148965. lajstromszámú szabadalom • Eljárás átültetés, vegetatív szaporítás, vagy egyéb ok következtében önálló vízgazdálkodásra képtelen növények, vagy növényrészek, mint pl. szőlőoltványok, -dugványok, -zöldoltások, facsemeték, palánták, stb. vízgazdálkodásának szabályozására és/vagy növények fagyvédelmére

2 148.965 tek szőlőoltványok bakhát nélküli iskoláztatásával. E célból a növényi részt forró paraffin-olvadékba mártották, miáltal a védeni kívánt részt paraffinréteg vonta be. Ez az eljárás azonban nem váltotta be teljesen a hozzáfűzött reményeket, mivel a forró paraffin-olvadék a rügyeket, illetve az előhajtatott részt leperzselte. Hátránya még, hogy a módszer kivitelezése is nehézkes, ugyanis az élő növényrészt csak egy pillanatra szabad az olvadékba mártani, hogy a hőperzselést elkerüljék. Emiatt ezt a munkát csak szakképzett és nagy gyakorlattal rendelkező dolgozók végezhették. Ha pedig — éppen a hőperzselés elkerülése céljából — a kelleténél — az. olvadáspont felett 15—20 C° — alacsonyabb hőmérsékletű olvadékot használnak, akkor olyan vastag védőréteg alakul ki, hogy azt a rügy nem tudja áttörni. Ezek okozták azt is, hogy a paraffin-olvadékkal kezelt oltványoknál a megeredési százalék igen alacsony volt és a főrügy növekedési százaléka nem haladta meg a 2'0%-ot. Hátránya még ennek az eljárásnak, hogy csak oltványok esetében alkalmazható, mivel dugványoknál és zöldollásoknál, amelyeknél nincs előhajtatott — megerősödött — növényrész, csak rügy, a befulladás miatt számításba sem jöhet. Egyéb vegetatív, vagy átültetéssel szaporítható növényeknél, mint palántáknál, facsemetéknél, oltásnál, szemzésnél ez ideig nem volt ismeretes semmiféle módszer a vízgazdálkodás szabályozására, vagyis a megeredés minden esetben az időjárástól függött. A felsorolt összes hátrány kiküszöbölhető és a növényvédelmi célra alkalmazott összes anyag könnyen kezelhetővé, növények vízgazdálkodásának szabályozására univerzálisan felhasználhatóvá válik a találmány szerinti eljárás segítségével. Kísérleteink során ugyanis arra a meglepő eredményre jutottunk, hogy ha azokat az anyagokat, amelyek a környezet hőmérsékletén összefüggő, a növényre tapadó védőréteget alkotnak, vízben diszpergáljuik és a vizes diszperzió pH-ját olyan értékre állítjuk be, amely nem káros a növényi sejtekre nézve, a kapott diszperzió segítségével, olyan bevonatot tudunk létesíteni, bármilyen akár sérült, akár külső behatások — főleg fagy — vagy túlzott párolgás ellem védeni kívánt növényi részien, amely a növény biológiai funkcióit, vagyis az asszimilációt, a légzést és a transpirációt nem gátolja, a fizikai vízleadást pedig az optimálisra szorítja le. Ilyen módon nemcsak az önálló vízgazdálkodásra képtelen növények vízgazdálkodásának szabályozása, hanem egyéb külső behatások' elleni védelem, mint fagyvédelem is lehetővé válik. A találmány szerinti eljárás átültetés, vegetatív szaporítás, vagy egyéb ok következtében önálló vízgazdálkodásra képtelen növények, vagy növényrészek mint pl. szőlőoltványok, -dugványok, -zöldoltások, facsemeték, palánták, stb. vízgazdálkodásának szabályozására és/vagy növények fagyvédelmére vonatkozik, melynek lényege, hogy a környezet hőmérsékletén összefüggő, a növényre tapadó védőréteget alkotó és növényi mérget nem tartalmazó, különösen szilárd szénhidrogéneket, viaszokat, vagy kátrányokat vizes diszperzió alakjában, mártással, kenéssel, vagy permetezéssel visszük fel a védeni kívánt növényi felületre. A találmány szerinti eljárás segítségével vizes diszperzió alakjában felvihető bármilyen sebkátrány, paraffin, cerezin, vagy pl. bitumen. Célszerűen azonban paraffint és/vagy bitument alkalmazunk. Mivel pedig a vizes diszperzió semminemű növényi mérget nem tartalmazhat, így nem lehet közömbös a diszpergálószer megválasztása sem. Erre a célra is csak azok az anyagok jöhetnek számításba, amelyek a környezet hőmérsékletén szilárd halmazállapotúak és természetesen emellett diszpergáló tulajdonsággal bírnak. Kísérleteink azt mutatták, hogy kiváló diszpergáló tulajdonsággal bírnak a szilárd zsírsav-szappanok, különösen pedig az ammonsztearát, vagy ammonpalmitát. Mindazokban az esetekben, amikor a diszperzió készítéséhez nem használunk fekete — hőelnyelő — komponenst pl. bitument, vagy kátrányt, és előnyös a védeni kívánt növény számára a környezetnél magasabb hőmérsékletet biztosítani, célszerű a védőbevonat kialakítására hőelnyelő adalékanyaggal, előnyösen 0,1—5% közötti mennyiségű korommal készített vizes diszperziót alkalmazni. A találmány szerinti eljárás bármelyik kiviteli módja alkalmazható növény védőszerek egyidejű felvitelére is, mely esetben a növényvédőszer és a vizes diszperzió együttes hatása érvényesül. Az eljárásnak ez a kiviteli módja alkalmazható már leírt önálló vízgazdálkodásra képtelen növények védelmére, előnyösen pedig facsemeték, palánták esetében használható. így pl. a találmány szerinti eljárás alkalmas hexaklórciklohexán, vagy p.-p'-diklór-difenil-triklórmetil-metán egyidejű felvitelére. A találmány szerinti eljárással kialakítva védőrétegen keresztül a transpiráció és a gázcsere lehetséges, tehát mind a légzés, mint az asszimiláció zavartalanul végbemehet és a fizikai párolgás kedvezően csökkentett mértékű. Az eljárás további előnye, hogy univerzálisan alkalmazható és szemben a paraffin olvadékkal, bemártás, ráfúvás, vagy permetezés útján felvihető. Mivel pedig a környezet hőmérsékletén használható épen marad az eredeti főrügy, aminek következtében a kiültetett szőlőoltványok, dugványok és zöldoltások hajtása megtartja eredeti növekedési tengelyét és a főrügy fejlődését gátló mellékrügyek hem hajtanak ki. A vizes, diszperzió alkalmazása feleslegessé teszi a bakhátolást. Mind a bemártás, mind a ráfúvás munkája teljesen veszélytelenül végezhető és nincs szükség a fürdő hőmérsékletének ellenőrzésére sem. A találmány szerinti eljárás minden eddigi módszernél lényegesen jobb eredményt biztosít. Igen nagy előnye, hogy az eljárás sikere nem függ az időjárástól, vagy például a zöldoltások esetében az oltást végző dolgozó ügyességétől, szakértelmétől. Az elvégzett nagyüzemi kísérletek azt igazolták, hogy a találmány szerinti eljárás akár önmagában, akár egyéb módszerekkel kombinálva, esetleg az oltást végző személytől függetlenül, a vizes diszperzió többlethatása min-