektródasor helye ott van, ahol egyébként a fekete (bitumenes) szigetelést szokták beépíteni. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nedvszívó építményrészeik, különösen falazatok kiszárítására, ill. szárazon tartására, azzal jellemezve, hogy a talajtól származó hajszálcsöves nedvességáramlás megakadályozására a védendő építményrészek előtt a természetes elektromos erőteret rövidzárással feszültségmentesítjük. 2. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, hogy a létesített áramkör az építménynek a talajjal érintkező részéből, a talajból, valamint a védendő építményrésznek a talajjal érintkező építményrészhez csatlakozó helyét leföldelő vezetékrendszerből áll. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, jellemezve az építménynek a talajjal érintkező része és a védendő részek között az építmény anyagában elhelyezett vezetőrudakkal, melyeket összekötő gyűjtővezeték egy, vagy több helyen földelve van! 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetőrudak (5) a talajjal párhuzamos közös síkban, egymástól egyenlő távolságokban fekszenek. 2 rajz A Kiadásért felel a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Igazgató)» 6258 Terv' Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21-23.