149001. lajstromszámú szabadalom • Bemutatókészülék befúvatási módszerrel működő élesztési kísérletekhez

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#"•»> ADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.001. SZÁM 30. k. 8—13. OSZTÁLY — RU—91. ALAPSZÁM Bemutatókészüiék befúvatási módszerrel működő éleszíési kísérletekhez Feltaláló: Dr. Rüben Henning orvos, Vedbaek (Dánia) A bejelentés napja: 1959. november 10. A találmány bemutatókészülék, amely a íelélesztési kísérletek helyes kivitelének a betanítását célozza, mégpedig levegő befúvatását az eszméletlen vagy balesetéé egyén tüdejébe, akár erre a óéira szolgáló eszközökkel, akár közvetlenül a mentő tüdejéből az arra rászoruló tüdejébe. Az éleszíési kísérletek helyes 'begyakorlása nagy jelentőséggel bír mind azon személyek számára, akik erre hivatottak: kórházak, mentőállomások, betegszállító kocsik személyzete, tűzoltók, gyárak és bányák mentőőrsége, úszómesterek, polgárőrség stb. Különösen fontos tanulócsoportok kiképzése is, mert célszerű, hogy az újjáélesztés eme módját minél többen sajátítsák el. Baleseteknél rendkívül fontos az újjáélesztés helyes és gyors kivifelezése, mert újjáélesztési kísérletek erre szolgáló befúvatási szerkezetekkel csak akkor járhatnak sikerrel, ha viszonylag igen rövid időn belül vihetők keresztül, amikor percek, sőt másodpercek- sorsdöntő fontossággal bírhatnak. Az újjáélesztési kísérletek célja a -balesetes légzésének mielőbbi megindítása. Általában elsősorban az •eszméletlen iégzőcsa tornáit kell megtisztítani víztől vagy esetleges szennyeződéstől, például egy szivattyú által, majd a levegő befúvatása következik légzőmaszkon át a 'mentő tüdejéből vagy befúvatási készülékkel. Miután eszméletlenségnél az áll gyakran hátra esik, a nyelv elzárja a légzőutakat. Az eszméletlen fejének erős hátraha jutása által a légzőuttak szabaddá tehetők: a leesett áll célszerű felhúzását sem szabad elmulasztani. A mentőnek tehát gyakorlatilag tudnia kell, hogy a fej és áll milyen helyzete mellett lehet a levegőt akadálytalanul a tüdőkbe bevezetni. A levegő bevezetése a tüdőkbe kell, hogy a megfelelő nyomás és megfelelő gyorsaság mellett történjék, mert ellenkező esetben a gyoimorba megy és az eszméletlen gyomrát felpuffasztja. Az eszméletlen helyes lélegeztetésénél, azaz a levegőnek a tüdejébe való bevezetésnél, a következőkre kell nagy gondot fordítani: a) a fej helyes, azaz visszahajlított, b) az áll helyes, azaz felhúzott helyzete, c) a helyes levegőbevitel, azaz mérsékelt nyomás és mérsékelt gyorsaság mellett. E felsorolt követelmények között az első a legfontosabb, mert .a fej helytelen, kellően nem visszahajlított helyzete mellett a légzőutak el vannak zárva. Az áll megfelelő helyzete is fontos, de erősen visszahajlított fejtartás mellett a levegő bevitele a tüdőkbe akkor is lehetséges, ha az állat nem húztuk fel. Az áll megfelelő helyzetében viszont szükségtelen a fej erős hátrahajlítása. A levegőbevitcl gyorsasága és nyomása annyiban jelentő:-;, mert nem kívánatos, hogy az eszméletlen gyomrába levegő kerüljön, ami túl gyorsan végrehajtott levegőztetésnél előfordul. Egy ilyen előforduló hiba viszont nem veszélyezteti a mentést. Hogy a mentő az újjáélesztési kísérleteket sikerrel végezhesse, gyakorolnia kell ezeket a kísérleteket, hogy az eszméletlenen a szükséges rendszabályokat helyesen és gyorsan végrehajthassa. Ezeknek a műveleteknek a begyakorlása eszméletnél levő személyeken nem célszerű, mivel ezeknél a légzőszervek elzáródása nem áll fenn. A száj tói-száj on vagy pedig szájtói-orron át való levegőbevitelnél viszont számolni lehet kölcsönös fertőzéssel is. Az újjáélesztési kísérletek begyakorlásához tehát szükséges egy mintakészülék, amelyen minden szükséges rendszabályokat be lehet gyakorolni. A találmány szerinti bemutatókészüiék úgy van megszerkesztve, hogy kimutatja a rajta elvégzett fogások és a levegőbevitelt szolgáló rendszabályok helyes végrehajtását, amelyeknek meg kell felelniük az újjáélesztési kísérletnél szükséges műveleteknek, éspedig, hogy a 'befúvatott levegő valóban a tüdőbe jut-e el, vagy pedig helytelenül történik, azaz hogy a befuvatásra szánt levegő egyáltalán nem hatol be a tüdőbe a levegőutak elzáródása folytán, vagy pedig a nyelőcsövön át a gyomorba jut. A találmány szerinti készülék egyik kiviteli alakja csak az a), b), c) pont alatt felsorolt egyik, vagy pedig a másik két pontban feltüntetett