148862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új heterociklusos vegyületek előállítására

2 148.862 (0,5 mól) foszforpentaszulfidot adunk. A reakcióelegyet keverés közben kb. 8 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűtjük és óvatosan, keverés közben 2000 ml vizet adunk hozzá. Ezután az egész elegyet vákuum alatt eredeti térfogatának kb. egyharmadára pároljuk be és ismét lehűtjük. A, képződött csapadékot leszűrjük, vízzel.mossuk, 800 ml n nátriumhidroxidoldatban oldjuk, szűrjük és a szűredéket 450 ml 2 n sósavoldattál megsavanyítjuk. Ily módon 43 g 3-allil-l-metil-6-tioxantint kapunk, op. 1§3—156 C°. • 2. példa: 13,93 g (0,218 mól) 85%-os tisztaságú káliumhidroxidot 80 ml vízmentes 'metanolban oldunk, majd az oldatot 29,5 g (0,218 mól) kolinklorid 90 ml forró izoproipanollal készített oldatához adjuk hozzá. Az elegyet 5 percig kevertetjük, majd 0 C° hőmérsékletre hűtjük le. A levált káliumkloridot kiszűrjük és 20 ml hideg izopronanollal utánamossuk. A kolin-bázist tartalmazó szűredéket 43 g finomra őrölt 3-a]lil-l-metil-6-tioxantinnal (0,194 mól) elegyítjük (ez utóbbi vegyület az 1. példában leírt módon kerül előállításra), majd a reakcióelegyet addig forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, míg tiszta oldatot nem kapunk, amihez kb. 10 percre van szükség. A kapott oldatot csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be, a maradékot 500 ml forró izopropanolban oldjuk és aktívszénnel kezeljük, majd forrón leszűrjük az oldatot. A szűredéket ezután lehűtjük, amikor is halvány barna prizmák alakjában kristályosodik ki a 3-allil-l-metil-6-tioxantin kolinsója. Hozam 46 g, op. 168—170 C°. A termék izopropanolból történő átkristályosítása után az olvadáspont 172—175 C°-ra emelkedett. 3. példa: 136 g (0,618 mól) , 3-metallil-l-metilxantin és 1200 ml vízmentes piridin elegyéhez keverés közben 172 g (0,775 mól) foszforpentaszulfidot adunk. A reakcióelegyet kb. 8 óra hosszat forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, majd lehűtjük és óvatosan, keverés közben 2000 ml vizet adunk hozzá. Ezután az elegyet vákuum alatt eredeti térfogatának kb. egyharmadára pároljuk be és ismét lehűtjük. A levált csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk, majd 600 ml n nátriumhidroxidoldatban oldjuk. A kapott oldatot leszűrjük és a szűredéket 325 ml 2 n sósav oldattal megsavanyítjuk. Ily módon 74 g 3-metallil-l-metil-6-tioxantint kapunk, op. 195— 198 C°. 4. példa: 45,3 g (0,325 mól) kolinkloridból a 2. példában leírt módon kolin-bázist készítünk és ezt 74 g (0,313 mól) finomra őrölt 3-metallil-l-metil-6--tioxantinhoz adjuk hozzá (ez utóbbi vegyületet a 3. példában leírt módon állítottuk elő), majd a reakcióelegyet mindaddig forraljuk visszacsepegő hűtő alatt, míg tiszta oldatot nem kapunk, amihez kb. 10 perc időre van szükség. A reakció-oldatot ezután csökkentett nyomás alatt szárazra pároljuk be; a kapott maradékot 300 ml forró izopropanolban oldjuk és az oldatot megszűrjük. A szűredéket 300 ml vízmentes éterrel hígítjuk, majd jéggel lehűtjük, amikor is a 3-metallil-l-metil-6--tíoxantin kolinsója fehér prizmák alakjában kikristályosodik. Hozam 84 g, a termék olvadáspontja 145—151 C°. A jelen találmány körébe tartozik az olyan gyógyszerkészítmények előállítása is, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletű 6-tioxantint vagy több ilyen vegyületet, e vegyületekből képezett addíciós vagy kettős sókat tartalmaznak, valamely gyógyszerészeti vivőanyag számottevő mennyiségével kombinált alakban. A találmány értelmében elsősorban orális vagy parenterális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények kerülhetnek előállításra. A klinikai gyakorlatban- elsősorban orálisan alkalmazzák rendes körülmények között a találmány szerinti eljárással előállított termékeket, így az említett gyógyszerkészítményeket célszerűen főként orális alkalmazásra szolgáló alakokban állítjuk elő. Az orális alkalmazásra szolgáló szilárd gyógyszerkészítmények sorába tabletták, pilulák, diszpergálható porok és szemcsézett készítmények tartoznak. Az- ilyen szilárd készítmények előállítása oly módon történhet, hogy a találmány szerinti eljárással előállított egy, vagy többféle hatóanyagot legalább egyféle közömbös hígítószerrel, mint pl, kálciumkarbonáttal, burgonyakeményítővel, alginsawal vagy laktózzal keverünk és a keveréket a kívánt alakba hozzuk. Az ilyen készítmények a közömbös hígítószereken kívül a gyakorlatban szokásos egyéb adalékokat, pl. kenőanyagokat, mint magnéziumsztearátot is tartalmazhatnak. Az orális alkalmazásra szolgáló folyékony készítmények sorába a gyógyszerészetileg felhasználható emulziók, oldatok, szuszpenziók, szirupok és elixirek tartoznak, amelyek a gyakorlatban szokásos közömbös hígítószereket, mint pl. vizet vagy paraffinolajat tartalmazhatnak. E készítmények is tartalmazhatnak a közömbös hígítószerek mellett a gyógyszerészetben szokásos ún. adjuváns anyagokat, mint pl. nedvesítő- vagy szuszpendálószereket, továbbá édesítő vagy ízesítő adalékokat is. A találmány szerinti eljárással előállított, orális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények a szervezetben felszívódó anyagokból, mint pl. zselatinból készült kapszulákban is kiszerelhetők; e kapszulák a találmány szerinti eljárással előállított egy, vagy több hatóanyagot tartalmazhatnak, hígítószerek és egyéb adalékanyagok hozzáadásával vagy anélkül. A találmány szerinti eljárással előállítható, parenterális alkalmazásra szolgáló gyógyszerkészítmények sorába a steril vizes vagy nem-vizies oldatok, szuszpenziók vagy emulziók tartoznak. A nem-vizes oldószerek vagy szuszpendáló közegek példáiként ä propilénglikol, polietilénglikol, továbbá a növényi olajok, mint az olívaolaj, valamint az injekciók készítésére alkalmas szerves észterek, mint az etiloleát említhetők. A parenterális alkalmazásra szolgáló, gyógyszerkészítmények is tartalmazhatnak adjuváns anyagokat, mint pl. nedvesítő-, emulgáló- és/vagy diszpergálószereket. A fenti módon elkészített paren-