148843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomtatott áramkörű és folirozott műanyaglemezek gyártásához szükésges speciális bársonyos felületű ezüstfólia előállítására elektrolitikus úton
Megjelent: 1961. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.843. SZÁM 48. a. 5—6. OSZTÁLY — Hl—114. ALAPSZÁM SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Eljárás nyomtatott áramkörű és folírozott műanyaglemezek gyártásához szükséges speciális, bársonyos felületű ezüstfólia előállítására elektrolitikus úton Híradástechnikai Anyagok Gyára, Vác Feltalálók: Ring István vegyészmérnök, Budapest, Zárka Béla vegyésztechnikus, Vác A bejelentés napja: 1960. április 22. A találmány nagytisztaságú (99,99%) kis rétegvastagságú (kb. 5—50 ji) elektrolitikus úton előállított, egyik oldalt bársonyos megjelenésű ezüstfóliára vonatkozik, mely műanyagszigetelő alaplemezre folírozva, a híradástechnika és műszeripar gyártmányainak miniatürizálása során nyer elsősorban felhasználást. Az ezüstfólia jó vezetőképessége, nagy korrózióállósága, technológiai szempontból való könnyű kezelhetősége (pl. forraszthatósága) rendkívüli előnyöket rejt magában. A speciális bársonyos felület biztosítja azt a tapadási erőt — közbülső ragasztó alkalmazása mellett — a műanyaghoz, amely a miniatűr híradástechnikai nyomtatott áramkörű egységeknél minimum-értékként elő van írva. A bársonyos felület elérése tette szükségessé egy olyan elektrolitnak a kikísérletezését, mellyel a kívánt felület biztosítható. A speciális bársonyos felületű ezüstfólia szigetelő műanyaghoz epoxy, vagy más ragasztó gyantával akkor ragasztható minimálisan 2000 g/25 mm tapadási erővel, ha azt az alábbiak szerint állítjuk elő. Elektrolit összetétele: nátriumcyanid 40— 50 g/l ezüstcyanid 30— 50 g/l nátriumkarbonát 30— 80 g/l a~nitroso A-naphtol 80—100 mg/l A fürdő készítése: A szükséges víz fél mennyiségében feloldjuk a nátriumcyanidot, majd az így nyert nátriumcyanid oldathoz adagoljuk állandó erőteljes keverés mellett apró adagokban az ezüstcyanidot és mindaddig keverjük, míg az teljesen fel nem oldódik. Ezzel egy időben a víz másik egynegyedében feloldjuk a nátriumkarbonátot, majd az előző oldattal elegyítjük Ezt követően apró adagokban állandó keverés mellett adagoljuk az a-nitroso /^-naphtolt. Az -«-nitroso /í-naphtol feloldódása után a hiányzó víz további egynegyedét hozzáadjuk az oldathoz, ismételten összekeverjük, majd szűrjük. Az így elkészített elektrolitot használat előtt minimum 48 órát pihentetjük. Anódként 99,8-as finomságú ezüstöt használunk. Katódként rozsdamentes króm-nikkel (V2A) acélhengert alkalmazunk, melyet az elektrolízis ideje alatt hossztengelye körül egyenletes sebességgel forgatunk. Az acélhengernek austenites szövetszerkezetűnek kell lennie, amit 1100—1200C0 hőmérsékletről 20 C°-ra vízben történő lehűtés utján nyer. A hengereknek 500—900 C°-on huzamosabb időn való tartása a kristályok mentén finom krómkarbid kiválást eredményez, ami inemcsak az acél szívóssági, hanem korróziós értékeit is jelentősen csökkenti, azaz üzemeltetés során a henger felülete megmaródik ós fóliagyártásra használhatatlanná válik. A széntartalom azért tartandó 0,07%os értéken, mert ezáltal csökken a krómkarbid képződés. Az így nyert acélhengereket csiszoljuk, fényesítjük és zsírtalanítjuk. A zsírtalanítás triklóretilénes, majd nátriumkarbonátos bécsi meszes eljárással történik. A lecsiszolt és zsírtalanított acélhenger felületén az atmoszféra hatására kialakuló hártyaszerű oxidréteg képezi azt a választóréteget, amelynek eredményeként a fólia a henger felületéről könynyedén lefejthető, ezért követeli meg a szabadalom., hogy a henger anyaga a következő összetételű legyen: Kémiai összetétel: C 0,07 % Si 0,03^0,05 % Mn 0,2—0,4 % Cr 17,5—18,5 % Ni 10,0—11,0 % Mo 1,8—2,2 %
