148725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távírójelek átvitelére és vételére

2 148.725 történik. A 2. ábra szerinti görbesor SF adószűrőn való áthaladás után a vonalra jut. A vevőoldalon a csatornák szétválasztása ismert EF vevőszűrőkfcel történik. V erősítőn való erősítése után a jel számára két áramút, Str 1 és Str 2 nyílik. A vevő szűrő szétválasztó hatására szétválasztott jel egyik részét az egyik Str 1 áramúton egy D modulátor ismert módari demodulálja (az amplitúdót nem értékeli ki). A jel másik részéből, amely a Str 2 áramútan halad, a PS rezgőkörön való áthaladásnál fázisugrás esetén impulzust kapunk (fázis 'kiértékelés). Ezt az impulzust egy St Schmidt-trigger kapcsolás megfelelő értékre előkészíti és ezáltal egy elektromosan befolyásolható S kapcsolót vezérel, amely a Str 1 áramutat a kimenőkörre kapcsolja, úgy, hogy az impulzus időtartama alatt a demcn dulált jel S kapcsolóm áthaladhat. Az S kapcsoló kimenetén levő kimenőkör FL bistabil multivibrátorból és egy R vevőszervből áll. A demodulált jel vezérli az FL bistabil multivibrátort, amely viszont a helyi kört ismert módon vezérlő R vevőszervet befolyásolja. (Amplitúdó kiértékelés.) A 3. ábra a találmányi gondolat egy további megvalósítási lehetőségét mutatja. Az adási folyamat azonos az előbb leírttal. Az EF vevőiszűrő szétválasztó hatása segítségével a V erősítőn való áthaladás után a jelet ismét két áramútra, Str 3 és Str 4 áramútokra vezetjük. Az Str 3 •áiramúton haladó részt elektromosan vezérelhető Sch kapcsolón át mindenkor egy VI erősítő vagy egy V2 erősítő bemenetére vezetjük (amplitúdó kiértékelés nem történik). Az Str 4 áramúton haladó jelrész egy Ü transzformátor I tekercsébe jut és keveredik egy segédfeszültséggel, amelynek frekvenciája azonos a jelfrekvenciával. Ez G2 generátor és az O transzformátor II tekercselése segítségével történik. A segédfeszültség amplitúdóját úgy választjuk meg, hogy az a kibocsátott jel (billentyűzött jel) kisebbik amplitúdójával legyen egyenlő. A III tekercselésen (a transzformátor kimenetén) a jelfeszültség és segédfeszültség fázisfekvése szerint mindenkor olyan feszültség jelenik meg, amelynek amplitudóértéke egyszer a két feszültség összegét (a két feszültség fázisban van), másik esetben pedig a két feszültség különbségét (a két feszültség ellentétes fázisban van) mutatja {fázis kiértékelés). Emellett például egy 0 amplitúdójú feszültség is keletkezhet. A III tekercselésen megjelenő mindenkori feszültség egy elektromosan vezérelhető Sch kapcsoló vezérlésére szolgál, amely az amplitúdó értékétől függően az Str 3 áramútra vezetett jelfeszültségrészt vagy a VI erősítőre vagy pedig a V2 erősítőre kapcsolja. A két erősítő erősítési tényezői úgy vannak megválasztva, hogy kimeneteiken — annak ellenére, hogy az erősítők bemenőfeszülteégjeinek ampli tudóarányai különbözőkép.pen vannak megállapítva — mindenik or azonos amplitudóértékek vannak. Az erősítők kimenőfeszültségét egyenirányítjuk és azok egy vevőszervet vezérelnek, például egy relé tekercseit vezérlik a billentyűzött jelek ütemében. Az erősítőknek két további kimenete egymással ellentétes fázisba van kapcsolva. Itt a mindenkor dolgozó erősítőről egy behúzó feszültséget veszünk le, amelyet szinkronizálás céljából G2 generátorhoz vezetünk, úgy, hogy ez állandóan a kívánt fázisfekvésben rezeg. A találmánnyal elérjük, hogy a jelmegszakítás és vezetékmegszakítás között pontos különbséget lehet tenni, vagyis az utóbbit minden további nélkül meg lehet állapítani. Minthogy minden megszakítás után biztosítva van a helyes fázisfekvés, a híranyag kifogástalan kiértékelése mindenkor biztosítva van. Továbbá a hibák gyakorisága is erősen csökken azáltal, hogy a jelfekvés kiértékeléséhez mindenkor két kritériumra (fázis és amplitúdó) van szükség. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás távírójelek átvitelére és vételére amplitúdó- és fázismoduláció segítségével, azzal jellemezve, hogy a jelszünetnek megfelelő, ún. elválasztó-áram kritériumaként egy bizonyos amplitúdójú és fázisú — például 1 nagyságú és 0 fázisfekvésű áramot — a jeláram kritériumaként pedig egy, az előbbiekhez képest jt-vel eltolt fázisú és kisebb — például felényi amplitúdójú, azonos frekvenciájú váltakozó áramot bocsátunk ki, vagy pedig fordítva, és a vevő-oldalon az amplitúdókat és fázisokat úgy értékeljük ki, hogy csak az amplitúdó-változás és fázisváltozás egyidejű föllépése esetén j elemik meg a vevőkapcsolás kimenetén definiált jel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítása módja, azzal jellemezve, hogy a beérkező jelfeszültségeket két egymástól különválasztott áramúton vezetjük és az egyik áramúton vezetett jelrészt demoduláció után a vevőkapcsolás elé kötött, elektromosan befolyásolható kapcsolóhoz vezetjük, a másik áramúton vezetett jelrészt pedig fázis szempontjából értékeljük ki és a fázisugrás kiértékelése után létrejövő kritériumot az elektromosan befolyásolható kapcsoló vezérlésére használjuk, amely mindenkor a bekövetkező fázisugrás függvényében, — azaz az elválasztó áram és jeláram átváltásakor, vagy fordítva — a ki nem értékelt jelrészt a kimenő körre kapcsolja. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítása módja, azzal jellemezve, hogy a fázisugrás kiértékelése céljából egy rezgőkörben differenciálimpulzust állítunk elő, amelyet egy ún. Schmidt-trigger kapcsolásban meghatározott értékre növelünk és ez az érték akkora, hogy az utána kötött szervet, például távírójelfogót biztonsággal működtet, és ezzel a megnövelt impulzussal a vevőkapcsolás elé kötött, önmagában ismert, elektromosan' befolyásolható kapcsolót vezéreljük. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az amplitúdót az elektromosan befolyásolható kapcsoló után kötött, ismert multivibrator kapcsolással értékeljük ki, amelynek kimenetére a helyi kört vezérlő vezérlőszervet kötjük. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a vevőkörhöz érkező jelfeszültségeket két áramúton át elektromosan befolyásolható, a vevőkapcsolás