148938. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés gázkisüléses csövekhez

2 148.938 megoldás képezi, hogy a kondenzátorral sorbakapcsolt egyenirányítóval párhuzamosan egy ellenállás van kötve. A találmányt részletesebben a példaképpeni kiviteli alakokat feltüntető ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra olyan kapcsolási elrendezést mutat gázkisüléses csövekhez, amely révén a gázkisüléses cső deionizálódási ideje rövidebb lesz. Ennek a kapcsolásnak célja négyszögimpulzusok átvitele, illetőleg erősítése. A 2. ábra olyan kapcsolásslrendezést mutat gázkisüléses csövekhez, amelyeknél a gázkisüléses csŐ! deionizálódási ideje rövidebb lesz, ami mellett a kondenzátor feltöltése és kisütése egy egyenirányítón keresztül történik. A 3. ábra olyan kapcsolási elrendezést mutat gázkisüléses csövekhez, amelyeknél a gázkisüléses cső deionizálódási ideje rövidebb lesz, ami mellett a kondenzátor feltöltése egy egyenirányítón keresztül, kisütése viszont egy ellenálláson keresztül történik. A 4. ábra egyszerű be- és kikapcsolási állapotok előállítására szolgáló áramkört mutat, míg végül az 5. ábra egy olyan kapcsolási elrendezést mutat, amely kapuáramkörként működik. Az ábrákon azonos részeket azonos hivatkozási számok jelölnek. Az 1 gázkisüléses csőhöz, például gáztriódához vagy tirátronhoz, impulzusátvitel céljaira, vagy más vezérelhetőség végett, annak 3 anódjával és 4 katódjával párhuzamosan, találmányunk értelmében 2 kondenzátort kapcsolunk. Az 1 gázkisüléses cső begyújtott állapotában a kondenzátor, az égési feszültség értékére van feltöltve. A pozitív vezérlő impulzus esőága pillanatában vagy egy negatív vezérlő impulzus hatására a 2 kondenzátor a kisülési tér 5 vezérlő elektródáján deionizálódást hoz létre. A kondenzátornak ezt a hatását a következő módon lehet magyarázni. Ha az égési feszültség lefolyását az anódán oszcillográfon szemléljük, látszik, hogy nem fofolyik folyamatos egyenáram. Az egyenáramra inkább rezgések vannak szuperponálva, amelyeknek frekvenciája kb. 200 kHz körül van és amelyeknek amplitúdója a teljes áram mintegy 10%-át teszi ki. Ha ebben az állapotban a rácsáramot a negatív előfeszültség megnövelésével megnöveljük, akkor az égési feszültség lefolyása lényegében megmarad és a cső nem olt. Ha megfelelő nagyságú kondenzátort kötünk az anódkatód vonallal párhuzamosan, akkor az anódán látható rezgések frekvenciája csekken. Ez a rezgéscsökkenés egyet jelent a csövön keresztülfolyó egyenáram növelésével, vagy a gázkisülési út teljesítőképességének növelésével és ezáltal a csőnél egyébként meglevő égési feszültség tekintélyes csökkenését jelenti. Ha most a rácsáramot növeljük, amit negatív impulzus vagy egy pozitív impulzus esőoldala idéz elő, akkor az anód és katód közötti feszültség — bár tovább esik, mégpedig annyira, hogy a gázkisülés, azáltal, hogy a feszültség a legkisebb feszültség alá csökken — a gázkisülés bizonyos rácsáramnál kialszik, márpedig ez kondenzátor nélkül nem következne be. Ezáltal lehetőség adódik arra, hogy egy tirátron csak egy hozzávezetett impulzus idejére váljék vezetővé, vagy pedig pozitív impulzussal begyújtsuk és negatív impulzussal kioltsuk. A kondenzátor nagysága sok tényezőtől függ. Ilyenek a csőtípus, a munkaellenállás nagysága, a rácskör ellenállása, a jelforrás belső ellenállása és kísérletek útján könnyen meg lehet állapítani nagyságát. Ezt nem fogjuk nagyobbra választani, mint amekkorára azt a kitűzött cél szükségessé teszi. A kondenzátor működésére mértékadó a töltési idő konstansa, amely az előbb említett rezgések folyamán anódfeszültségének növekedését meghatározza. Az 5 vezérlőelektróda vezérlőképessége ezáltal ismét helyreáll. Az 1 gázkisüléses cső zárt állapotában 2 kondenzátor az anódfeszültség értékére van feltöltve és az 1 gázkisüléses cső gyújtásának pillanatában az utóbbin keresztül kisül az égési feszültségre. Lehetséges, hogy eközben áramlökések jönnek létre, amelyek a gázkisüléses cső terhelőképességének ^határát túllépik. Ezt elkerülendő célszerűen a 2 párhuzamosan kapcsolt kondenzátorral, sorba kell kötni a 6 egyenirányítót (2. ábra). Ezen egyenirányító előnyösen germánium, vagy szilícium rétegírányító lehet, amelynek záróellenállása megfelelően kicsiny. A 6 egyenirányítót úgy kell elrendezni, hogy áteresztési iránya a 3 anóda felől a 4 katóda felé legyen. A 2 kondenzátor kisülésekor a 6 egyenirányító révén kiküszöbölődik az áramlökés, míg ezen 6 egyenirányító a kondenzátor feltöltésére nézve nem hátrányos. Alternatív módon olyan megoldás is lehetséges, hogy a kondenzátorral sorbakapcsolt 6 egyenirányítóval párhuzamosan egy 7 ellenállást kötünk. Ilyen kapcsolási elrendezésnél, amelyet a 3. ábra mutat, a 2 kondenzátor feltöltődése a 6 egyenirányítón keresztül történik, míg kisülése a 7 ellenálláson keresztül. Négyszögimpulzusok átvitele a legkülönbözőbb impulzusviszonyok mellett egy nem ábrázolt kapcsolási elrendezéssel lehetséges, amelynél egy elő-, erősítő, amely egy szintén nem ábrázolt, az impulzusszélességet meghatározó monostabil flip-flop révén van vezérelve, szolgáltatja a kezdőknpulzulst. Az első -Ug vezé'rlőfeszültségtől független második Us vezérlőfeszültségnek a második (8) vezérlőelektródára való ráadása révén lehetővé válik az áramkör megfelelő impulzusokkal való ellátása esetén egy ún. kapuáramkört létrehozni, amint ezt az 5. ábra mutatja. A második vezérlőfeszültség Us révén a (2) kondenzátorral összefüggésben a gázkisüléses cső vezérelhetőképessége oly módon lesz befolyásolva, hogy a kapcsolási elrendezés kapuáramkör jelleget kap. Találmányunk szerinti kapcsolási elrendezésben még többféle variációs lehetőség rejlik és az nincsen a felsorolt példaképpeni kivitelekre korlátozva, így pl. lehetséges, amint ezt a 4. ábra mutatja, a vezérlőfeszültséget két oly (9, 10) diódán keresztül juttatni az (5) vezérlőelektródára, amelyek ellentétes áteresztési irányúak. Ebben az eseben a működési mód az, hogy az egyik impulzus bevezeti a gyújtást, míg a másik impulzussal ismét kialszik a gázkisüléses cső. Ezzel f