149046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elsősorban forrasztási alapul szolgáló ón-ólom rétegeknek hőkezeléssel az alapfém anyagába történő ötvözésére

Megjelent: 1962. március 15. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ÜKSZAGOS TALALMAJNY] HIVATAL 149.046. SZÁM 43. a. 11—16. OSZTÁLY — EE—750. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Eljárás és berendezés elsősorban forrasztási alapul szolgáló ón-ólom rétegeknek hőkezeléssel az alapfém anyagába történő ötvözésére Elektronikus Mérőkészülékek Gyára, Budapest Feltaláló: Csupor István vegyészmérnök, budapesti lakos A bejelentés napja: 1960. március 30. Forrasztás tárgyát képező —• elsősorban réz — felületeikre sokszor válik szükségessé ón vagy ón­ötvözetek előzetes felvitele a későbbi forrasztások előkészítése és megkönnyítése céljából. Ez általá­ban vagy itüzi-^ vagy galvanikus úton szokásos. Az ún. „tüzi-eljárás" hátránya az, hogy ha da­rabonkénti mártással visszük fel a tárgyra a kí­vánt összetételű réteget, ez nagyon hosszadalmas, jelentős anyagszükséglettel jár és egyben a felület esetleges furatainak az eltömődésére is vezethet; emellett a tartós melegítés az összetétel egyes komponenseinek kiégését, illetve arányainak el­tolódását okozhatja, ugyanakkor az olvadékból felszálló fémgőzök az ott foglalkoztatott dolgo­zók egészségére is ártalmasak lehetnek. Az ún. hálókosaras vagy többdairaibos mártás, már ennél fejlettebb technológiát jelentő megoldás, hátrá­nya azonban az összetapadásból és a nem kellő egyenletességű bevonatból származó magasszámú selejt. Előnye viszont a tűzi eljárásnak a bevonat­nak az alapfém anyagába mélységben részleges-, de a teljes felületen jelentkező beötvöződése és a korrózióvédelem szempontjából jelentős pórus­mentessége; az elektronikus iparban alkalmazott, tűzi úton létrehozott bevonat jelentős előnye to­vábbá iaz így előkészített forrasztásoknak elekt­romos szempontból vett zajmentessége, szemben a galvanikus úton való előkészítéssel. A galvanikus úton előállított bevonatok elő­nyösek ugyanis azért, mert tömegcikk gyártására alkalmas módon, dob- vagy hanangfürdŐben egyenletes és kívánt vastagságú és összetételű bevonatot képeznek, előállításuk a tűzi bevonat­tal szemben jelentős 'anyagmegtakarítással jár s emellett munkavédelmi szempontból is előnyö­sebbek; hátrányuk azonban az, hogy az így elő­készített bevonatok •nincsenek a tűzi eljárással felvitt bevonathoz hasonlóan az alapfém anyagá­ba beépülve és a forrasztás során való beépülé­sük is csak a felmelegedő területre korlátozódik. Ez lehet az oka annak, hogy a csak galvanikusan előkészített forrasztási helyek elektronikus készü­lékekben gyakran zajforrásként szerepelnek, — és a beötvöződés alacsony fokával állhat össze­függésben Willi Machu azon irodalmi megállapí­tása, hogy a galvanikus bevonat jelentősége a tűzi eljárással nyert bevonatéhoz képest nagyon cse­kély. (Willi Machu: Metallische Überzüge, Leip­zig 1948, 318—319.) Ismeretes még a gyakorlatban az ún. diffúziós eljárás, amelynél a bevonati féimet oxigén kizárá­sa mellett hőkezelésééi szoros érinítfeezésbe {hoz­zuk az alapfémmel. Az alkalmazott hőmérséklet hatására — amely azonban mindig alatta marad a bevonati fém olvadáspontjának — a bevonati fém atomjai megnövekedett mozgási energiájuk következtében az alapfém kristályrácsának héza­gaiba hatolnak. Diffúziós eljárás azonban csak olyan fémek (alapfém és bevonat) esetében alkal­mazható, amelyek azonos kiristályrendszerűek és amelyeknél a rácstávolságok sem különböznek egymástól lényegesen. Így a diffúziós eljárás al­kalmazhatósága — különösen forrasztási alapul szolgáló rétegek felvitelével kapcsolatban — lé­nyegesen korlátozott. Az elektronikus ipar szerelési szükségletei — különösen tömegesen előkészítendő forrcsúcsók, többtagú forrlécek, illetve többszörös huzalosat­lakozások alakjában — kívánatossá teszik apró, tömegcikkszerű alkatrészeknek a forrasztás élőké-

Next

/
Thumbnails
Contents