148790. lajstromszámú szabadalom • Érintési feszültségre érzékeny védőberendezés

Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.790. SZÁM 21. c. 68—72. OSZTÁLY — TE~231. ALAPSZÁM Érintési feszültségre érzékeny védőberendezés Feltaláló: Dr. Téglás György oki. elektromérnök, Budapest A bejelentés napja: 1959. november 14. Póíszabadalom a 146 491 sz. törzsszabadalomhoz A 146 491 számú magyar szabadalmi leírásban ismertetett érintési feszültségre érzékeny védőberendezés főleg elektroncső alkalmazására van kidolgozva, bár a leírás és'az 1. igénypont tartalmazza azt a változatot is, amelynél az elektroncső helyett tranzisztort is lehet alkalmazni, mivel ennek erősítő tulajdonságai az elektroncsőével azonosak. Az érintési feszültségre érzékeny védőberendezés elvi kapcsolási vázlatát — anélkül, hogy a találmány lényegét korlátozná —• a csatolt ábra mutatja. Ezen az ábrán —G—• a védendő berendezés csupasz, — érinthető — fémteste, —Sí-— a segédföldelő. —G— és —Sf— közé van kapcsolva az —Rj— nagy, pl. néhány kiloohm értékű ellenállás és az —Ei i— egyenirányító. A csatolt rajzon példaképpen —Eij— Graetz kapcsolású egyenirányítóként van feltüntetve, azonban ez, bármilyen más kapcsolású egyenirányító is lehet. Ez esetben az —Eij— egyen irányító kapcsain az érintési feszültség egy része egyenfeszültség alakjában jelenik meg. Egyenáramú gép vagy készülék esetében természetesen egyenirányítóra nincs szükség és a védelmi berendezést vezérlő feszültséget ebben az esetben az —Rí — ellenállás kapcsairól vagy pedig annak egy részéről vesszük le. Amennyiben olyan jelleggörbéjű tranzisztort, elektroncsövet, vagy pedig mágneses erősítőt (transzduktort) alkalmazunk, amelyben a vezérlő elektróda zérus előfeszültségénél a kimenő elektróda áramkörében a védendő berenidezés hibamentes normális üzeménél a munkaellenálláson, jelen esetben a —Jf— jelfogón, az annak nyugalmi állapotához szükséges áram folyik át, tehát olyan áram, amely a jelfogót még nem szólaltja meg, akkor a törzsszabadálomban szereplő poteneiométert zérus kimenőfeszültségre kell állítani, ill. ez teljesen el is hagyható. Ez lényeges egyszerűsítést tesz lehetővé, mert elmaradhat a második egyenirányító, a transzformátor második szekundertekercse, vagy egyéb a poteneiométert tápláló áramforrás. A jelen találmány lényege, hogy elhagyja az el őí észültségét előállító egyenirányítót és az azt szabályozó poteneiométert és az érzékelő elemet zérus előfeszültséggel működteti. A —T— tranzisztort egyenárammal keli működtetni, ami történhetik egyenáramú áramforrásból, pl. egyenáramú hálózatból, akkumulátorról, szárazelemről vagy padig váltakozóáramú berendezés esetében transzformátorról egyenirányítón át. Az egyenirányító bármilyen kapcsolású, pl. kétoldalas szelapkapcsolású is lehet, amint azt a csatolt ábra példaképp tünteti fel. A —Jí— jelfogó akár nyugvóáramú, akár munkaáramú működésű lehet és ennek működését csupán az határozza meg, hogy a védendő berendezés teste és a föld között fellépő hibafeszültség milyen polaritású. Ha a hibafeszültség olyan polaritású, hogy az a munkaellenálláson, ez esetben a jelfogón átfolyó áramot csökkenti, akkor a jelfogó nyugvóáramú működésű, ha azonban a hibafeszültség növeli a munkaellenálláson átfolyó áramot, akkor a jelfogó munkaáramú működésű. A találmány szerinti készülék mind nyugvóáramú, mind munkaáramú működési módra alkalmas, mert a működési módot csupán az —Eii— egyenirányító polaritása, valamint az határozza meg, hogy a hibafeszültség az érzékelő szerv vezérlő elektródját a nyugalmi állapothoz képest pozitívabbra vagy negatívabbra feszíti elő. Szabadalmi igénypont: A 146 491 lajstromszámú magyar szabadalom 1., 3. vagy 6. igénypontja szerinti védőberendezés változata, azzal jellemezve, hogy az előfészültségét előállító egyenirányító és az egyenárammal táplált potenciométer mellőzésével a védendő berendezés csupasz — érinthető — fémteste és a föld között fellépő hibafeszültség érzékelésére olyan jelleggörbéjű elektroncsövet vagy célszerűen félvezető áramköri elemet, pl. tranzisztort tartalmaz,