148925. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményfémszilánkos felrakópálca készítésére

2 148.925 nagyságúak a magfúró és .marószerszámok palástjainak, a nagyok pedig a fúró- és marófelületeknek felrakására alkalmasak. A keményfémszilánkok anyaga bármely az iparban elhasználódott és selejtté vált wolframkarbid, vagy egyéb fémkarbid anyagú keményíémbdarabka, illetve ezeknek összetört szemcséi lehetnek. A kötőanyag vas, eleiktrolitréz és sárgaréz megfelelő százalékú keveréke. Az alábbi táblázat a felrakópálca összetételére ismertet néhány példát: WC% Fe% Cu% Sárgaréz»/,, I. 50 7 16 27 II. 53 12 12 23 III. 56 14 3,5 26,5 IV. 57 7 21,5 14,5 A feltüntetett százalékok súlyszázalékok. A kötőanyag vas és elektrolitréz része 0,01—0,4 mm-es szemcsenagyságú por alakjában, a sárgaréz pedig keményforraszhuzal alakjában kerül í elhasználásra. A felrakópáicák készítését a következőképpen végezzük: A példaképpen 0,1—0,5 mm szemcsenagyságú keményfómanyagot ,a vas és elektrolitréz porral gondosan összekeverjük, majd hőálló testekben, előnyösen pl. 'grafitlapokban kialakított vályúkba töltjük. A lapok vastagsága előnyösen 2'0—25 mm. A lapokban egymással párhuzamosan vályúk vannak amelyeknek mélysége kb. 10—12 mm, oldalaik felfelé 25—35 fokos szögben széttartók, és a vályúk két oldala alul 1,5—2,5 mm sugarú körívvel van összekötve. Természetesen a vályúk keresztmetszeti alakja és méretei a gyártani kívánt felrakópálca megkívánt alakjától függően ettől eltérő kialakítású is lehet. A vályúkba töltött porkeverék tetejére egyenletesen elosztva rakjuk a sárgarézhuzalt. A 0,5 mm-nél nagyobb szemcsenagyságú keményfémszilánkok felhasználása esetén először a vas és elektrolitréz porkeverék egy részét hintjük egyenletes vastagságban a vályú aljára. Erre ugyancsak egyenletes rétegben tetrítjük a keményfémszemcséket, majd a vályúkba ismét kötőanyag porkeveréket szórva a keményférnszemcséket lefedjük. Vigyázni kell arra, hogy a kötőanyagpor alul és felül is összefüggő legyen, és a keményfémszemcséik közötti réseket is jól kitöltse. Végül a vályúikban levő porkeverék tetejére egyenletesen sárgarézhuzalt helyezünk. A megtöltött grafitlapokat a kemencébe egymás fölé rakjuk úgy, hogy két-két lap közé egy-egy azbesztilapot helyezünk. A legfelső grafitlapra helyezett azbesztlap fölé még egy 10—15 mm vastag öntöttvaslapot teszünk a grafitlapok egymásranyomása céljából. A felrakópálca porkohászati eljárással való előállítását bármilyen megfelelő méretű és alakú kemencében végezhetjük, amelynél a hőmérsékletet szabályozni lehet. Előnyös a védőgázas kemencék alkalmazása, ez azonban nem feltétlenül szükséges. A kemencékbe az ismertetett módon előkészített és elhelyezett grafitlapokat a használt sárgaréz olvadáspontjának megfelelő hőfokra felhevítjük. Ezen a hőmérsékleten addig tartjuk a felrakópálca anyagát, amíg a keményforrasz maradéktalanul el nem olvadt és be nem húzódott a pálca poranyagába. A pálca felrakásánál a felrakandó felület letisztítása után először a felrakandó felületet kb. 1050 C°-ra felhevítjük, és erre a felhevített felületre olvasztjuk rá kb. l'05'O—llöO C°-on a pálca anyagát. A felrakás előtt és közben célszerű bóraxot használni. A felrakandó felületet nem szabad túlhevíteni. A pálca anyaga több részletben is felrakható. A találmány szerinti eljárás előnyei a következők: Az eljárással készített keményfémszilánkos felrakópálca szerszámfelületre ömlesztésével nyert, tulajdonképpeni megmunkálást végző rétegben levő keményfémszilánkok élesek és anyagminőségük kifogástalanul jó. A szemcsék, rugalmasan és önéleződésre alkalmasan vannak beágyazva. Az éles szemcsékkel végzett munka termelékenysége pl. a bányaiparban végzett fúrásoknál kb. 50%kal nagyobb, mint az eddig ismert vascsöves felrakópálcákkal készített szerszámok termelékenysége. Az éles szemcséjű fúrószerszámokkal lerepeszteti kőzetdarabok négy-ötször nagyobbak, mint az acélcsöves felrakópálcával készített szerszámokkal keletkező kőzetdarabok. A találmány szerinti eljárással készített felrakópálca és az ezzel előállított felrakott felület szerkezete egyenletes, homogén eloszlású, a keményfémszemcsék nagysága azonos értéken van tartva, ezért olyan megmunkáló szerszámok felületének bevonására is alkalmas (pl. fa- és bőripari marók, fűrészfogak stb.), amelyeket az ismert acélcsöves felrakópálcával megfelelő minőségben nem lehet előállítani. A porkohászati eljárással előállított felrakópálca olcsó, mert az iparban használt keményfémlapkák és alkatrészek selejtjének felaprításával nyerhető. Az aránylag alacsony leolvasztási hőmérséklet előnyös, mert a felrakandó felület, illetve a szerszámtest anyagminősége kevésbé romlik és kisebb a deformálódás bekövetkezésének veszélye is. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás keményfémszilánkos felrakópálca készítésére, azzal jellemezve, hogy wolfram- vagy más fémkarbid anyagú, 0,5 mm-nél kisebb szemcsenagysága keményférnszilánkokat a vas és elektrolitréz kötőanyagporral egyenletesen elkeverve hőálló anyagú testben kiképzett vályúkba töltjük, a 0,5 mm-nél nagyobb szemcsenagyságú keményfémszilánkok esetén pedig a hőálló testekben levő vályúkba először egyenletesen elkevert vas- és rézpor keveréket szórunk, erre egyenletesen ráterítjük a keményfémszilánkokat, a keményfémszilánk réteget vas- és rézpor keverékkel fedjük be, azután bármilyen keményfémszilánknagyság esetén a vas- és rézporkeverék felső felületére egyenletesen elosztva sárgarézhuzalt helyezünk, a hőálló testeket kályhába rakjuk, és itt a felhasznált sárgarézhuzal olvadáspontiának megfelelő hőmérsékleten tartjuk a sárgarézhuzal