149097. lajstromszámú szabadalom • Csővezeték, főleg mezőgazdasági öntözőtelepek céljaira

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #^% SZABADALMI LEÍRÁS OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.097. SZÁM 47. f. 3—5. OSZTÁLY — TA—497. ALAPSZÁM Csővezeték, főleg mezőgazdasági öntözőtelepek céljaira Tamási András vegyészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 20. A csővezetékeket leginkább szervetlen anyagokból: vasból, színes lémből, azbesztcementből, kőagyagból, porcelánból stb. készítik. Ezek a csővezetékek általában nehéz tagokból állanak, szerelésük, mozgatásuk körülményes és költséges. A vascsövek korrózióvédelme nem mindig megnyugtató, a színes fémcsövek viszont drágák és rendesen csak korlátolt mennyiségben állnak rendelkezésre. Készítenek PVC és polietilén csöveket is, amelyeket közművekbe is beépítenek, de alkalmazási körüket leszűkítik hőérzékeny tulajdonságai, valamint az, hogy a rágcsálók is pusztítják. A polietilénnek szilárdsága sem. kielégítő, ezért nagyobb nyomáshoz aránylag nagy falvastagságra van szükség. A fentieken kívül öntözési célokra készítenek leginkább még főleg gumiból és textilből felépített hajlékony csöveket is, amelyeket esetenként még dróterősítéssel is ellátnak, továbbá impregnált sűrűszövésű texülcsövaket is. Ezek a csövek költségesek, nehezek és rövid élettartamúak. A találmány célja főleg mezőgazdasági öntözésre az ismert csövekkel szemben olyan új csővezeték szolgáltatása, amely olcsón állítható elő, könynyű, amellett rendelkezik a tisztán műanyag, vagy gumi csövek előnyeivel. A találmány lényegileg olyan csővezeték, amelynek szerkezete sem önmagában, sem szigetelőanyaggal telítve tartósan nem vízzáró anyagból (pl. vízben oldódó ragasztóval egyesített papírrétegekből, viszkózcellulózéból, fémíonatra vízben oldhatóan rögzített rostanyagból, korrodáló ritkaszövésű, vagy tekercselésű fémhuzalból, kosárvesszőből, rafiából, fonott csuhészalagból, stb.) készült csőtestből, elasztomer (gumi, műgumi vagy műanyag) borítása pedig a vázat belülről és kívülről egyaránt burkoló és a csőváz végein öszszefüggő felületű kettős csőtestből áll. A csövet kívülről a találmány értelmében még külön védőréteggel (pl. fémlemezzel, ruggyantába ágyazott üvegszállal, műgyantával telített fémsodronyszövettel, textil vagy papírborítással stb.) is elláthatjuk. A cső váza tehát mindenkor olyan anyagból készülhet, amely a szilárdsági követelményeknek éppen megfelel és emellett a legolcsóbb. Törekedni kell természetesen arra is, hogy ez az anyag lehetőleg könnyű legyen, meri a csőanyag szállításánál ezzel is jelentős megtakarításokat érhetünk el. így egyik igen könnyű vázanyag a papír nemez, amelynek elég jó .boltozó tulajdonsága van, vagy a. fonott viszkozaceiluióze-iőlia hulladék, stb. Ha nagyobb húzósziíárdságú vázanyagot kívánunk alkalmazni, akkor a váz állhat vessző fonat,ra felhordott rostpépből, vagy egyszerűen cső alakúra spirálisan csavart, csomózott, kötözött, vagy fonott acélhuzalból is. Mindezeket az önmagukban nem vízzáró és víz-, illetőleg folyadék hatására esetleg fizikai tulajdonságaikat is megváltoztató, megduzzadó, bomló, korrodáló csővázakat belülről és kívülről minden, esetben elasztomerréteggel látjuk el. Ez célszerűen műanyag — pl. polietilén, PVC, poliészter, poliszürol-butadien-kopolimér stb., gumi vagy műgumi lehet. Kívülről, védőréteget a mechanikai hatások és egyes esetekben rágcsálók kártevései ellen alkalmazunk. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti csővezeték bármelyik eddig ismert csőfajtával szemben, sokkal olcsóbban előállítható és általában kö.nynyebb lévén, sokkal olcsóbban szállítható is és műanyag borításával teljesen egyenértékű a tisztán műanyagból készített csővezetékkel, szilárdsági szempontból azokat pedig azonos vastagság mellett felül is múlja. Mivel a csővezetéket hosszabb, rövidebb tagokból szerelik össze, megfelelő kötésről is gondoskodni kell. A találmány a csőtagok kapcsolatát is igen előnyösen oldja meg egyszerűen az egyes tagok végződésének erre alkalmas kialakításával. Ennek lényege, hogy a húzóerőt felvevő kapcsolat