148968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás policiklusos vegyületek előállítására

148.96? 3 a bei, zolos réteget nátriumszulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot éterben feloldjuk, majd vízmentes sósavat buboréíioítatunk át az oldaton, amikor az amin hidroklc ridját [<*D3

= +16,6° (víz)] 31,5 g termeléssé" kapjuk meg. Etanol és éter elegyéfoől végzett átkristályosítás 21,2 g D-cisz-transz-2--dekalili min-hidrokloridot eredményez. E termék forgatóLépessége «D = +15,8 (víz) jól egyezik a

o °

— + 15.49° értékkel, melyet Hückel és munkatársai adnak meg (Ber. deut. ehem. Ges. 70 [19371' 2482). A vize.s szűrletet (B) vákuumban kb. 500 ml-re sűrítjük be, ekkor 122 g kristályos frakció válik ki ,[«E2

'•-=

+20,47° (etanol)]. A jobbra forgató kámforszuifonátnak vízből végzett további átkristályosít ísa a forgatóképességet nem módosítja. A sót vízb ?n feloldjuk és az oldatot 40%-os nátriumhidrox;

ddal erősen meglúgosítjuk. A szabaddá tett amint benzollal extraháljuk, a benzolos réteget nátriumszulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot (46 g) etanolban feloldjuk és alkoholos sósav feleslegével hidrol lóriddá alakítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk és a maradékot vizes acetonitrilben kristályosítjuk, amikor 26,6 g hidrokloridol 23 kapunk, '«D —— 14,0° (viz)]. Vizes acetonitrilből végzett két további átkristályosítás 6,8 |, L-cisz-tra sz-2-dekalilamin-^hidrokloridot eredmé-24 nyez, me ynek állandó forgatóképessége « D - ' — —'16,0'. (víz). Ez jól egyezik a Hückel és társai által megadott (Ber. deut. ehem. Ges. 70. [1937; 2482) «D°'3

,=

—15;53° értékkel). 6,8 g Iy-cisz-transz-2-dekalilamm-hidroklori*.' \a

D

= —16,0° (víz)] vizes oldatából a bázis,; 40%-os nátriumhidroxiddal felszabadítjuk. Ben-: zolos extrakció után nátriumszulfáton szárítunk' az oldószert vákuumban lepároljuk, amikor ií 5,0 g bázist kapunk. Ezt 100 ml benzolban feloldjuk és 6,3 g p-tolilszulfonil-izocianáttal elbontjuk. A reakcióelegyet éjjelen át szobahőmérsékleten állni- hagyjuk, majd megszárítjuk. A maradékot acetonitrilben kristályosítjuk, amikor 8,6 g balra forgató l-p-tolilszulfonil-3-(cisz-transz-2--dekalil)-karbamidot kapunk, melynek olvadáspontja 143—148°. Három további átkristályosítás acetonitrilben 5,3 g l-(p-tolilszulfonil)-3-(L-cisz-transz-2-dekalil)-karbamidot eredményez, melynek olvadáspontja 150,5—152,5° és forgatóképessége a

'u

= —4,64° (piridin). 21,2 g D-cisz-transz-2-dekalilamin-hidroklorid 2 4 oldatát [«D = +15,8° (víz)], mint fent leírtuk, 40%-os nátriumhidroxiddal erősen meglúgosítjuk és a szabaddá tett bázist benzollal extraháljuk. A benzolos extraktumokat nátriumszulfáton megszárítjuk és az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk, amikor is 16,5 g D-cisz-transz-2-dekailamint kapunk. Az amint 500 ml benzolban feloldjuk és 21,2 g p-tolüszulfonilizocianáttal elbontjuk. Az elegyet egy órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk és az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradékot acetonitrilben kristályosítjuk, amikor 28,7 g jobbra forgató 1-p-tolilszulf onil-3-(cisz-transz-2-dekalil)-karbamidhoz j u•vunk, melynek olvadáspontja 147—154 C°. Acetoáitrilből végzett öt tovább átkristályosítás után oly terméket kapunk, melynek állandó olvadás-24 pontja 151—153 és állandó forgatása « D = = +4,84° (piridin). E nagy tisztaságú l~(p-tolilszulfonil)-3-(D-cisz-transz-2^dekalil)-karbamid 100 mg-jának és 100 mg nagy tisztaságú l-(p-tolilszulfonil)-3-(L-cisz-transz-2-dekalil)-karbamidnak keverékét vizes etanolból kikristályosítjuk, amikor racem 1-p-tolilszulfonil-3-(cisz-tra:nsz-2-dekalil)-karbamid keletkezik, melynek olvadáspontja 179—180,5°. E racem termék és az 1. példa szerinti racem termék keverésével végzett keverék olvadáspont mérés nem mutat olvadáspont csökkenést. 7. példa: 1,3 g racem cisz-cisz-2-dekalilamint (Dauben és társai loc. cit.) 50 ml benzolban feloldunk és az oldatot 1,6 g p-tolilszulfonil-izocianáttal elbontjuk. A reakcióelegyet két órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot acetonitrilben kristályosítjuk, amikor 1,6 g l-p-tolilszulfonil-3-1(DL-cisz-cisz-2-dekalil)-karbamidot kapunk, melynek olvadáspontja 180—182°. 8. példa: Racem cisz-cisz- és raceim cisz-transz-2-dekalilamin keverékének 7,8 g-ját 250 ml benzolban feloldjuk. Az oldatot 10 g p-tolilszulfonil-izocianáttal elbontjuk és három napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az oldószert vákuumban lepároljuk, a .maradékot hígított ammóniában feloldjuk és a zavarosság kiküszöbölése végett Hyflo-szűrőn megszűrjük. A szűrletet hígított sósavval megsavanyítjuk, ekkor , részben kristályos terméket kapunk. Aoetonitrilben végzett kristályosítás után 7,3 g anyaghoz jutunk, melynek olvadáspontja 154—166°. Ezt ismételten acetonitrilben átkristályosítva 2,5 g 1-p-tolilszulfonil-3-(DL-cisz-cisz-2-dekalil)-karbamidot kapunk, melynek olvadáspontja 182—183,5°. E vegyület és a 7. példa szerinti végtermék keverékének olvadáspontja nem mutat olvadáspont csökkenést. 9. példa: 6,0 g racem cisz-transz-2-dekalilamin-hidrokloridot vízben feloldunk, majd 40%-os nátriumhidroxiddal erősen meglúgosítunk és a szabaddá váló amint benzollal extraháljuk. A benzolos réteget nátriumszulfáttal megszárítjuk, majd az oldószert vákuumban lepároljuk és a maradékot 150 ml benzolban feloldjuk. 5,8 g fenilszulfonil-ízocianát hozzáadása után a reakcióelegyet szobahőmérsékleten, éjszakán át állni hagyjuk, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot vizes acetonitril-