149000. lajstromszámú szabadalom • Nyújtható csuklós szalag

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.000. SZÁM 44. a. 35—50. OSZTÁLY - RO-264. ALAPSZÁM Nyújtható csuklós szalag Rodi & Wienenberger Aktiengesellschaft cég, Pforzheim (Baden), (Német Szövetségi Köztársaság) Feltalálók: Mannella Ercole, gyáros, Vicenza (Olaszország), Kunzmann Ludwig, Pforzheim (Baden), (NSZK), Wolf Willy, Pforzheim (Baden) (NSZK) A bejelentés napja: 1960. augusztus 1. A találmány ékszerészeti és használati célokat szolgáló nyújtható csuklós szalagra, különösen karóra-szalagra vonatkozik, amely a szalag hosszirányában egymáshoz képest fél tagszélességgel eltoltan elhelyezett két réteg (sor) ezelenceszeru tagból áll; mindegyik sor mindegyik tagját a másik sor két tagjával két, lényegileg derékszögű négyszög alakú, az egyik hosszoldalán osztott, olyan kapcsolókengyel köti csuklósan össze, amely az egyik sor szelenceszerű tagján keresztben végig átnyúló törzsből, a szalag szegélyén elhelyezkedő, az egyik sor szelenceszerű tagjától a másik sor tagjáig érő két kengyelszárból és a másik sor szelenceszerű tagjába a szemközti oldalairól benyúló csonkokból áll. Ebben a szalagban, ennek nyújtása és hajlítása esetén, a kapcsolókengyelek rugóerővel szemben elfordíthatók. Ezeknél az ismert csuklós szalagoknál legalább az egyik sor tagjaiban laprugók vannak alkalmazva, amelyeket a szelenceszerű tagba benyúló kapcsolókengyel csonkok a szalag nyújtásiakor megfeszítenek, amely célból ezeknek a csonkoknak megközelítőleg derékszögű négyszög alakú kereszt•metszetük van, és így a szalag nyújtásakor, kengyel lengése folytán beálló elfordulásuk után nagyobb helyet foglalnak el a tag fala és a laprugó vége között, amely laprugók a csonkokat a szalag nem nyújtott állapotában is rugózóan a tag falához szorítják, vagy torziós rugók kerülnek alkalmazásra, amelyeknek az egyik vége a csonkkal szilárd, az elfordulást megakadályozó kapcsolatban áll, a másik vége pedig forgás ellen szilárdan be van fogva. További lehetőség szerint a rugó hasonlóképpen szilárdan és elfordulást megakadályozó módon össze van kötve a másik kapcsolókengyel szemben fekvő csonkjával. Ennek folytán a szalag nyújtásakor a megfeszített rugók a kengyelre visszaforgató nyomatékot gyakorolnak, és így a szalag igyekszik újból összehúzódni. A találmány a rugóknak és a kengyeleknek különösen célszerű kiviteli alakjára vonatkozik, amelyek a szelenceszerű tagoknak legalább egyik sorában vannak alkalmazva, aminek folytán a szalag előállításában számottevő egyszerűsítést érünk el. A laprugókkal ellátott ilyenfajta, már ismeretes szalagokkal szemben ezeket az újfajta asuklós szalagokat oly nagymértékben lehet nyújtani, hogy az egyik sor tagjai beilleszkedhetnek a másik sor tagjai közé, és ezáltal úgyszólván az előbbiekkel egy síkba kerülnek, ha a szalagot teljesen kinyújtjuk. Ezt ezeknél a iszalagoknál eddig csak akkor érhettük el, ha a tagokban torziós rugókat alkalmaztunk, például tekercselt csavarrugókat. Ezeket a csavarrugóikat, amelyeket viszonylag vékony rugóacélhuzalból készítenek, azonban korrózióveszély fenyegeti, ezenfelül hoszszabb használat után hajlanak az elernyedésire és a törésre, még akkor is, ha a legjobb rozsdaálló acélból készültek. Felületük ugyanis a tömegükhöz képest igen .nagy, és ennek folytán alkalom nyílik a korrodáló behatások támadására. A találmány azt a feladatot oldja meg, hogy különösen nagymértékben tágítható és a kar kerületére merőleges irányban mérten vékony szalagot hozunk létre, amelynél a rugókat korrodálásra nem hajlamos csavarrugóként képezzük ki, úgy, hogy ezeknek az ismeretes- rugóknak a hátrányát, kiküszöböljük. További célunk az, hogy a szalagnak és alkatrészeinek, különösen a rugóknak és a kengyeleknek az előállítását egyszerűbbé és olcsóbbá tegyük. Ezenfelül azt a követelményt is ki kell elégíteni, mint a már ismeretes szalagoknál is, hogy a szalagot bármely tetszőleges helyen szétszerelhessük új tagok beillesztése vagy más tagok kivétele céljából. ~ Ezt a kitűzött célt a találmány szerinti megoldás alapján azzal érjük el, hogy a kapcsolókengyelnek a csonkjai köziül legalább az egyik a kengyel hosszoldalával párhuzamos helyzetéből ki van hajlítva, a szelenceszerű tag egymással szembenfekvő falai között rugózó előfeszültségben van tartva és emellett a kengyelnek elfordítása közben, a szelenceszerű tagnak az azt be-