148978. lajstromszámú szabadalom • Készülék tárgyak hatóanyaggal és/vagy hővel való önműködő kezelésére, különösen ampullák sterilezésére

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •#• -^ SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.978. SZÁM 12. g. OSZTÁLY — MA—908. ALAPSZÁM SZOLGALATI TALÁLMÁNY Készülék tárgyak hatóanyaggal és/vagy hővel való önműködő kezelésére, különösen ampullák sterilezésére Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalata, Budapest Feltalálók: Papp János vegyészmérnök, (65%), Jurkech László elektromérnök, Hozmán Sándor gépészmérnök, Simonyi Ernő diszpécser (35%), mindannyian Budapest A bejelentés napja: 1959. november 16. A találmány tárgyaknak, különösen gyógyszerkiszerelő edényeknek hatóanyaggal és/vagy hővel eszközölt kezelésére, nevezetesen ampullák sterilezésére való készülék. Mint ismeretes, ampullás készítmények gyártásának egyik fontos mozzanata a ieforrasztott ampullák utólagos sterilezése. Erre a célra mind ez- ideig általában olyan .autoklávokat alkalmaztak, amelyeknek vízteret befogadó kettősfalú fűthető tartályuk és ezt lezáró fedelük volt. A tartály a padozaton helytállóan volt elrendezve, a fedél pedig fülescsavarokkal volt a tartállyal összekötve. Sterilezés végett a fedelet a csavarok oldása után felemelték, az ampullákat tartalmazó kosarakat vagy tálcákat egymás után a nyitott tartályba helyezték, majd a fedelet újból megerősítették. A kettős falon belül elhelyezkedő vizet az autokláv fűtőberendezésének beindításával, például világítógáz tüzeléssel felmelegítették és a vízből keletkező gőzt az autoklávnak a sterilezőn dő ampullákat tartalmazó terébe bevezették. A sterilezőéhez szükséges hőfokot a vízgőz megfelelő nyomásával biztosították, a sterilezés idejét pedig óráról való leolvasással ellenőrizték. A sterilezés befejezése után az autoklávban levő gőzt lefúvatták, majd a fülescsavarok oldása után a fedelet felemelték és a kosarakat vagy tálcákat az immár sterilezett ampullákkal együtt egymás után kiemelték. Ez az ismert eljárás sem üzemi szempontból, sem a gazdaságosság szempontjából nem volt kielégítő. Legfőbb nehézséget az ampullákat tartalmazó kosarak vagy tálcák behelyezése és kiemelése okozta. Minthogy ez a művelet egyrészt körülményes, másrészt kényelmetlen volt, a kezelő személyzetet egyrészt erősen igénybe vette, másrészt testi épségét is veszélyeztette, mert a tartályba helyezett kosarak vagy tálcák, különösen az alsók kiemelésekor a kezelő személy könynyen hozzáérhetett a nagy hőmérsékletű autoklávhoz, ami azután égési sérüléseket okozott. Az ismert ampullasterilező autoklávok jelentős hátránya a fajlagosan nagy gőzfogyasztás Is. A gőzt ugyanis minden alkalommal újból keh fejleszteni, mert egy-egy sterilezés befejezése után az autokláv kettősfalú terében elhelyezkedő víz lehűl és a gőzfejlesztéshez szükséges rejtett melegét elveszti. Ennek pótlása természetszerűleg viszonylag hosszú fűtést tesz szükségessé. További hátrány a sterilezesi hőmérséklet közvetett beállítása és a sterilezesi idő szubjektív ellenőrzése. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a gőznyomás és a hőmérséklet közötti összefüggés a hőmérséklet megállapítását csak addig teszi lehetővé, amíg a gőznyomást mérő manometer szabályosan működik. A hőmérséklet megállapítása azonban még ez esetben is csak viszonylag tág határok között lehetséges. A sterilezés idejének szubjektív ellenőrzése azért kényes, mert a kérdéses időnek egy része valamilyen üzemzavar következtében kieshetik, anélkül, hogy a kezelés megfelelő meghosszabbítása külön intézkedés nélkül biztosítva volna. A találmány célja e nehézségek kiküszöbölése és oly készülék létesítése, amellyel a sterilezés és hasonló jellegű műveletek gazdaságosan, kényelmesen és biztonsággal foganatosíthatók. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött cél elérhető, ha az eddig alkalmazott autoklávok szerkezeti alapelvével, vagyis a helytálló tartály mozgatható fedél szokásos elhelyezésével gyökerében szakítva ennek éppen a fordítottját választjuk, vagyis a fedelet helyezzük el alul és helytállóan, a tartályt pedig felül és mozgathatóan. Ennek megfelelően a találmány a bevezetésben körülhatárolt oly készülék, amelynek önmagában