148856. lajstromszámú szabadalom • Villamos szabadtéri világítási armatúra egyoldali felerősítéssel

Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.856. SZÁM 4. b. 17—24. OSZTÁLY — LE—374. ALAPSZÁM Villamos szabadtéri világítási armatúra egyoldali felerősítéssel VEB Leuchtenbau Leipzig cég, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) Feltalálók: Salzmann Hans, Leipzig, Mitdank Horst, Leipzig, Schönberner Joachim, Leipzig (Német Demokratikus Köztársaság) A bejelentés napja: 1960. május 13. Német Demokratikus Köztársaságbeli elsőbbsége: 1959. május 30. A találmány villamos szabadtéri oly világítási armatúrákra vonatkozik, melyeknek felerősítése oszlopokra vagy oszlopkarokra, különösen egy oldalról történik, de amelyek kötelekre is felerősíthetők és amelyek fénysugárzását ismert optikai eszközök — pl. tükrök — irányítják. Ismeretes, hogy forgási szempontból szimmetrikus lámpákhoz a szabadtéri világítási armatúrákat acélból vagy könnyű fémöntvényből, illetőleg acél- vagy könnyűfémbádogból állítják elő, és ezeknél a háznak egyúttal hordozó szerepe is; van. Ez megkívánja a ház erős felépítését, hogy a sztatikus terhelést is elbírja, ami különösen gázkisülési lámpájú világítótesteknél a világító részek nagy súlya miatt igen tetemes. Ismeretesek továbbá oly házak világítótestek részére, melyek terhet nem hordozó burkolatként két részből vannak készítve, és ismert módon hegesztéssel — vagy pl. műanyag használatánál ragasztással — vannak egymással összekötve. Készre szerelt oly tartóállványnak a behelyezése a világítóarmatúra házába, amilyent az ilyen világítótesteknél használnak, ezeknél részben lehetetlen és pl. oszlopokra szerelendő karos armatúráknál vagy függő világítási armatúráknál emiatt nagy nehézségek mutatkoztak. A tartóállványnak a ház belsejében való felszerelése azonban egyáltalában nem racionális. A találmány feladata ezért, hogy terhet nem hordozó szerkezeti elemként kialakított világítótest-ház széleskörű alkalmazását akadályozó nehézségeket kiküszöbölje. A találmány értelmében ezt a feladatot úgy oldjuk meg, hogy a két házrészt, pl. vízszintes síkban, a házrészek kerületén a szög alatt meghajlított peremek útján, korrózióra hajlamos fémrészek alkalmazása nélkül, a peremeket körülvevő tömítő profilus testtel (a továbbiakban: összekötő profillal) oldhatóan egyetlen házzá kötjük össze. Az alábbiakban az ábrák alapján kiviteli példákat ismertetünk. Az ábrák a következőket szemléltetik: Az 1. ábra oszlopra erősíthető világítási armatúra függőleges hosszirányú metszete; a 2. ábra oszlopra erősíthető, 5 kinyúló karral ellátott világítási armatúra hosszirányú függőleges metszete; a 3. ábra a 11 kötélfelfüggesztéssel ellátott függő világítási armatúra függőleges hosszmetszete; a 4. ábra a 3. ábra szerinti világítási armatúra keresztmetszete; az 5. ábra a házrészek összekötésére használt összekötőprofil keresztmetszete; a 6. ábra a C-vel jelölt részlet nagyított ábrázolása keresztmetszetben, mely az 1—4. ábrákon a házrészek összekötési helyein van berajzolva. Az 1—4. ábrákon 4-gyel van a világítási armatúrák azon tartóállványa megjelölve, amelyen az oszlopra erősíthető világítási armatúra 2. ábra szerint szükséges kinyúló karja, a 6 fojtótekercs, a 7 kompenzáló kondenzátorok, a 8 lámpafoglalat, a 9 csatlakozó kapcsok, a kétirányú irányítótükörként kialakított 10 reflektor van megerősítve. Az 1 és 2 házrészek a 3 profilzsinórral vannak összekötve és úgy vannak kialakítva, hogy azok a hosszuk, szélességük és mélységük kedvező viszonya következtében bádogból vagy műanyagból technológiailag előnyösen állíthatók elő. A ház, amelynek nincsen hordozó szerepe és csak burkolatot alkot, a 2 alsó részén a 10 reflektor megerősítése útján és a 4 készre szerelt tartóállványnak a házba való behelyezése után be van zárva. Az 1 és 2 házrészek összekötésére használt 3 profilzsinór keresztmetszete kettős T-alakúra van kialakítva, mimellett a 13 szár, mely a profilzsinórnak az 1 házrészbe való be-