148824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üvegszálakkal erősített tömör és üreges műanyagidomok folyamatos előállítására

2 148.824 gal átitatott üvegszálakat fokozatosan nyomás alá helyezzük, úgyhogy a bezárt levegő ki tud szabadulni- és így az egyes kötegekhez előformált profil az utolsó formálólapot megközelítően levegőhólyagmentes állapotban hagyja el. A köteget ebben az állapotban egy osztott, a húzási folyamat alatt kicserélhető formálóhüvelybe vezetjük, amely tartószerkezetbe van beépítve. A hüvely méretei a kész idom méreteihez képest mintegy 1 milliméterrel nagyobbak, és ezáltal a műgyantából egy kis többletmennyiség marad a kötegben. Ez lehetővé teszi, hogy a még bezárt levegőt minden oldalról ható nyomással eltávolíthassuk. A formálólapok előtt elrendezett átitatókád emelhető és süllyeszthető, úgyhogy az átitatókád szakaszán az üvegfonalak átitatással vagy átitatás nélkül is átfuttathatok. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy az átitatókádon való átvezetést bármily időpontban megszakítsuk, ill. ismét elkezdhessük. A két következő kályha, azaz a polimerizáló tér és a kocsányosító tér között az atmoszférikus közbenső tér közepén, egy második osztott formálóhüvely van, amely az üvegszálkötegben esetleg még bezárva levő levegő eltávolításáról gondoskodik. A kocsonyásító kályhából való kilépés után az üvegszálköteg még plasztikus és jól alakítható, és egy további és utolsó osztott formálóhüvelyben alakítjuk ki véglegesen, mert közvetlenül ennek a formálóhüvelynek elhagyása után az atmoszférikus térben az idő és a hőmérséklet viszonyaitól függően az üvegszálköteg kikeményedése hirtelen következik be. A kész profilt azután két vagy több, közöttük atmoszférikus légtérrel ellátott kályhához vezetjük további kikeményítés céljából. A hűtőtéren való átfutás után a kikeményített köteg automatikus vágóberendezéshez jut. A találmányt részleteiben a rajzon vázolt kiviteli példa ismerteti. A csévékről lehúzott 1 üvegszálakat egyesével a lyukasztott 2 lapon és a 3 átitatókádban levő vezető, ill. elterelő 4 tengelyeken keresztül több formálólaphoz vezetjük. Az emelhetően és sülylyeszthetően elrendezett átitatókádon az 5 lyukasztott léc van, amelyeken a szálakat keresztülvezetjük, és a gyantafürdő elhagyásakor a fölösleges műgyantamennyiségtől megszabadítjuk. Az üvegszálakat azután az első 6 formálólapban köteggé fogjuk össze és átfutás közben úgy rendezzük, hogy az idom kontúrvonalai felismerhetők legyenek. A következő 7 formálólapban az üvegszál köteget tovább összeszorítjuk, úgyhogy az idomkontúrok határozottabban jönnek létre. Az ily módon összefogott köteg azután a következő 8 formálólapon fut keresztül, amelynek kimunkált kontúrvonalai — némi túlmérettel — a kívánt idomnak felelnek meg. A további 9 formálólapban az így előformált köteget a kívánt kész méretre formáljuk tovább. Eközben a fokozatos formálás közben egyidejűleg az üvegszál kötegeket nyomás alá helyezzük, és ezáltal a bezárt levegőt eltávoliítjuk. Az első, ismert eszközökkel felfűtött és szabályozott 10 kályhát az átfutás során polimerizáló térként alkalmazzuk, a második 11 kályhát pedig kocsonyásító térként. A polimerizáló tér előtt és a két kályha között egyegy osztott, tartószerkezeten, elrendezett formálóhüvely van. A 12 formálóhüvely idomhatároló méretei a kész idom méreteihez képest mintegy 1 milliméterrel nagyobbak, úgyhogy ez lehetőséget nyújt egy kis fölös mennyiségű gyanta továbbvitelére. A két kályha közötti atmoszférikus tér közepén elrendezett 13 formálóhüvellyel az üvegkötegbe esetleg még bezárt levegőt távolítjuk el. A. második kályhából, azaz a koesonyásítási térből való kilépés után, amikor a köteg még plasztikus és jól alakítható, egy utolsó formálóhüvely van, amellyel az üvegszál köteget véglegesen kiformáljuk. Az idő és hőmérséklet függvényében a kikeményedést úgy határozzuk meg, hogy ez közvetlenül e hüvely elhagyása után következik be, úgyhogy a további kikeményítás a csatlakozó 15, 16 és 17 kályhákban megy végbe. Az utolsó 14 tartószerkezet a 11 kocsonyásító kályha és az első kikeményítő kályha közötti atmoszférikus tér első felében van. Az egymás után térközzel elrendezett kályhák elhagyása után a kikeményedett köteget a 18 hűtőtérbe vezetjük, és a 19 húzóberendezésen való áthaladás után egy automatikus 20 vágóberendezés segítségével tetszőleges hosszakra daraboljuk. A keményítési térnek a közöttük levő közterekkel egyes fűtőterekre való felosztása az üvegszálköteg gyártása folyamán lehetőséget ad a megfigyelésre és ezáltal az esetleges hibaforrásokat, mint pl. a feszültségrepedések képződését felismerhetjük, és messzemenően kiküszöbölhetjük. Csövek előállításánál az első formálólaptól az utolsó formálóhüvelyig nyúló, fémből vagy hőálló műanyagból készített magot alkalmazunk, amely esetben a mag körül kör alakban üvegszálak vannak elrendezve. A 7 és 8 formálólapok ebben az esetben fölöslegesek. Ezek helyett egy olyan készüléket alkalmazunk, amellyel a már előhúzott csőre ellenkező irányban csévélt keresztirányú tekercseket tudunk felvinni. Az ebben az esetben szükséges átitatókád a cső körül forgathatóan van elrendezve. A keresztirányú osévék felvivése után — még az alsó formálóhüvelybe való belépés előtt — hosszirányban egy üvegszál réteget viszünk fel, a csőre. Az olyan csöveknél, amelyeknél nem nagyon fontos a nagy szilárdság, a keresztirányú osévélés felvitelére szolgáló pótberendezés el is hagyható. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás üvegfonallal megerősített tömör és üreges műgyantaidomok folyamatos előállítására, azzal jellemezve, hogy a csévékről egyenként lehúzott és az átitatófürdőn egyenként átvezetett üvegfonalakat az átitatófürdő után egyesítjük köteggé, a polimerizációs térbe való belépés előtt egymástól meghatározott távolságban levő több formálólapon (6—9) vezetjük keresztül, miközben a kívánt idomalak lassú felvételét az idomkontúroknak formázólaponkénti meghatározott változtatásával, a műanyaggal átitatott üvegszálak közé zárt levegő szabaddáválását pedig fokozatos vákuum alá helyezéssel érjük el, azután a kiformált köteget formálóhüvelyen, polimerizációs té-