149012. lajstromszámú szabadalom • Spektrumanalizátor

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.012. SZÁM 21. e. 11—18. OSZTÁLY - TA-567. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÄLMÄNY Spektrumanalizátor Távközlési Kutató Intézet, Budapest Feltaláló: Dr. Sárkány Tamás tudományos munkatárs, budapesti lakos A bejelentés napja: 1960. július 20. Ismeretes, hogy spektrumanalizátori'al nyert spektrumoszcillogramon az egyes spektrumvonalak amplitúdóinak viszonylagos nagyságából fontos adatokra következtethetünk. A híradástechnikában például modulált vivőhullámok oldalsávspektrumvonalainak nagyságából a modulációs indexet határozhatjuk meg. A szokásos spektrumanaizátorok blokk-diagramja az 1, ábrán, látható. E szerint a vizsgálandó jelet a B pontra adjuk,, amelyhez a KE keverő egyik bemenete csatlakozik. A keverő másik bemenete az L letapogató generátor által frekvenciában modulált O helyi oszcillátorhoz, kimenete pedig a KF középfrekvenciás erősítőhöz csatlakozik, amely viszont a D detektort táplálja. A D detektor Y jelű kimenő pontja a spektrum felrajzolásához szükséges oszcilloszkóp függőlegesen eltérítő, az L letapogató generátor X jelű kimenő pontja az oszcilloszkóp vízszintesen eltérítő erősítői éhez csatlakozik. Ha az 1. ábra szerinti szokásos spektrumanaiizátorral kis modulációs indexű vivőhullám spektrumát ábrázoljuk, a 2. ábra szerinti oszcillogramot nyerjük. Minthogy az egyes oldalsávoknak megfelelő 1 és 3 jelű spektrumvonalak az oszcillog'ram frekvenciatengelye mentén, egymás után következnek, egymástól frekvenciában távoieső vonalak pontos összehasonlítása csak nehezen lehetséges, és az ernyőn való nehézkes hosszmérést kíván meg. Kis modulációs index esetén az is nehézséget jelent, hogy a 2 jelű vivőbullám amplitúdója igen nagy az 1 és 3 jelű oldalsávok amplitúdójához képest, és ha az erősítés növelésével jól látható oidalsáv-amplitudókat állítunk he, akkor a vivőhullám spektrumvonalának megfelelő feszültség túlvezérlí a spektrumanalizátor erősítőjét, aimi az oszcillogram torz Lilásat eredményezi. Jelen, találmány tárgya olyan spektrumanaiizátor, amely az említett hiányosságok kiküszöbölésére a szokásos spektrumanalizátorokhoz képest három különlegességet tartalmaz: 1. A frekvenciatengely „visszagörbitésével" a vizsgálandó két spektrumvonalat egymással fedésbe hozzuk az oszcillogramon. 2. A zavaró nagy amplitúdójú vivőhullámnak megfelelő spektrumvonal kioltásával megakadályozzuk a spektrumanalizátor túlvezérlését. 3. A spektrumvonalak, ismert mértékű „ketté— hasításával" lehetőséget biztosítunk két tetszőleges spektrumvonal amplitudóviszonyának mérésére. Az említett fogások megvalósítására a találmány tárgyát képező spektrumanalizátor az 1. ábrán látható szokásos részeken túlmenően további részeket tartalmaz. A találmány tárgyát képező Bpektrumanaiizátor blokk-diagramját a 3. ábrán adjuk meg. A frekvenciatengely „visszagörbítése" úgy történik, hogy a spektrumanalizátor fázistolót is tartalmaz és az L letapogató generátor feszültségét, amely a O helyi oszcillátor frekvenciáját modulálja, nem adjuk közvetlenül az X jelű pontira, hanem a 3. ábra szerint az F fázistól ón. át. Ezzel olyan, fázis állítható be, hogy eltérően a 2, ábra oszcillogramjától, a frekvencia, pl. balról jobbra haladva nem nő végig, hanem balról jobbra, haladva egy darabig nő, majd jobbról balra haladva tovább nő. így a spektrumvonalak a 2. ábra vonalaihoz képest eltolódnak, és megfelelő fázistolás megválasztásával elérhetjük, hogy az összehasonlítandó 1 és 3 jelű két spokCrumvonal egymással éppen fedésbe kerüljön, a 4. ábra szerint. A zavaró nagy amplitúdójú vivőhullám kioltása úgy történik, hogy a spektrumanalizátor KF-erősítőjét kapuzható kivitelűre képezzük ki és a spektrumanalizátor kapuiéi-generátort is tartalmaz. A 3. ábra szerint a KA kapujel-generátort