149075. lajstromszámú szabadalom • Gerebtisztító berendezés és vízszintjelző készülék különösen törpe vízerőművekhez

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <0"°i& SZABADALMI LE OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.075 SZÁM 88. a. OSZTÁLY — MA—810. ALAPSZÁM Gerebtisztító berendezés és vízszintjelző készülék, különösen törpe vízierőművekhez A Magyar Állam, mint a feltaláló, Madár József szombathelyi lakos jogutódja A bejelentés napja: 1957. január 31. Kisebb vízerőműveiknél, de különösen törpe vízerőműveknél a gereb tisztítása emberi erővel, kézzel történik. Ez a munka a kis vízerőművek telepkezelői részére igen fáradságos és kellemetlen, mert legtöbbször mostoha időjárási viszonyok között kell végezni, nagyobb esőzésékkor, viharban stb. A gerébtisztítás gépesítése és automatizálása gazdasági szempontból is lényeges, mert így az egész törpeerőmű automatizálásával együtt a kezelőszemélyzet létszáma és munkája minimálisra csökken, s ezáltal az üzemeltetési költségek lényegesen kisebbek, A találmány olyan berendezésekre vonatkozik, amely gépi úton. automatikusan végzi szükség esetén a gereb tisztítását. A tisztítás szükségességét az a körülmény szabja meg a berendezés szániára, hogy a gereb elpiszkolódása következtében mekkora a különbség a gereb előtti és mögötti vízszint közölt. A vízszint, ill. szintkülönbség jelzésére a találmány tárgykörébe vágó készülékek szolgálnak, amelyek nem érzékenyek a víz befagyásával szemben. A találmány szerinti berendezést és vízszintjelző készülékeket a csatolt rajzmellékleteken bemutatott példaként! kiviteli alakok kapcsán az alábbiakban ismertetjük: Az 1. ábra egy vízszíntjelzőt mutat vázlatosan, a 2. ábra egy vízszíntkülönbséget jelző készüléket ábrázol, a 3. ábra a gerebtisztító berendezés kilincsmű szerkezetét tünteti fel elölnézetben, a 4. ábra a 3. ábrának megfelelő felülnézet, míg az 5. ábra a gerebtisztító berendezés vázlata. Az 1. ábrán bemutatott vízszintjelző — mint arra korábban utaltunk — független a víz befagyasától, mert jóval a víztükör alatt van az érzékelő része elhelyezve. Hasonló célból eddig általában úszós érzékelőt alkalmaztak, amely különösen fagyveszélyes, jégzajlásos időszakban megbízhatatlan vagy éppen használhatatlan volt. A találmány szerinti vízszint jelző készülék 1 csődobja a benne levő szerelvényekkel a víztükör alatt van elhelyezve és a hozzá vízhatlanul kapcsolódó 4 védőcső révén van a víz fölötti térben levő 13 védődobczzal összeerősítve. Az 1 csődofo egyik oldalát a 2 membrán zárja le, melynek 6 rúdjához a 7 rögzített csukló körül elmozdulhatóan szerelt 3 emelőkar kapcsolódik. A 3 emelőkarhoz csuklósan van erősítve az 5 közvetítőrúd. Az 5 közvetítőrúd felső vége a 14 rugóval támasztott 11 állítóanyában van megfogva. A 11 állítóanya a 8 áttételkar egyik végéhez kapcsolódik, míg az áttételkar másik vége a 10 higanykapcsolót mozgatja. A 8 áttételkar forgástengelye a 9 állítócsavarral változtatható magasságú. A 11 állítóanyához esetleg 12 regisztráló szerkezet is kapcsolható. A vízszintjelző működésekor — ha pl. a vízszint megemelkedik — a 2 membrán a nagyobb hidrosztatikus nyomás folytán elmozdul a szaggatott vonallal jelölt helyzetbe és maga előtt tolja a 6 rudat. A 6 rúd a hozzá kapcsolódó 3 emelőkart a 7 csukló körül elfordítja s így az 5 közvetítő rúd megemeli a 8 .áttételkar jobboldali részét, míg a baloldali rész a 10 higanykapcsolót billenti meg, minek folytán a higanykapcsoló áramkört zár vagy nyit s ily módon valamilyen jelző vagy működtető berendezésnek ad impulzust. A 2. ábrán bemutatott készülék vízszintkülönb-' ség jelzésére való. Ez a készülék felépítésében és működésében hasonlít az 1. ábrán szereplő vízszint] elző készülékhez, az eltérés csupán annyi, hogy itt az 1 csődob két szemközti oldala van 2 membránnal lezárva. A vízszintkülönbség jelzésére szolgáló készülék a várható különböző magasságú vízterek határoló síkjában van elhelyezve úgy, hogy az egyik tér hidrosztatikus