149049. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a balraforgató hioszciamin sóinak atropinból történő előállítására

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •JT "^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.049. SZÁM 12. p. 11—17. OSZTÁLY -- EE-815. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás a balraforgató hioszciamin sóinak atropinból történő előállítására Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár, Budapest Feltalálók: dr. Fodor Gábor akadémikus (35%), Boros Kálmán (25%), Rákóczi József (15%), Víg József (20%) és Mohácsi Tivadar (5%) vegyészmérnökök, budapesti lakosok A bejelentés napja: 1960. november 22. Az atropint már 1909-íben sikerült Barrowcliff­nak és Tutin-nak, majd 1928-ban Andersomtiak és Hill-nek kámfor /?-szulfosav segítségével a jobb­ra- és balraforgató hioszciamin kámfoirszulfosavas sóira bontaniuk. Ennek ellenére sem a tudomá­nyos kutatásoknál, sem pedig a gyógyszeriparban napjainkig nem alkalmazták atropinból készített balraforgató hioszciamint, hanem csupán termé­szetes eredetű, pl. Duboisia myoporoidesből nyert preparátumot. 1961. év elején Werner és. Miltenberger alapo­san áttanulmányozták a korábbi rezolválási eljá­rást és azt a kísérleti körülmények kidolgozásá­val kis mennyiségekre használható elválasztási módszerré munkálták ki. Az eljárás ennek elle­nére a balraforgató hioszciamin gyártására nem volna használható, már csak a kámfor ß-szulfosav nehezen hozzáférhető volta imiatt sem, továbbá azért, mert az eljárás semminemű útmutatást nem ad az elválasztási eljárás során melléktermékként keletkező jobbraforgató hioszciaminsó feldolgozá­sára. Végül a tudomány mai állásának megfelelő, hivatkozott leírásban a kámforszulfosavas sóból előbb igen érzékeny és bomlékony hioszciamin bázist kell készíteni, majd ezt sablonos és veszte­séggel járó további művelettel kell gyógyászatilag felhasználható szulfáttá alakítani. Mindezt azért, mert a kámforszulfosavas sóból közvetlenül szul­fátot kapni nem lehet. Azt találtuk, hogy az atropint csaknem quantita­tive átalakíthatjuk a balraforgató hioszciamin szulfátjává, hidrobromidjává vagy más, gyógyá­szatilag kiözivetlienül hasznosítható sójává, ha az atropinból balraforgató dibenzoilborkősav segítsé­gével sópárt képezünk, az először kikristályosodó (-)hioszciamin (-)dibenzoiltartarátjából pedig, sza­bad bázissá való átalakítás nélkül, abszolút víz­mentes oldószerben, célszerűen vízmentes aceto­nos kénsav segítségével vagy vízmentes acetonos hidrogénbroniiddal 55 C°-ot meg nem haladó hő­mérsékleten kezeljük mintegy 20%-nyi vízmentes etilalkohol jelenlétében. Ekkor jó hozammal nyer­jük a (-)hioszciamin dibenzoiltartarátból a (^hi­oszciamin szulfátját, illetőleg hidrobromidját. A rezolválás anyalúgjában található jobbrafor­gató hioszciamin (-)dibenzoiltartarátját pedig egy­szerű bepárlás után vizes káliumkarbonáttal és kloroformmal kezelve kiextraháljuk, mint jobbra­forgató hioszciamin bázist, amely e műveletek során, de különösen előnyösen a kloroformos ol­dat légiköri nyomáson történő bepárlása folyomá­nyaként, csaknem tökéletesen racem atropinná alakul át. E termék egyszeri átkristályosítás után a (-)hioszciaminná alakult atropinnak mintegy 90—95%-át szolgáltatja vegytiszta atropin formá­jában, amely a további műveletek folyamán ismét i(-)hioszcdaminaá, az anyalúgfaan található termék pedig racem atropinná alakítható. Ezen az úton, e műveletsorozat többszöri megismétlésével a re­akcióba vitt atropinnak csaknem teljes mennyisé­gét gyógyászatilag értékes (-)hiosziciaminsókká tudjuk átalakítani, viszonylag igen egyszerű mű­veletsorozat eredményeképpen. Az eljárás folyamán készített (-)dibenzoilborkő­eav (-)hioszciamin sója a szakirodalomban eddig ismeretlen vegyület. Olvadáspontja 185 C°, speci­fikus forgatási értéke (*)D20 = —56° (vízmentes metanolban). E termék mikrokémiai elemzési ada­tai a következők: C, 67,5; H, 6,96%; N, 3,05% C52H60O14N2 képletre számított érték C, 66,50; H, 6,61%; N, 2,99%,. A (-)hioszciamin dibenzoiltartarátból kénsavval

Next

/
Thumbnails
Contents