149110. lajstromszámú szabadalom • Gázszegény izzógyujtófej és az ezzel készült időzített villamosgyutacs

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •ff "5i-SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.110. SZÁM 78. e. OSZTÁLY - BA-1484. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Gázszegény izzógyújtófej és az ezzel készült időzített villamosgyutacs Bányagyutacsgyár, Budapest Feltalálók: Thész János, Márkus Gábor, Sziklay Sándor vegyészmérnökök, mindhárman Budapesten A bejelentés napja: 1960. október 27. Ismeretes, hogy a korszerű bányaművelés nagy tömegben használja fel a különböző típusú időzített villamos gyutacsokat. Az ezekben alkalmazott késleltető töltetek nagy részénél a pontos égési idő biztosítása végett célszerű a késleltető elegy égése folyamán a zár gyutacsban egyenletes és viszonylag kis gáznyomást biztosítani, mert nagyobb gáznyomás esetén az égési idő kevésbé tartható kézben. A gáznyomás nagyságát részben a késleltető elegy, részben az alkalmazott gyújtófejen levő gyújtőelegy minősége szabja meg. A szóban forgó villamos gyutacsoknál a belső gáznyomás tehát csökkenthető olyan gyújtófej alkalmazásával, amelynek gyújtőelegy e kevés gáz alakú égésterméket szolgáltat. Ezeknek az un. gázszegény gyújtófejeknek számos fajtája ismeretes. Általános jellemzőjük, hogy gyújtóelegyük nagy fajlagos felületű, könynyen gyulladó ún. piro-f érnek (piroalumínium, piromagnézium stb.) felhasználásával készül, aminek az az előnye, hogy a gyújtófej működésekor keletkező égéstermékek túlnyomórészt szilárd fémoxidok. A villamos gyutacsok iniciálására szolgáló gyújtófejekkel szemben támasztott követelményeket szigorú bányarendészeti előírások szabályozzák, amelyek többek között azt is megszabják, hogy az izzógyújtófejek milyen nagyságú áramimpulzus hatására működjenek. Az említett pirofémek alkalmazása ebből a szempontból is kielégítő izzógyújtófejeket eredményez. Minthogy azonban a piro-fémek számos hátránnyal rendelkeznek, így pl. drágák, előállításuk körülményes és a velük végzett munka nem veszélytelen, régi törekvés a gázszegény gyújtófejek piro-fémek nélkül történő előállítása. Ez a törekvés mindmostanáig sikertelen volt, mert nem tudtak a gyújtási érzékenység szempontjából kielégítő minőségű olyan izzógyújtófejet előállítani, amely egyidejűleg kellő mértékben gázszegény is lett volna. Ennek az az oka, hogy a fentebb említett gyújtási érzékenység elérése érdekében az izzógyújtófej izzószálára — legalábbis egy vékony alapréteg formájában — olyan gyújtóelegyet kellett felvinni, amely a piro-fém helyett viszonylag nagy mennyiségű szerves égőianyagot, pl. faszenet tartalmaz. Az ilyen eleg5?ekben ugyanis az égőanyagok és az oxidáló anyagok bizonyos megszabott arányához kellett az eddig ismert megoldások — pl. a 145 987 sz. magyar szabadalomban leírt megoldás — esetében ragaszkodni, mert különben nem kielégítő a gyújtási érzékenység, így pl. káliumkiorát és faszén keveréke 3 : 1 arány esetén adja a legmegfelelőbb gyújtási érzékenységet, és ennek az aránynak bármely irányba történő eltolásával nemcsak csökken az elegy érzékenysége, hanem hamarosan elérkezünk egy olyan összetételhez, amelynél az előírt áramimpulzus hatására a gyújtófej rnár meg sem gyullad. Az ilyen keverékek, így pl. az említett káliumklorát-faszén keverék is, a szükségszerűen alkalmazott nagy égőanyag : oxidálőanyag aránnyal még vékony alapréteg formájában is sokkal több gázt fejlesztenek a gyújtófej elégésekor, mint amennyi kívánatos lenne ahhoz, hogy a szóban forgó késleltető elegyek égési idejét pontosan szabályozni lehessen. Ezen a hátrányon eddig úgy tudtak csak segíteni, ha a gyutacs hüvelyét egyéb szempontokból felesleges mértékben meghosszabbították, a gyutacs belső, zárt terének megnövelése, és ezzel a nem kívánatos mértékű gázképp ződés hatásának csökkentése végett. Kísérleteink során azt a meglepő tényt tapasztaltuk, hogy ha a káliumklorát-faszén keverék-