148826. lajstromszámú szabadalom • Rétegtranzisztoros erősítő munkapontjának stabilizálása
2 148.826 kalmassá válik, természetesen a találmányunk szerinti kiváló stabilitás megtartása mellett. Ä találmányt részletesebben két kiviteli példa kapcsán ismertetjük, amelyeket a 2., ill. 3. ábrán tüntettünk fel. A 2. ábra szerinti kapcsolás oly elrendezést mutat, amelyben az első T] tranzisztor kollektorelektródája ismert módon a második T2 tranzisztor báziselektródájához van kötve, és a T2 második tranzisztor emitterelektródája ugyancsak ismert módon az R2 ellenálláson keresztül az első Ti tranzisztor bázisához csatlakozik. A második T2 tranzisztor emitterelektródája Rí ellenállásion keresztül földelve van és az első T] tranzisztor kollektorelektródája az R3 munkaellenálláson keresztül kap feszültséget. Eddig a kapcsolás megegyezik az 1. ábra szerinti ismert kapcsolással. A második T2 tranzisztor kollektorfeszültségének stabilizálása céljából és ezzel egyidejűleg a Ti tranzisztor munkapontjának stabilizálása céljából a második T2 tranzisztor R6 munkaellenállásán létrejövő feszültség az R4, R5 ellenállások által képzett feszültségosztón keresztül a Ti tranzisztor emitterére van visszacsatolva. Egyidejűleg az első Ti tranzisztor bázisfeszültségének beállítása céljából a báziskörben levő R2 ellenállás egy további R7 ellenállás segítségével osztóvá van kiegészítve. Természetszerűleg váltóáramú erősítőről lévén szó, a visszacsatolások váltóáramú megszüntetésére is szükség van, amit a Ci, C4 kondenzátorok, célszerűen elektrolitkondenzátorok biztosítanak. A 3. ábra példaképpen egy egyenáramú erősítőt mutat be. Ennél a kivitelnél a Ti, T2 tranzisztorokat a Tin, Tis, T2a, T26 párhuzamosan kapcsolt tranzisztorpárokkal helyettesítettük. Az erősítő ellenütemű működésének biztosítására a 1 1 a 1 Tu tranzisztorpárok bázisellenállását, illetve munkaellenállását megkettőztük oly módon, hogy mindegyik Tia, TK, tramziszto""- bázis, ül. kollektorkörében egy-egy R2a, R26, Rsa, R3& ellenállást alkalmazunk. Ugyanakkor a második T2a, T96 tranzisztorpár R6 munkaellenállása közös marad, de a munkaellenállás elé részleges munikaellenállásokat kapcsolunk, tehát a T?0 tranzisztor kollektorelektródája az Re a ellenálláson keresztül, a T26 tranzisztor kollektorelektródája pedig az Re» ellenálláson keresztül van a közös Rg munkaellenálláshoz csatolva. A második T2a , T2ft tran•zisztorpár kollektorfeszültségének visszacsatolása az első Tia , T» tranzisztorpár emittereire közös R4, R5 feszültségosztón történik. Ennél a kapcsolásnál az első Ti a, Ti & tranzisztorpár báziselektródái feszültségének beállítása oly módon történhet, hogy a báziselektródákat az R2a , R2& ellenállásokon keresztül a második T2a , T2& tranzisztorpár amúgy is szükséges közös emitterellenállásának Ria , Ri& ellenállásokká való felosztása révén adódó megcsapolásra kötjük. E 3. ábra szerinti kapcsolás ellenütemű egyenáramú erősítőként fog működni, ugyanakkor pedig a nagymértékű negatív visszacsatolás az ellenütemű erősítést nem csökkenti. A kapcsolás egyébként valamennyi beépített tranzisztorra nézve stabil, és ezenkívül az erősítőnek igen kis 0 pont eltolódása (drift-je) van. Ámbár a fentiekben a találmányt csupán néhány példa kapcsán ismertettük, ezekre nem korlátozzuk magunkat, az igénypontok számos kivitelt felölelnek. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés erősítő áramkörben levő tranzisztorok kollektorfeszültségének, ül. munkapontjának stabilizálására, mely berendezés legalább két tranzisztort (Ti, T2) egymásután kapcsolva tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az egyik tranzisztor (Ti) munkapontjának és a másik tranzisztor (T2) kollektorfeszültségének stabilizálása céljából a második tranzisztor (T2) kollektorelektródája vissza van csatolva az első tranzisztor (Ti) emitter elektródájára. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, melyben az első tranzisztor (Ti) kollektorelektródája a második tranzisztor (T2 ) bázis elektródájához van kötve és a második tranzisztor (T2 ) emitterelektródája ellenálláson (R2) keresztül az első tranzisztor (Ti) bázisához csatlakozik, mimellett a második tranzisztor (X2) emitterelektródája ellenálláson (Rí) keresztül földelve van és az első tranzisztor (Ti) kollektorelektródája munkaellenálláson (R3) keresztül kap feszültséget, azzal jellemezve, hogy a második tranzisztor (T2 ) munkaellenállásán (Re) létrejövő feszültség feszültségosztón (R4, R5) keresztül az első tranzisztor (Ti) emitterére vissza van csatolva. 3. Az 1—2. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első tranzisztor (Ti) bázisfeszültségének beállítása céljából a báziskörben levő ellenállás (R2), további ellenállás (R7) segítségével feszültség van kiképezve. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindkét tranzisztor (Ti, T2) párhuzamosan kapcsolt tranzisztorpárokból (Tia , Tis, T2a, T 2 ft) van kiképezve és a második tranzisztornak (T2 ) megfelelő tranzisztorpár (T2a, Tzb) közös munkaellenállással (Re), és közös, az első tranzisztorpárra, (T]a , Ti&) való visszacsatoló osztóval (R4, Rs) rendelkezik, míg az ellenütemű erősítés biztosítása céljából az áramkörben levő többi ellenállás (R2a , R2&> R^a, R36, B6a, Rs&) kettőzve van, mimellett célszerűen az első tranzisztorpár (Tio, Tis) báziselektródája a második tranzisztorpár (T2a, T26) emitter ellenállásának megcsapolásához (Ria, Ri&) van kapcsolva. 2 rajz A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogt Könyvkiadó igazgatója 014858. Terv Nyomda, Budapest V., Balassi Bélint utca 21-23.
