149005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készlék huzalok szigetelő anyaggal bevonására

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.005. SZÁM 21. c. 1—10. OSZTÁLY — Sí—741. ALAPSZÁM Eljárás és készülék huzalok szigetelőanyaggal bevonására Feltalálók: Simon Zoltán oki. gépészmérnök és Szabó Ferenc technikus, Budapest A bejelentés napja: 1959. május 22. Fémhuzalok szigetelő lakkrétegű bevonásával készült ún. zománchuzalok gyártásánál a huzalok szigetelőanyaggal bevonására több eljárás ismere­tes, melyek közül általában elterjedtek: a gyapot­párnás; merítő eljárással kombinált filctörléses, vagy a különböző szilárd anyagokból készített kaliberes eljárás. A gyapotpárnás eljárásnál a csupasz fémhuzalt szigetelőanyaggal átitatott gyapotpárnák között vezetik át. A huzalon levő szigetelőréteg vastag­ságát a gyapotpárnára adagolt szigetelőanyag mennyiségével szabályozzák. Az eddig legelterjedtebb a merítéssel kombi­nált filctörléses eljárás, melynél a szigetelőanyag­ba merített huzalokat két filc között vezetik át. A filc a szigetetlőanyagból átitatódik és a huzalon maradó nyers szigetelőréteg vastagságát a filc­párnák összeszorításával szabályozzák. Másik használatos eljárás szerint a szigetelő­anyagba, rendszerint lakkba merített huzalt szi­lárd anyagból készített kaliberen vezetik át, ahol a huzalon a nyers szigetelőanyagot a kaliber át­mérőjének megfelelően szabályozzak. Ezen ismert eljárások általánosán tapasztalt hátrányai a következők: A gyapotpárnával történő szigetelőanyag fel­vitelénél a szigetelőanyag folyamatos utánadago­lásánál bizonyos idő után a párnában beszáradás áll elő. Ennek folytán a huzalra felvitt szigetelő­anyag rétegvastagsága állandóan csökken, amely hátrány a párna gyakori cseréjénél küszöbölhető csak ki. Ennek hátránya, hogy minden gyapot­párna-csere esetén nagy mennyiségű (kb. 10%) hulladékhuzal keletkezik, mert egy bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy a csereképpen használatba vett gyapotpárna olyan mértékben telítődjék, hogy a rajta átvezetett huzalon a kívánt mértékű szigetélőréteg kialakuljon. A fenti eljárás további hátránya még, hogy a szigetelőanyag folytonos felvitelének bármilyen pkból való megszakadása (pl. huzalszakadás, áramszünet, huzalhiba, huzal-alapanyag adagolás kimaradása stb.) esetén a már fentebb ismertetett okok miatt a hulladék képződés ismétlődik. A gyapotpárnás eljárás fenti, hátrányok melletti használatát befolyásolja még az alkalmazott szi­getelőanyag viszkozitása is. Az eljárás megkívánja, hogy a szigetelő lakk viszikozitása állandó legyen és nagy viszkozitású szigetelőanyagot alkalmazni nem lehet. A szigetelőanyag szükséges réteg­vastagságának felvitelét 6—8 rétegben lehet el­érni. A merítéssel kombinált filctörléses huzal­zománcozási eljárásnál ugyanazok a hátrányok, mind amelyeket az előbb említett gyapotpárnás eljárásnál felsoroltunk. A különböző anyagokból készített kaliberen át­húzásos eljárásnál a szigetelőanyag folytonos fel­vitele közben a kaliber nyílása a szigetelőanyag lerakódása és sűrűsödése következtében állandóan csökken. A huzalon a kívánt szigetelőanyag réteg­vastagságát a kaliber nyílása szabályozza, ami az alapanyag keresztmetszetétől igen kevéssé tér el. A kaliber nyílását meghaladó huzalátmérő válto­zások (pl. kötés, forrasztás, törés, hajlat, egyenet­lenségek stb.) a huzal szakadását, ill. a gyártási folyamat leállását okozzák. A kalibereknek az említett szigetelőanyag le­rakódásától való tisztítása ugyancsak gyakori le­állásokat tesz szükségessé, ami a gyártási hulla­dék mennyiségét növeli. Ennél az eljárásnál is csak állandó viszkozitású szigetelőanyagok hasz­nálhatók. A körkeresztmetszettől való csekély el­térések is, pl. ovalitás, a szigetelőanyag bevonat egyenetlenségét vagy lesúrolását okozzák. A találmány szerinti új eljárás a felsorolt hát­rányokat megszünteti. Ennek lényege, hogy a szigetelőanyagba merített csupasz huzalt alakjá­nak megfelelő levegőkaliberen vezetjük át. A huzalon a szigetelőanyag vastagsága a levegő­nyomásával, valamint a légkaliber szabályozásával végezhető. A légkaliber kialakításához száraz, tiszta, víz-, por- és olajmentes, előnyösen előmelegített le/e­gőt használunk. A. levegőt fúvófejen vezetjük át. A fúvófejből a levegő a huzal alakjának megfelelő nyíláson keresztül nyomással áramlik rá a huzalra és azt körülvéve képezi a légkalibert. A szigetelőanyagba merített huzalt ezen a légkaliberen vezetjük át központosán, miközben a fölös szigetelőanyagot a ráfúvatott levegővel eltávolítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents