148951. lajstromszámú szabadalom • Vezetékszál rendkívül nagy feszültségű villamosenergia-légvezetékhez

Megjelent: 1962. február 28. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG #*% SZABADALMI LEÍRÁS ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 148.951. SZÁM 21. C. 1—19. OSZTÁLY — El—118 ALAPSZÁM Vezetékszál rendkívül nagy feszültségű villamosenergia-légvezetékhez SOCIETA EDISON cég és ACCIAIERIE E FERRIERE LOMBARDE FALCKE S. p. A. cég, Milano (Olaszország) A bejelentés napja: 1960. szeptember 24. Olaszországi elsőbbsége: 1959. szeptember 25. A rendkívül nagy feszültségű villamosenergia légvezetékekkel kapcsolatban felmerül az a probléma, hogy milyen módon lehetne korlátozni a korona-hatást azoknál a vezetékszálaiknál, amelyekből a légvezetékek készülnek. Ezt a kérdést elméletben úgy oldják meg, hogy olyan vezetékszálakat alakítanak ki, amelyeknek a külső felületük közelében kisebb a villamos gradiensük. Ennek a célnak az el legegyszerűbb gyakorlati módszer, hogy — amennyiben nem akarjuk alkalmazni, vagy nem alkalmazhatjuk a vezetékszál-köteget — a vezetékszál átmérőjét növeljük. Ennek a megoldásnak azonban az a hátránya, hogy nem gazdaságos, mert az átmérő növelésének függvényéiben növeli a vezetékek keresztmetszetét és súlyát. Ismeretes, hogy az olyan villamosenergia légvezeték esetében, amelynek feszültsége nem haladja meg a 220 KV-t, ezt a nehézséget azzal küszöbölik ki, hogy alumínium-acél vezetéket alkalmaznak. Ezeknek a vezetékeknek, azonos vezetőképesség mellett nagyobb a keresztmetszetük, mint az azelőtt használt vezetéksodronyoknak. Ezért tehát könnyen elérhetünk olyan átmérőket, amelyek segítségével a korona-hatás elviselhető határok között marad anélkül, hogy különleges műszaki megoldásokat kellene alkalmazni. Új nehézségek álltak elő azonban akkor, amikor a 220 KV-nál nagyobb, például 380 KV-os és ennél nagyobb feszültségű alumínium-acél vezetékhuzalos villamosenergia légvezetékeket építettek. A nehézségeket azáltal igyekeztek leküzdeni, hogy az úgynevezett „expanded wire"-t alkalmazták, ami olyan vezetékhuzal, amelyben a vezetéknek egyes rétegeiben néhány alumíniumhuzalt impregnált papírból, vagy műanyagból készült szállal helyettesítettek. Ez a töltőanyag azonban a vezeték árát és súlyát növelte, aminek viszont megint az volt a következménye, hogy erősebb oszlopokat kellett beállítani, valamint nagyobb húzóerőt alkalmazni, így azután az egész légvezeték önköltsége tetemesen emelkedett. A találmány tárgya a rendkívül nagy feszültségű villamosenergia hálózati légvezetékek vezetékszálának olyan kiviteli alakja, amely megszünteti az előbb említett nehézségeket, de elkerüli azokat a hátrányokat is, amelyek az eddig aján^lott megoldásakkal járnak és amelynek révén a szükséges átmérő növelést meg lehet valósítani a töltőanyagok alkalmazásakor fellépő súlytöbblet nélkül. A találmány szerinti vezetékhuzal az eddig ismerttől abban tér el, hogy hossztengelye irányában haladó, legalább egy belső ürege van, amelyet az eddiginél nagyobb szilárdságú huzalból álló, viszonylag kis emelkedésű, folyamatos spirális határol. A spirális, amelyen a külső huzalok nyugszanak, annyira hajlékony, hogy a légvezeték nyomvonalát jól követheti. Emellett eléggé szilárd, hogy ellenálljon a mechanikai behatásoknak, a szakító igénybevételnek a vezetékszál egész hossza mentén, valamint a szétnyomó erőnek azokon a helyeken, ahol a vezetékszál a függesztőbilincsek pofái között halad át. A találmány tárgyának előnyös kiviteli alakjában a spirális acélból van és rajta két rétegben fekszenek fel a sodronykötélszerűen iont alumíniumhuzalok. Ezek és a spirális között további huzalréteg van, váltakozva acélból és alumíniumból. A két felső réteg alumíniumhuzaljainak átmérője nagyobb, mint a csavarvonal alakú acélhuzallal szomszédos rétegben levők átmérője. Az a körülmény, hogy a spirálissal érintkező első rétegben vannak az acélhuzalok, nagyon megkönnyíti a kapcsolatok létesítését a vezetéken és a toldások alkalmazását. Ez a megoldás a lehető legjobban védi az acélhuzalt a légköri behatásokkal szemben, sőt még azt is lehetővé teszi, hogy az acél- és alumíniumhuzalok közötti legkedvezőbb arányszámot valósítsuk meg, amellett pedig az acélhuzalok keresztmetszetét úgy választhassuk meg, hogy az elegendő legyen az alaktartóság biztosítására. A leírás könnyebb megértésére szolgálnak a rajzok, amelyek közül az