148784. lajstromszámú szabadalom • Tengelyszámláló impulzusadó vasúti berendezésekhez
Megjelent: 1961. december 15. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 148.784. SZÁM 20. i. 24—29. OSZTÁLY — Sí—779. ALAPSZÁM Tengelyszámláló impulzusadó vasúti berendezésekhez Société Technique pour l'Industrie Nouvelle S. A. „STIN" cég, Vevey (Svájc) Feltalálók: Hofstetter Ernst villamosmérnök,Wallisellen bei Zürich (Svájc), Haas Kurt laboráns, Zürich (Svájc) A bejelentés napja: 1960. április 14. Svájci elsőbbsége: 1959. június 4. A találmány vasúti berendezésekhez való tengelyszámláló impulzusadó. A jelenleg használatos tengelyszámláló impulzusadóknál vagy a mágneses térnek az elgördülő kerekek által okozott időbeli változásait, vagy a mágneses tér változásait magukat állapítják meg, mégpedig a menetiránytól függő és független szerkezetek esetén egyaránt. Lehetőleg nagy érzékenység biztosítása végett előnyösen mágneses hídelrendezéseket választanak. Minthogy a térerősség ingadozásai csekélyek, ez az ismert berendezések egyik fő működési feltétele. Ehhez járulnak a villamosan üzemeltetett vonalakon föllépő zavarok, amelyeket a sínszálikban folyó villamos áramok okoznak. A zavaró térerősség ilyen esetekben ugyanakkora lehet, mint az elgördülő kerekek által kiváltott hatásos térerősségváltozás. A találmány célja oly tengelyszámláló impulzusadó, amelynek legalább egy egyenáramú mágneses gerjesztőiére, valamint : eftnek az egyenáramú gerjesztőtérnek az elgördülő kerekek okozta változását megállapító mérőszervei, továbbá a vonat menetirányát megállapító, valamint az egyenáramú gerjesztőteret a mérőszervekhez illesztő és a sínáramok okozta zavaró mezőket legalább részben megszüntető járulékos eszközei vannak. A találmányt az jellemzi, hogy legalább a mérőszervek egyike az impulzusadó egyik mágneses pólusa és az elgördülő kerék közötti térben van elrendezve, legalább két-két mérőszerv pedig úgy van elrendezve, hogy szabad vágány esetén az egyenáramú mágneses gerjesztőtérre vonatkoztatva egyenértékűek. Célszerű, ha a . mérőszervek oly transzformáto- • rok, amelyeket az egyenáramú gerjesztőtér telít és amelyeket legalább 100 Hz frekvenciájú villamosáram táplál. Természetesen más mérőszervek, például Hali-szondák stb. is alkalmazhatók. A mágneses pólus és sín közötti tériben való elrendezésükkel a mérőszervek olyan helyen vannak, ahol az elhaladó feerekek okozta mágneses térerősség változás a lehető legnagyobb. Ez az optimális hatás teszi lehetővé a mágneses hídelrendezések elhagyását, minthogy az elgördülő kerekek közvetlen befolyása egyértelmű jelet hoz létre. A sínáramok váltóáramok és egyenáramok lehetnék. Befolyásuk csökkentése végett célszerűen úgy járhatunk el, hogy a sínnel párhuzamosan kapcsolt oly villamos áramkört létesítünk, amelynél a mérőszervek körzetében a zavaró mező erőssége kisebb, mint a működést kiváltó térerősség. Evégből célszerű, ha a sínhez csatlakoztatott vezető hullámellenállása lehetőleg ugyanolyan, mint magáé a síné. Esetleg jelentkező zavarok csökkentése végett a mérőszervek szimmetrikusan vannak elrendezve és páronként szembe vannak kapcsolva. A zavaró mezők hatása azonban a mérőszervek előtelitésében is nyilvánulhat. A sínnel párhuzamos vezeték 'rendeltetése lényegéiben, hogy a mérőszervek körzete zavarótértől lehetőleg mentes legyen, ezzel ugyanis a mérőszervek előtelítődését megakadályozhatjuk. Minthogy a mágneses körök egyes részei mágneses szempontból általában nem pontosan egyenlők, biztosítanunk kell egymáshoz való illeszthetőségüket. A gerjesztő mező illesztésének különösen célszerű módja oly pálca alkalmazása, amelyen legalább egy mágneses vagy '•mágnesezhető test van elállíthatóan elrendezve. A szerkezet tárázó súlyos mérleghez hasonlít. A menetiiránytól független impulzusadó esetén elegendő, ha egyetlen permanens mágnest és a két mágneses pólushoz' egy-egy mérőszervet alkalmazunk. Olyan impulzusadókhoz,, amelyek a menetirányt is megállapítják, két ilyen rendszerre van szükség. A továbbiakban példaként! kiviteli alakot ismertetünk:
