148989. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kristályosítható szerves fémkomplex-vegyületek előállítására

2 148.989 A (2) alatti értéket krioszkópos módszerrel, benzolban határoztuk meg. A táblázatban közölt adatok az alábbi tapasz­talati képletű komplex-vegyületekre vonatkozó számított adatokkal megegyeznek: [{C5 H5)2TiAl(C 2 H 5 )2]2 E komplex-vegyületek éteres oldatát klórral vagy sósavval kezelve bisz(ciklopentadienil)titán­klorid választható le; a termelési hányad a jelen­levő titántartalomra vonatkoztatva 95%. A komp­lex-vegyület infravörös abszorpció-spektrumának és röntgen diffrakciós spaktrumának vizsgálata azt bizonyítja, hogy a ciklopentadienil gyűrűk a titán­hoz vannak kötve. Jelenlegi ismereteink és főleg a röntgenvizsgá­latok alapján a komplex-vegyületnek tulajdonít­ható tapasztalati képletben 4 ciklopentadienil­csoport helyezkedik el két egymáshoz kötődő ti tánatom körül: (C2 H 5 ) Al [Ti(C r) H 5 ) 2 ]2 A1(C 2 H 5 ) 2 Feltehető, bár bizonyítva még nincs, hogy sz — A1(C2 H5) 2 csoportok a molekula középső részé­hez direkt kötésekkel, vagy pedig az alumínium és titán közötti hídkötésekkel, a ciklopentadienil gyűrűkön át kapcsolódnak. Mindkét hipotézis megegyezik a komplex­vegyület észlelt diamágnességével, ami feltételezi, hogy páratlan elektronok a molekulában nincse­nek. Az ismertetetthez hasonló típusú szerves fém­komplex-vegyületeket előállíthatunk különböző trialkilalumínium-vegyületekből, mint pl. trimetil­tripropil-, tributilalumíniumból is. Az új szerves fémkomplex-vegyületek az etilén, propilén és más, viniltípusú telítetlen szénhidro­gének polimerizálásánál érdekes és különleges katalitos hatást fejtenek ki. Különösen említésre méltó, hogy ezek a komp­lex-vegyületek egymagukban előidézik etilénnek kisnyomású polimerizálással nagy molekulasúlyú teljesen lineáris, a röntgenvizsgálat szerint nagy­mértékben kristályos és magas olvadásponíú (a forrásban levő n-heptánban nem oldódó frak­cióé 134—135 C°) polimerekké való átalakulását. Nagyobb szénatomszámú alfa-olefinek polimeri­zálásánál ugyancsak promotor-hatást fejtenek ki, ha átmeneti féni-halidok, különösen szilárd, kris­tályos, a polimerizálás közegében oldhatatlan és olyan fémhálóid ok jelenlétében dolgozunk, mely­ben az átmeneti fém vegyértéke a maximumnál alacsonyabb. Így pl. megállapítottuk, hogy propilént poli­merizálhatunk olyan katalizátorral, amelyet úgy állítottunk elő, hogy titántrikloridot a fent ismer­tetett komplex-vegyületek egyikének szénhidro­génes oldatában szuszpendáltunk. Ezen túlmenően meglepetésszerűen azt találtuk, hogy az ilyen katalizátorok sztereospecifikus ha­tása jelentékenyen felülmúlja igen sok, a propi­lén polimerizálásához eddig használt ismert szte­reospecifikus katalizátorét. Például, míg aluimíniumalkiilokból és titán­trikloridból előállított katalizátorrendszerek alkal­mazásával 30—90% izotaktikus makromolekulát tartalmazó propilénpolimerizátumot nyerünk, az új katalizátorokkal nagyobb, még 95%-ot is felül­múló mennyiségű izotaktikus makromolekulát tartalmazó polipropilénhez jutunk. Az új szerves fémkomplex-vegyületeket éteres kötésű oxigént tartalmazó szerves vegyületek, vagy tercier aminők, mint pl. trifenilamin (tehát olyan szerves vegyületek, amelyek izolált elektron „dubieties" atomokat tartalmaznak), nem támad­ják meg. így pl. az éter ezeket az új komplexe­ket nem támadja meg és nem is alkot velük éterátokat, holott a trialkilalumínium, a dialkil­berillium, az eddig ismert alumíniumot és titánt tartalmazó szerves fémkomplex-vegyületek vagy más, koordinált anionos polimerizálásnál általá­nosan használt szerves fémvegyületek esetében ez bekövetkezik. Az új komplex-vegyületek különleges kémiai stabilitása azt is lehetővé teszi, hogy vinil-típusú telítetlen monomereket éternek, mint polimen­zálásí közegnek alkalmazásával polimerizáljuk, ami más, az alfa-olefinek polimerizálásánál eddig ismert sztereospecifikus szerves fémkatalizátorral nem valósítható meg. Az ilyen körülmények kö­zött előállított polimerek molekulasúlya szembe­tűnően nagy. Ezen túlmenően, a komplex-vegyületeket, ki­vételes stabilitásuk folytán bizonyos oxigént tar­talmazó monomerek, mint pl. alkilmetakrilátok polirnerizálására is felhasználhatók, amelyek poli­merizálása az alfo-olefineket sztereospecifikus módon polimerizáló katalizátorokkal eddig nem volt lehetséges. A következő példák a találmányt megvilágít­ják. 1. példa: 250 ml-is, kavaróval és visszafolyásra állított hűtővel felszerelt lombikba 12,52 g (0,059 mol) (C5H5 ) 2 TiCl 150 ml benzolban való oldatát visz­szük és initrogénáramban 20 g (0,175 ml) Al(C2 H5)3-al reakcióba hozzuk. 80 C°-ra melegítéskor az oldat színe (eredeti­leg zöld) lassan vörösibolyára változik. 8 óra hosszat tartó melegítés után az oldószert vákuum­ban elpárologtatjuk és a szilárd maradékot 50 C°-on n-heptánban ismét feloldjuk és —30 C°-ra hűtéssel kétezer átíkristályosítjuk. 7,1 g tábla alakú ragyogó, aromás szénhidro­génekben igen jól oldódó kristályt kapunk; az anyag olvadáspontja 170—171 C°. 2. példa: 1,6 g [(C2 H 5 )2AlTi(C 5 H5)2]2 komplex-vegyület 50 ml vízmentes benzolban való oldatát 650 ml-s rázóautoklávba visszük, majd 40 atmoszféra nyomásig etilént vezetünk be. Az elegyet 90 C°-ra melegítjük, majd 8 óra hosszat ezen a hőmérsékleten kavarjuk. Az auto­klávból kivett fehér por alakú termék súlya me­tanol« és sósavas tisztítás és vákuum szárítás után 9,8 g. A polimer 84%-a forró n-heptánban oldhatat­lan és belső viszkozitása 2,75. Ez a frakció a

Next

/
Thumbnails
Contents