149047. lajstromszámú szabadalom • Munkapont stabilizálása váltóáramú erősítőkben
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.047. SZÁM 21. a4 . 21—35 OSZTÁLY— EE—758 ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Munkapont stabilizálása váltóáramú erősítőkben Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Kardoss István kutatómérnök, Budapest A bejelentés napja: 1960. április 25. Váltóáramú erősítőkben az egyre fokozódó stabilitási követelmények szempontjából nagy nehézséget jelent az, ha bármily okból — pl. cső-öregedés következtében — megváltoznak az erősítőcső egyenfeszültségi adatai és ennek következtében megváltozik a munkaponti anódáram is; ez ugyanis az erősítőcső munkaellenállásán az eredetileg fennállott és az utóbb 'bekövetkezett egyenfeszültségi értékek különbözőségéből eredő olyan ún. hibajel felilépésével jár, ami a cső erősítésének megváltozását okozza. Az erősítőcső meredekségének és ezen keresztül a fokozat erősítésének stabilizálása a munkaponti anódáram stabilizálását teszi szükségessé. Ezt általában negatív visszacsatolás útján valósítják meg a cső katódkörében elhelyezett ellenállás, vagy a cső anódköréből a rácskörbe vezető ohmos osztó alkalmazásával. A találmány arra az esetre vonatkozik, amikor az erősítő egyes tulajdonságai miatt katódköri negatív visszacsatolás nem valósítható meg, vagy pedig katódíkiöri negatív visszacsatolás magában nem elegendő. Az anódkörből a rácskörbe a hagyományos ohmos osztón keresztül történő visszacsatolás esetén a stabilizációs folyamat a következőképpen játszódik le (1. ábra): Helyes beállítás esetén az erősítőfokozatban . szereplő elektroncsövek összes elektródáinak meghatározott potenciálon kell lenniök; ekkor a csövön átfolyó munkaponti anódáram és ennek függvényeként a cső meredeksége a kívánt helyes értéket veszi fel. A cső anódfeszültségét —Ua — az UT telepről az R3 ellenálláson át kapja; az Rí és R3 ellenállások közös pontján a feszültség —Un'— az anódáramitól függő értéket vesz fel. Ügy az Rí és R3 ellenállások —, mint az Rí és R2 ellenállások közös pontján fellépő feszültségértékeknek az erősítőcső helyes beállítása által meghatározott értékeikhez kell igazodniok, és mivel az Rí és R2 ellenállások közös pontján fellépő utóbb nevezett feszültségérték éppen az erősítőcső munkaponti előfészültségét jelenti, kétségtelen, hogy azt az Ua ' és — Vre feszültségekből az Rí és R2 ohmos ellenállásokból alkotott feszültségosztó segítségével állítottuk elő. Ha bárminő okból az erősítőcső így beállított anódárama megváltozik, akkor az R3 ellenálláson átfolyó megváltozott anódáram az Rj és R3 ellenállások közös pontján fennálló UQ ' feszültséget /Ua R3 = /1U Q ' értékkel megváltoztatja. Ez az ún. hibajel az Rí és R2 ellenállásokból képezett ohmos osztón át leosztva visszakerül a cső rácskörébe és megváltoztatja a cső előfeszültségét olyan irányban, hogy a cső az előre helyesen beállított anódáramértéket igyekszik felvenni. A jelenség tehát az anódkörből a rácskörbe ohmos ' osztón át történő negatív visszacsatolásinak nevezhető: az 1. ábrán bemutatott hagyományos viszszaosatoló rendszerben a (V) erősítőeső rácsára az Rí—R2 ohmos tagokból képezett osztón át jut a visszacsatolást végző jel. A visszacsatolás mértékét tehát az Rí—R2 ohmos ellenállásokból képe. zett osztó osztási aránya szabja meg, ezeknek az osztótagoknak az ellenállásértékeit viszont az erősítőcső egyenfeszültségi beállítása — nevezetesen a munkaponti anódfeszültség, az alkalmazott negatív tápfeszültség és a beállítani kívánt (munkaponti rácselőfeszültség •— határozza meg. Ez pedig egyértelmű azzal, hogy a maximálisan elérhető negatív visszacsatolás mértékét — a fokozattal szemben támasztott kívánalomtól függetlenül —
